Ez egy nagyon traumatikus élmény lesz. Készüljetek fel. Egy hete történt, még a mai napig nem dolgoztam fel.
Vannak ezek a telibevert női megérzések, amiket mindenki jól telibeszar. Pedig nemkéne. Én mondom, nemkéne.
Szakdogát kellett volna irogatnom, dehát dolgozni kell. (amit amúgy imádok-szeretek) most viszont próbáltam lemondani mindenfajta ügyes-bajos indokokkal, dehááát gyere paraszt vár a rabszolgasors.
A mindentlátó tökömkivan HOROSZKÓP is megírta:
"Különleges esemény várható, nagy karmikus találkozás."
Na akkor édeslányom kapjad össze magad, és húzzál be dolgozni.
Szokásos jelenet: befáradok a kasszába, (szó szerint be-fáradok) jön a héderelős Pisti biztiőr, meg jön sok ember lécekkel, téglákkal, csempékkel, tehéntrágyákkal, fákkal, vackokkal, lószarokkal, semmikkel, hogyishívjákokkal. Baromira nem voltam ráhangolódva a melódiára, ezer máson járt a csöppnyi buksim, például azon, hogy az áruházat ezentúl gazdaboltnak hívom. Hát igen, sok világmegváltó gondolat megfogant aznap.
Szóval általános panoráma: Pisti csapja a szelet, emberek jönnek-mennek.
És kezdődik:
- Dejó hogy ma is együtt dolgozunk!
- Igen Pisti nagyonjó..
- Elkérhetem a számod?
- Pisti minek az neked?
- Hát hogy néha felhívjalak, meg megigyunk valamit.
- A barátnőd keresztre feszít.
- Ne foglalkozzál vele.
- De Pisti foglalkozok vele.
Ez megy órákon át.
Persze a Pisti, bevett szokás szerint, csekkolgatja a blokkjaimat, a vásárlóimat. Amibe már belefutottunk egyszer, nemgáz, a hülyegyerek nem tanul semmiből. (meg énse)
A nagy számok törvénye szerint megint befigyel egy ziccer. Hát így 1 raklappal több holmit ütöttem be. De ez nem lenne gáz, tanuló vagyok, hamar meg lett oldva, kijavítva a hiba.
...És akkor látom lassítva a képet...
Pisti megindul.... előveszi a jegyzőkönyves papírt... tollat ragad....
...ÉS JÓL BEMÓSZEROL, FELNYOM, MEGALÁZ, MEGÖL, LEBUKTAT, LEGYILKOL, KIRUGAT, LEJEGYZŐKÖNYVEZ, MEGBÜNTET, MEGBASZ, ÁTBASZ, HÜLYÉNEK NÉZ, BEJELENT.
.. Szóval igen.. a srác aki egész délelőtt, illetve minden egyes melós nap azért küzd, hogy én a tetves kikúrt telefonszámomat megadjam neki, újra szépen jegyzőkönyvet ír rólam, és viszi a főnökhöz. (szép is odaszarni ahol eszünk)
Természetesen haverkodás beszüntetve, szemmel már atomot dobtam Pistire, az egész családjára, felmenőire, lemenőire, kutyájára, macskájára, gyerekkori szerelmeire, mindenkire akinek köze van hozzá. Szóval magamra is.
Élmény így dolgozni, a pozitiv energiák átjárják a testet. Mondhatni áramlik a Csí.
Aztán így a nagy boldogságban megjelenik az egyik főnökasszonyka:
- Szia! Majd munka után gyere már be az irodámba.
Na most ez az a mondat, amit soha a kibaszottkurvaéletbe nem akarsz hallani.
Biztos nem azt akarja mondani hogy:
"Olyan szépen elbasztad, kapsz egy kis fizetésemelést" vagy "jajj irgumburgum ne legyen ilyen többet"
Ez a mondat a csontodig hatol, érzed mint macska az esőt, hogy te itt ma MEG FOGSZ DÖGLENI.
Már a Pistire rá sem merek nézni, mert félek hogy nekifutásból arcon rúgom, illetve magamat is. (olyan Csák Noriszosan)
Eljön a nap vége.. Felöltözök, magamra erőltetem a legszebb mosolyom.
Nemlesz baj, nemlesz baj, nemlesz baj. Kurvaéletbe kurvanagy baj lesz.
Bekopogtatok illedelmesen az irodába, kinyitom az ajtót, és lám ott ül a KÓDOS SRÁC. (aki amúgy IGAZGATÓ ÚR)
Cuki mosollyal az arcán megkérdezi mit szeretnék. Lényemből feltörő őszinteséggel csak ennyit mondok:
- Azthiszem ki fognak rúgni. (ééééés már jönnek is a könnyek, eddig tartott a fenemód tökösség. Szépen megalázom magam és SÍROK.)
Kedvesen leültet, próbál vigasztalni:
- Á biztosnem!
Megjön az aktuális gonosz démon másikfőnökasszony, aki békés Buddha mosollyal az arcán, közli:
- KI VAGY RÚGVA.
