Megyek nagy bájosan az utcán, amikor szembe jön velem egy első ránézésre is szellemileg elmaradott anyuka a kislányával. Kutyát sétáltatnak.

Anyuka: "vagy fogod a kutyát, vagy felkötöm a rákba!"

Éljen!

Hát senkit se lepjen meg, néha egy-egy komolyabb politikai mellélövés fordulat után, néha szoktam írni az illetékeseknek, csak úgy hobbiból. Kifejtem a szakmai véleményem meg hasonlók. Egy két elismerő szó, vagy épp egy kis "azúgy nemlesz jó" kedves Uram bátorító szösszenetet. Mivel ugye eléggé szakmába vágó, én igenis megengedem magamnak azt a luxust, hogy néha kedves politikusainknak jól elmondjam mit és hogyan gondolok. Nem mintha bármelyik illetékes kíváncsi lenne a mezei politológuslány gondolataira. 

Semmiképpen sem szeretnék politikát keverni az én egyetlen drága "fikablogomba", mert politikának itt nincs helye. Itt kötetlenség van, meg szeretet, meg pojénkodás. 

Nadehát most történt valami amit hülye lennék kihagyni. 

Aki nagyjából képben van, az tudja, hogy az exminiszterelnökünk akinek Gyurcsá-val kezdődik és ny-el végződik a neve, jól kiment éhségsztrájkolni.

Nekem az ilyen Greenpeace, bálnamentős, jóügyért éhezős, kiláncolós, fárafelmászós, tiltakozós, élőláncos dolgok a gyengéim. Látok én az ilyen utcáravonulósdiban valami baromi nagy erőt. Ami amúgy szart sem ér de maga az üzenet kinyílvánítása az tetszik. Tudjátok ilyen nagy igazságharcos vagyok, szóval néha belefér örülni, hogy van egy-két bátor vakmerő ember, aki mindegy milyen ügy miatt, de képes kiülni egy térre és égetni magát  és tiltakozni. Én sosem lennék képes ilyesmire elég józanbelátású gyáva ember vagyok, szóval ezeket meghagyom másnak, de azért izgulok értük. :)

Így volt ez az öreg Gyurcsi-exminiszterúrral is. Tudjuk hogy ez marketing, tudjuk hogy ez nem elsősorban a választási regisztrációról szól. Ez arról szól, hogy Gyurcsi-exminiszterelnökúr sok sok embert megnyerjen újra magának. De ezért nem eszik egy hétig, hogy mi lássuk hogy ő mekkora király ember. Na és ami tetszik, az valahol ez.

Tökmindegy miért, de fogja és kimegy, és fasza.

És meg lehet engem kövezni, de szerintem ez tényleg fasza.

Meg azis fasza, hogy végig szánalmaskodja Miskolcon az avast. Had csinálja. Tök emberközeli lesz. Meg vicces. De sokízben kreatívnak tartom én ezt, meg a frankó kis kampánycsapatát, aki jól kitalálja neki, hogy most éppen éhezik, vagy éppen gettókba látogat el.

Szóval sok esélye amúgy nincsen embereket nyerni. Csak így. se. 

Nekem nagyon tetszett ez a kivonulósdi. (felőlem aztán Viktor, meg a VonaGábor is kimehetett volna éhezni akkor is tetszett volna.)

Na, be is regeltem minden oldalra, ez nagyon királyságos lesz, majd jól meghesszelgetem hol tart az éhségsztrájk.

Hát meg kell mondanom jobban lekötött mint az olimpia.

Tetszett a sok napi-nagyi, a zsebbe pogácsát dugdosós panel nyugger, a napi közvetítés, - hogy hogy van Ferkó. Igazán kreatív volt a Kétfarkú Kutyapártos "Nagy zabálás" flashmob, ami ugyan nem valósulhatott meg, szomorkodtam is miatta. pedig a bunkóság határait feszegetve kellően vicces is lehetett volna. De volt nekem egy nagy kedvencem is, az tette fel az i-re a pontot. 

Jöttek a jobbikos tinik, zászlókkal meg egymás kezét jól megfogva. Hunvan az anyád? Pofánbaszlak mennyé' haza. 

Ésss jött a gulyás osztás, a szegény éhező politikusok mellett. Fogták a kis jobbikos tinik és osztogatták ebben a szegény országban a kaját. Nincs is ezzel baj, csak amikor már a jobbikosok kínai túristáknak osztogatták a kaját, akkor úgy döntöttem kb. itt fejezem be a réti-magyar-valóságshow nézését, mert ez már annyira vicces hogy nemvicces. ne etesd már a kínait bazdmeg, ha pont arra esküdtél fel, hogy nem eteted a kínait magyarpénzből. 

Naszóval rendkívül tanulságos pár nap volt. Esküszöm jobban lekötött, mint gyerekkoromban a Disney hétvége.

Visszakanyarodván a lényeghez, írtam én Gyurcs. F. igazságharcos éhezőnek, hogy nekem alapjáraton tetszik most amit csinál, mármint így elviekben az, hogy valamiért valamit. gyakorlatilag a marketing csapatának gratuláltam. Leírtam mit gondolok a brutálszar választási regisztrációról, meg arról, hogy milyen amikor fideszesen értelmezzük a demokráciát. 

Na kapaszkodjál meg, másnapra írt nekem a Gyurcs. F éhező igazságharcos válaszlevelet. Ő az első politikman aki válaszolt, sokatmondó sikergyanús levelemre. 

Tökszépen megköszönte az értékhordozó frenetikus gondolataimat. 

NA EZT MOST MEGFOGTUK BASSZAMEG!

Örültem mint hülyegyerek a mesekönyvnek, mégiscsak az exminiszterelnök méltatott válaszlevéllel.

Ezen felbuzdulván írtam egy überkirály motivációs levelet, csatoltam a nagyszerű önéletrajzomat, és kérlekszépen elküldtem Gyurcs. F. nagykirály válaszlevélíró éhezőnek.

POFA AZ VAN HOZZÁ.

Hát hova küldhetnék jobb helyre önéletrajzot, ha nem exminiszterelnöknek?

Na és kapaszkodjál.. Erre is írt, sőt mi több megköszönte. Hát így ennyi.

Eltelt egy hét. Csöng a telóm.

- Üdvözlöm! Az x.y párt Budapesti irodájából hívom. Megkaptuk a miniszterelnök úrtól az önéletrajzát. Úgy érezzük lenne miről beszélgetnünk, nagyon megnyerő az önéletrajza. Be tudna fáradni hozzánk valamelyik nap?

ENNYI.

(amúgy ne fossá', nem mentem, független vagyok.)

Szerintem imádni fogjátok a következő részeket, vagyis törekszem, hogy Ti is imádjátok annyira mint én. :)

Elég hajtós heteken vagyok túl, ezért nem is írtam mostanában. Volt itt pörgés, délelőtt egyetem, délután meló ezerrel, családi szir-szarok, barátoknak futó-félórák, és a végére, egy megcseszett-megpihent pillanatom sem maradt. 

Aztán fűzögetett már jóideje az Alex, hogy zúzassam le a kis picsám Pöstre.

Az Alexet már laza 2 éve nemláttam. Még a trógerkorszakos sörözős időkből ismerem, de akkor sem volt túl jó vége..

De ő csak írt nekem hétről-hétre, hogy ugyan menjek már le egy hétvégére kikapcsolódni. Na jó, üsse kavics, egy kis aktív pihenés nem árthat meg. Pestet utálom, de szarok rá, legyen.

Van-e valami kívánságom? - kérdezte

"Iktass be 1-2 üveg rosét és nemlesz baj."

Összeszedtem magam, irány Pöst, leszállás Zuglóban.

Örömmel konstatáltam, hogy itt  56' óta semmi sem változott. Az első percben kb. 3 hajléktalan támadt le, de nyugi kivédtem.

Alex sehol. 

Húazannya blogsztori gyanús ha ittragadok. 