Hát gondolom nem kell részletezzem milyen gyorsan kezdtem száguldani a pokol mély bugyraiba.. Sírok mint egy anyját vesztett idióta, mintha épp most közölték volna hogy KIRÚGTAK.
És jéé tényleg.
Aztán (most figyelj) eszembe jut a napi horoszkóp:
"Különleges esemény várható, nagy karmikus találkozás"
.. remélem érzed az iróniát..
Szóval ennek örömére sírok még vagy fél órát az irodába. Ennél a pontnál már majdnem leszartam kinek milyen dolga lenne még, ÉN MOST SÍROK. TE MEG NÉZZED MÍG MEG NEM NYUGSZOK.
Aztán jééé, itt a kódos srác is. Hát ez most keményen végignézte ahogy összetörök, behorpadok, megroppanok, KIRÚGNAK.
Hát ez se hív már el sehovase, CSODÁLATOS.
Rájöttem közben, a sírás nem áll el magától, szóval, szó nélkül felálltam és köszönés nélkül eljöttem. Otthagyva mindent és mindenkit...
Tényleg nem szeretném részletezni milyen agóniát éltem át hazáig, de ilyen mocsokszarul ritkán érzi magát az ember. Igazából itt emlékezet kiesésem is volt, hogyan is kerülhettem haza nemtudom.
Egy kép azért így frankón beugrik. Jön velem szembe egy EMÓS. Tudod ilyen igazi félrefésült hajú, dárk, piercinges, festett-szemű gelesztás világfájdalmas tizenéves.
Rámnéz.
A szemem kisírva, szinte fuldoklok a zokogástól.
És a gyerek... Frankón elszégyelte magát..
Látta hogy a karrierje itt dőlt dugába. (akár csak az enyém)
Abban a pillanatban szerintem átértékelhette ezt az EMÓ dolgot. Esküszöm láttam rajta, hogy rájött:
...ő hozzám képest egy optimista Istenhívő Dalai láma...
Szóval hazamentem. Olyan 46.000szer megkérdeztem hogy MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? meg még sírtam vagy 2 órát.
Azért van egy kis cukiság a történetben, ugyanis kapok egy smst. Ismeretlen szám. A Pisti írta, aki kirugatott, mert egy buzgómócsing lószarfos senkiházi. (azt így örömmel konstatálom, hogy valamelyik világtalan végül megadta neki a számom)
Az smsben ez állt:
"Sajnálom hogy kirúgtak. Valamikor megihatnánk valamit. :)"
ÉRTEDDD EZZTTTT????
Számomra annyira felfoghatatlan, hogy szerintem felvésetem a síromra mint VÉGSŐ IGAZSÁGOT.
Itt azthittem telibecsulázom a fasza kis blackberrym, de mondom nem ér ennyit a trógergyerek.
Nagynehezen megnyugszom, lecsekkolom fészbukot. Látom bejelölt az IGAZGATÓ ÚR. (kódos srác)
Mondom dekurva lojális ez a baszottnagy cég. Visszaigazolom.
Éppen fent van.
Vacilálok, vacilálok mi a faszt kell csinálni ha az embert bejelöli az EX főnöke, aki jól végignézte ahogy megaláznak, KIRÚGNAK.
Na mondom ír neki a jóég, nagyon kedves meg humánus dolog, enyhén jelzi hogy már soha az életbe nem mész be dolgozni, de azért legyetek spancik fészbukon. Hát kurvajó.
Aztán látom csipog ez a lófasz, egész kis monológot rettyint.
Hát ő nagyon sajnálja hogy ez történt, de hááát okos lány vagyok én, nemis való nekem a kasszás karrier, nekem más kell, jóvagyok, ne szomorkodjak, fasza lesz minden, tényleg no para.
Szóval nagyon szép céges húzás. (lehetne)
(...biztos fostak hogy MEGÍROM A BLOGBA...)
Illedelmesen megköszönöm, jólesik kedves vagy, édes vagy, nagyon sajnálom, bocs hogy nem köszöntem el, ezvan bla bla.
és akkor DOBPERGÉS:
Igazgató úr:
"Sajnáltam volna ha kisétálsz az életemből..."
HOGYMONDOOOOD?
Hagyok időt hogy ezt most megemészd... Nekem is kellett egy pár óra.
Ilyesmit az ember a filmekben hall...
SAJNÁLTAM VOLNA HA KISÉTÁLSZ AZ ÉLETEMBŐL.
Hát úgy potom 25 éve várok egy ilyen mondatra, csak az a gáz, ha bekövetkezik, csak pislogsz mint hal a szatyorban.
Na szóval, ez a nagy és okos és gazdag, és tökéletes látszatú hímegyed úgy gondolta 2szer 3 perc peszélgetés után, hogy sajnálná ha kisétálok az életéből.. Úgy, hogy végignézte ahogy taknyom nyálam folyik a számba miközben kirúgnak.
Emlékezz...
"Különleges esemény várható, nagy karmikus találkozás"
Igazgató úr nem szarozik, el is hív randira, rögtön másnapra. Hát bazdmeg egyszer élünk...
Folyt. köv. ;) .. izguljá