Aztán a szakadt megállóban elkezdett fényleni valami/valaki. Nézem, nézem. Jé ez az Alex.

Fullos drága cumóka, ármáni ing-gyanús a helyzet. Hát kicsit alul öltöztem Alexhez, Zuglóhoz meg túl.

Segáz megoldjuk. 

Nyugtáztam, hogy az elmúlt években Alex feltört mint a talajvíz, csak kicsit éreztem magam hülyén. 

Megmutatta a szép kis lakását, meg a csodálatos villányi és szekszárdi roséját.

Menjünk le a Margitszigetre, igyuk meg ott.

Húúú hát én még nem voltam a Margitszigeten, szóval örömködés az volt. Mire eljutottunk a szigetig, elfogyott a boraink fele, és kellően mókamester hangulatba kerültünk.

- Az ott a mi buszunk, jó lenne nem lekésni!!

- Komoly?

- Aha! Futás!

Elkezdtem rohanni, mint akinek lopják az anyját, a busz felé. 

...Csak vicceltem... lőtte el Alexúr. 

Gyakorlatilag majdnem telibefejeltem a buszt a nagy rohanásban, de nembaj, lényeg hogy viccelt. 

Megálltam a busz mellett, lihegtem mint a vadállat, még káromkodni, meg nevetni sem volt időm. Látom Alex mellém ért, és szépen komótosan felsétál a buszra.

- Te most szivatsz?

- Nem.

- Ez most mégis a mi buszunk?

- Igen.

- De az előbb aztmondtad vicceltél!!

- A mi buszunk, csak még negyed óra van az indulásig... Felszállnál azért?..

..óóóóhogykapdbeazt a jónagy lópéniszt amire gondolok..

Szóval így kezdődött a Pösti mókatár. 

Megérkeztünk Margitanyó szigetére. Leültünk a stégre, volt itt rendkívüli Rosalindás - Homok titkais - Esmeraldás szappanoperás romantika. Fények a vizen, borospoharak, jó ízes kacagások. 

Elrepült felettünk vagy 620 vadliba (DUPLA W-ben), ami nagy-nagy szerencsét jelent. Lányos hóbortom egyik vágyálma a fejem felett elszálló vadliba raj.

- Figyi Alex! Betehetem a gyújtóm a zsebedbe? Félek hogy beleejtem a vízbe.

- Ha kapok érte egy puszit.

Óhogybasszameg a nyugodt pihenés, hát nemhiszem el, dicsak egy férfi puszit kér.

Najó üsse kő, tessék. 

-Adhatok énis egyet?

Hát jó. 

Na így kezdődött az ALEX SZTORI.

Az Alex laza 3 és fél perc után (keményen boros mámorban) bekérdezte, nem e leszek a barátnője.

- Hát Alex, erre most így had ne válaszoljak már, hót' ittasak vagyunk, majd kérdezd meg holnap. 

Kóvájogtunk a stégen, néztük a vizet, nyomattuk a hirtelen-kreált romantikát.

- Üljünk már le Alex, mert beszédülök itt a libegős, bolyongós, mozgolódós, hullámzós stégtől.

Leültem.

Leült.

RECCS.

CSATT.

Alex beleült a borospohárba. 

Na így kell ezt csinálni, ez a fiú pont hozzám való lesz. 

- Nézd már meg a fenekem, szerintem vérzik!

- Ne szivass már!

Az Alex fenekén egy lyuk tátongott. 

- Kiszakadt a nacid. Meg az alsógatyád is.

- Nézdmármeg vérzik-e!

- Mégis hogy?

- Dugd be az újjad!

- A fenekedbe?

- Ahol a lyuk van.

- Háááát.

- Dugd mááár bee!

Szóval találkozásunk első estéjén jól benyúltam az Alex nadrágjába, és végigbolyongtam az újjammal a vérző területeken. Rendkívül impozáns jelenség lehettünk a mólón, ahogyan kutatok egy férfi fenekében.

Vettük a bátorságot, és inkább hazaindultunk vérző fenekű cimborámmal. Hazafelé menet betoltunk egy pizzát, és királyság volt. 

Mondjuk csak addig volt királyság, amíg fel nem ébredtem hajnal 5-kor, hogy én bizony GECISZARUL VAGYOK, szóval inkább ki kéne menjek a mosdóba meditálni, mert még mindig imbolygó stéget vizionáltam magam köré.

Felkeltsem? Ne keltsem? Hányjak? Éljem túl? Aludjak? Ne? Konyhában? Mosdóban? Erkélyen?

Megszavaztam a konyhát, ahol átértékeltem az életem, meg ezeket a borozásokat. Nyomtam egy másfél órás relaxot a konyhaszéken. Hogy miért ott, és nem az ágyban, azt ne kérdezd. Reális cselekvést ittasan ritkán produkál az ember, vagyis Én. 

Reggel felkeltem mint a mosottszarhugy-ócskakihánytlószar. Ilyenkor kifejezetten jó arra ébredni, hogy figyel két éber szempár. 

Laza 1-2 óra alatt túllendültem a reggeli sokkon, és kezdődhetett az újabb nap. 

- Mit szeretnél ma csinálni? Azon kívül hogy járunk?

- Hogymivan? (Ez most tényleg azt gondolja velem szeretne járni? A vérző kis popsijával, meg az én übermásnapommal?)

- Járni? Halaszthatnánk ezt megintcsak későbbre?

- Éppen lehet. 

- Na mit szeretne a kisasszony ma csinálni?

- Hát mondjuk hajóznék a Dunán. (tudom hogy merész így elsőre, de basszameg, 2 évente egyszer járok Pöstön, akkor is csak a Parlamentben, mert szakmázni azt kell.) 

-Okés, akkor hajózunk.

FUCKYEAH (érik az a járás)

Az Alex az rendkívül intelligens, úriemberes dzsentlömen, szóval elvitt hajókázni.

Vagyis ezt megelőzte 4 és félóra eltévedés, ami "Dunaparti séta" fedőnévvel lett eladva, de olyan 2 óra bizonytalan jobbra-balra nézegetés után rájöttem, hogy az Alexnek fogalma sincs, hogy honnan indul a nekünk szánt hajó. A 3.óra eltelte után felvetettem tudja-e hová tartunk. 

Természetesen tudja, csak várni kell még, amíg a GPS a telefonban belövi a pozíciónk. Namost 4 óra eltelte után, az egész 21. századot, meg az okostelefonos baszást belekúrtam volna a Dunába.

Az 5.órához közelítve, felvett minket egy DKV-s ladik, és jól elhajókáztunk egy másfél órát. 

Megfogta a kezem.

Én meg ettől rendkívül Rose-nak éreztem magam a Titanicból, és nagyonhirtelen: egy tök szerencsés lánynak. 

Ebédeltünk, napoztunk. ittnemtudok vicceset írni.

A hazaút is tartogatott egy teljesen spontán 3 és fél órás városnézést.

(Alex erről is állította hogy tudatos, csak itt már nemtudtam butaszőkésen bólogatni, szóval megmondtam, hogy KAPSZ EGY FÉLÓRÁT HOGY HAZATALÁLJ LESSIE, VAGY HÍVSZ EGY TAXIT.)

Inkább hazatalált. 

Este volt már, zuhanyzott.

Nagy dübbenés.

Elcsúszott a kádban. 

CSATT.

DURR.

RECCS.

Kacagás. Szeretem.

Bementem az első melós napomra. 

Ez ilyen szoftverfejlesztős cég, mindenki informatikus, okos meg hímnemű.

Nagyban tanulok, és szívom magamba a tudást, hogy mihamarabb; nagyszerű infóscég alkalmazott legyek, amikoris megpillantom a "Tomi" legjobb haverját. 

(olvass vissza: "Tomi és én" mesegyönyörű romantikus eposz.

Röviden azért elmondom, hogy eléggé viharvert rövidtávú próbálkozás volt, el is köszöntem a Tomitól, a haverjai meg végül jól megutáltak, hogy szegény fiú végül egyedül maradt. Dehát ezvan, mit csináljak ha nem csengetett a szerelem, meg hasonló marhaságok.)

Szóval megjelent a Tomi legjobb haverja, aztán megjelent a másik, és a harmadik, illetve a 4.

Tomi összes haverja egy helyen dolgozik. Méghozzá ott ahol én...

Kicsit belterjes, kicsit vérfertőzős, kicsit szorongós, kicsit idiótánérzős, de a miénk.

Szóval vannak itt nagy fejelfordítások, meg furcsán nézések, meg "mi a szart keres itt a ribanc" tekintetek.

És ha ez még nem volna elég, Tomi jelenlegi barátnője is itt dolgozik. Sőt, kapaszkodjál! Ő volt az, aki (mint később kiderült) interjúztatott, és végül felvett. Nem akarom látni az arcát amikor kiderül, hogy a pasija ex csaját vette fel...

Találtam egy munkát, jelentkeztem is rá. A JóIsten is nekem szánta. 

Kicsíptem magam, odatettem magam, bementem, leültettek, vártam.

Megjelenik egy magas, nagypofájú gólem gyerek.

- Csá! Te is az állásinterjúra jöttél?

- Igen. (nadekurvajó hogy többen is be vagyunk hívva egy időben..)

- Hát én Gabi vagyok, eléggé esélyes hogy felvegyenek. 

- Aham..

- Dolgoztam már ilyen munkakörben 3 évet, szóval tapasztalat az van.

- Nem én interjúztatok, azt tudod?

- Tudom igen, csak gondoltam elmesélem. :) (HOGY SZARNÁL VASAT) 

Belép az interjúztatós nőci, meg két csávesz. 

- Ó Gabi! Te itt? Drága barátom... Csak nem hozzánk jelentkeztél? (MEKKORA VÉLETLEN)

- Ó dejó hogy ittvagy! Csak nem te interjúztatsz?

- Dede. Szuper hogy eljöttél, úgyis kéne már egy kis hímnemű vérfrissítés.

(Kéne a Gabika fasza mi?..)

Bejött még laza 9 jelentkező, mind a 9 verte a nyálát a kurvanagy semmire. Az én gyomrom a seggnyalástól, meg a smúzolástól 5ször kifordult a helyéből. Kezdtem már rég elfelejteni miért is jöttem ide.

Mosolyogni sem tudtam, csak meredtem előre. Legyünk már túl a csoportos legálmaszturbáción. 

Kiküldtek mindenkit, és egyenként beszólítottak.

Bementem nagy közönnyel, letudtam a kötelező köröket. (ja meg az állásról is lemondtam attól a perctől, hogy ez a makkmarci pöcsnélküli lúzer, seggnyalással úgyis megnyeri a faszok versenyét.)

Szóval kijöttem, elköszöntem a 9 "állásért baszok" senkiházitól, és nagy duzzogva hazajöttem. 

Kifelé menet azért lecsekkoltam ezeket a lánykákat és fiúkat. Egytől egyig fülig mosoly, belőtt frizkók, betanult önéletrajzok, egótól duzzadó, "sikeres vagyok" energiákat sugárzó, teperő köcsögök tömkelege. (Najó irigykedtem is, hogy másoknak ez így megy.)

Másnap tudtam, fel fognak hívni, és hallom a szokásos szöveget - Sajnáljuk de nem önt választottuk. 

Reggel csöngött a telóm. Fél percig meditáltam akarom e ezt megint hallani.

Mondom nem leszek gyenge, kemény vagyok, felveszem. 

- Igen tessék?

- Örömmel értesítjük, hogy Önt választottuk ki a jelentkezőink közül. Holnap bejönne hozzánk a szerződést aláírni?

HOGY A KURVAÉLETBE NE MENNÉK BE?

Gabikának üzenem: PUSZICSÓK

Rettegve vártam mikor jön a bejelentett, baromi hideg, esős őszi idő. 

Reggel felkeltem és nem tudtam eldönteni, hogy este van, vagy este van? Az a csodás nyári napfényes bőrödet/szemedet/lelkedet megsimogatós életérzés perceken belül szertefoszlott. 

Látom csepereg az eső, - velem ugyan nem fogsz ki - nekiindultam, hogy én bizony bicajjal megyek egyetemre.

Lemegyek a hűséges társamért, amikor hirtelen elkezd szakadni az eső. Kaptam egy 3 perces kékhalált - namost milesz, gondolkozz, gondolkozz.

Ha elindulok bicajjal, úgy fogok kinézni mint egy elázott veszett menyét, ha gyalog megyek esernyővel, akkor szintén elázott vizipocokként jelenek meg 20 perces késéssel. 

A kurvajóédesanyját az őszi lófasz esős-szeles ellehetetlenítő utazgatásba.

(pedig higgyétek el, ki vagyok képezve, éltem egy kis időt Angliában, szóval én tényleg azt hittem, időjárásban nem lehet újat mutatni.) ...De lehet...

Szóval a kékhalál után újra betöltött a rendszer, visszajöttem a lakásba, leültem és szidtam az eget, hogy miért kell nekem a szakadó eső miatt itthon maradni. Vártam 2 órát, újra nekiindultam, és igen! Mire az egyetemre értem átváltoztam szakadék barlanglakóvá. Egész nap ültem a vizes ruhákban, mert hála az égnek volt olyan hideg, hogy este 6-ig egyik ruhám sem volt képes regenerálódni. 

Este piciny imáim közé foglaltam hogy:

"Ééédesjóistenem, adjál nekem szépnapot, napsütést, ragyogást meg meleget. Ha ez mind meglesz, tudom semmibaj sem történhet, csak jó napom lehet. Lécci lécci!"

Másnap felkeltem, ragyogó napsütés.

Felpattantam hát kicsiny biciklimre, suhantam a reggeli fényben. A hajamat csapdosta a finom szellő, zúgattam a jó zenét a fülembe (éppen a Rudimental - Feel the love Ft. John Newman című nagysikerű nótát. - hallgassad meg, képzeljed el.)

Igen.. most megvárom míg beteszed a számot.

Nem, nem.. ne olvasd tovább.. keresd csak meg a dalt, és hallgassál bele, képzeljed már el!

Na.. bízom a képességeidben, és az alázatosságodban, mostmár tudom beraktad a dalt.

Szóval suhantam tova az elégedettség és a jóidő érzésével.

Tudod éreztem, hogy fiatal vagyok, előttem az élet, lófaszságok. Megérkeztem az egyetem elé, vagyis csak szerettem volna.. Ugyanis a nagy önimádatomban, és suhanásomban:

DOBTAM EGY KURVANAGY POFÁST AZ EGYETEM ELŐTT.

Mindenki látta.

Olyan 150 ember biztos. 

Az ülés belefúródott a gerincembe. A fenekembe meg a lábam. 

A tudatomba meg a keserédes valóság, hogy ezt nálam jobban senki sem csinálja.

Továbbra is rendkívül sportember vagyok, szóval kibicajoztunk a Vekeri tóhoz Zsuzsikával. Röpke 26km az egész odavissza, szóval abszolut megéri hogy napozgathass a tóparton.

Hazafelé jövet, a csodálatos naplementében nyomattuk a spinninget, (szakadt farmer, pulcsi, lebarnult-leégett testrészek) amikoris valami bitangjó zene ütötte meg a fülünket.

Ez még a várostábla környékén lehetett, szóval eléggé külvárosi/idegen/huazannyaholvagyunk?/milyenhelyez? érzés fogadott. 

Valójában nem lehetett eldönteni, hogy ez a mennyország vagy a pokol legmélyebb bugyra. Mindenesetre közelebb merészkedtünk, hogy megnézzük milyen partytime folyik itten. 

Most szeretném prezentálni egy csodálatos fotóval: (mertmár tutira bennevagyok a globalizációs-android-modernizációban és kifejezhetetlenül naprakész vagyok)

 Jól nézd meg ezt a képet. A hely neve (nemes egyszerűséggel) KOCSMA. Nincs neki más neve. Egyszerűen KOCSMA. Ez már első nekifutásra kiverte a biztosítékot. Második nekifutásra pedig az, hogy az emberek az utcán táncoltak a KOCSMA előtt, merthogy a KOCSMÁBAN nem volt hely. A KOCSMA kapacitása kimerült egyetlenegy kiváltságos táncospárban (tehát a pultos meg a tsávója táncolt az 1x1 méteres helyen, minden más vendég az utcára kényszerült) Akkor esett le, hogy kérlekszépen ez egy igazi TALPONÁLLÓ. 

Tudod az a hely, amire gyerekkorodban az anyukád megtanít: semmiképpen se menjél be. Itt sok alkoholista bácsi van, nagyon veszélyes hely. Aztán ahogy felnősz, valóban leesik a tantusz, hogy ez bizony valóban lepraság. Azért néha, amikor elmész egy ilyen hely előtt, betekintesz fél szemmel, és konstatálod hogy valóban itt csak 50 feletti leépült alkoholisták ácsorognak, minden áldott nap ugyanúgy. Szóval nem is baj, hogy fiatal lányként nem ismered ezt a világot. (meg idősebbként sem)

Most azonban mégis megálltunk egy ilyen előtt, és akkora dínom-dánom volt, hogy kaptunk egy ilyen 5 perces kultúrsokkot, meg MI A FASZ VAN?-érzést, hogy húú baszki ez egész jó. Csakúgy csődült ki a vidámság az utcára, köszönhetően a bent szintetizátorozó mulatóst és shukár-cigány zenét játszó fickónak.

(nyugodtan csekkoljad a képet, látszik a szintis fószer)

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni hogy én szeretem a cigányzenét meg a mulatóst is. Nagy álmom-vágyam már régóta elmenni egy igazi falusi diszkóba, ahol ömlik a zenegépből Nótár Mary, LL Junior, Mc Haver, meg a többi trágyadomb zene, amitől nekifutásból nekirohan a falnak a magyar lakosság 99%-a. 

Nekem tetszik ez a világ, nagyon őszintének és ösztöninek tartom, itt lehet üvölteni torkodszakadtából azokat a nótákat, amiket amúgy mindenki ismer, csak szégyelli, illetve leköpködi.  Gondolok itt a: Mikor a vodka a fejedbe száll / Utcára nyílik a kocsmaajtó és hasonló szörnyűségekre. 

Valójában én már levezettem ezt egy gyerekkori traumára, amikoris lépten-nyomon falusi lagzikba cipeltek el kicsi poronty koromban. Tetszett a mulatozás (a szó szerinti igazi mulatozás) az önfeledtség, és minden ami ezzel jár. Persze énis betagozódtam olyan 23 évig ebbe a tömeges köpködésbe, aztán szépen gondoltam egyet, és jól megmondtam mindenkinek hogy éééén bizony szeretem a mulatóst. Természetesen azóta is minden barátom poénkodós céltáblája vagyok ezzel kapcsolatban, ugyanakkor néha látom az irigységet az arcokon, amikor egy-egy társasági összejövetelen kikerülhetetlenül belefutunk egy-két ilyen dalba, és olyankor én vagyok a világ legboldogabb embere, dalolok/énekelek/boldogvagyok. Ők meg szorongnak meg grimaszolnak, de a szívem legmélyén tudom, csak irigyek. (éljen az önáltatás..)

Na szóval nagyhirtelen teljesült minden álmom-vágyam, és ott álltunk egy talponálló kocsma előtt, amiből dőlt a mulatós. 

(nézzed meg a képen a táncoló párt, aki kint az utcán pörög-forog, szarva minden másra. Na én ezt hívom igazi mulatozásnak. Mikor látsz te ilyet?)

Zsuzsikával úgy döntöttünk, hogy nem engedünk a társadalmi nyomásnak, és most szépen ittmaradunk, és belekóstolunk a talponállós kocsmázásba.

(szép is ez két diplomával.. bár gondolom nem én leszek az első..)

Bementünk szakadt tróger biciklizősbe (pont beleillettük a csendéletbe) és leállítottuk a pultosjányt: Ne táncoljá' szolgáljá' ki, legyél olyan kedves. 

- Milyen töményet kértek?

Izééé, töményet... Hát én ciki-nemciki, még sosem ittam töményet. Egyszer Mesi barátnőmmel betolattam 2 vodkát, de kb. ennyi az előtörténet.

- Valami csajos piád nincs?

- Hát van cseresznye, körte..

- Cherry-re gondolsz?

- Nem nem

- Najó, adjál valamit, tökmindegy mit.

- Hubertus jólesz?

- Biztos

Na így kezdődött, hogy a talponállóban elkezdtünk felesezni. Persze folytattuk az utcán, merthogy bent nem volt hely. Mielőtt kimentünk volna, megakadt a szemem valamin, amit szerintem kommentár nélkül megosztok most veletek. 

Marketing a 21. században.

Szóval kimentünk az utcára pörögni-forogni, elmondhatatlan élmény volt. Amúgy rájöttem, hogy az ilyen rendkívül elfuserált helyeket felkarolom, reklámozom, megsztárolom és jólesz. (Amúgy minden szombaton ZENÉS EST címen fut a party, akinek van kedve és érdekli, szívesen bevezetem a rejtelmekbe. Bár félő senkit sem érdekel. Nó para. Megszoktam.)

Az este vége felé közeledve, leheveredtünk Zsuzsikával a fűbe, előkaptam az okostelefont (istentudjahány feles után) és jól bekapcsoltam a csillagnézegetős, csillagképes alkalmazást. (gyengébbek kedvéért: odatartod a telót az ég felé, az meg kirajzolja neked, hogy éppen milyen csillagképet látsz.)

Na itt kaptunk egy félórás flasht Zsuzsikával, ugyanis a kocsma a ZSIRÁF csillagkép alatt állt. Zsiráf.. érted.. 

Szóval ha meg akarod keresni a kocsmát kövesd szigorúan a ZSIRÁF csillagképet. 

Nagynehezen búcsút intettünk a KOCSMÁNAK, de a kocsma nem engedett minket, és közölte a pultos lány, hogy a ház vendégei vagyunk még két sörre. (mekkora dzsuker hely?!)

Ahogy felest sem, úgy sört sem iszom, így odaadtuk két 60 körüli csávesznek a sörünket, és neki indultunk a hazaútnak, ami még laza 10km volt. 

Suhantunk mintha forma1-es futamon lennénk, mondanom sem kell igazi kihívás volt.

Mire beértünk a városba, már nyertünk akkora rutint az alkoholos biciklizésben, hogy magabiztosságunk a ZSIRÁF csillagképet is túlszárnyalta.

Éppen lazulgattunk olyan 30km/órával amikor Zsuzsika belebombázódott egy pasiba.

Nekem olyan 20m után tűnt fel, hogy HEJJ HUNVAGY MÁN ZSUZSI?!

Megállok már, hol lehet ez a lány, erre látom mellettem röhög 3 csaj:

- Nézzétek már mekkorát repült a kiscsaj!

Nekem se kellett több... (konstatáltam hogy Zsuzsika valóban atombombásat játszik)

- Te meg mit röhögsz?

- Hát vicces volt ahogy a lány elesett.

- Örüljé' hogy van még szád amivel nevetni tudsz, mert mindjárt elkenem!

- Jó bocsi..

- Inkább segíteni kellene neki nem gondolod? Vagy nyalassam fel veled a betont hogy megtudd milyen érzés? 

Jó.. hát kicsit túlkaptam a dolgot, dehát lendületben voltam, 10km-óta csak suhanok, most nem várhatjuk hogy leülök a betonra és elalszom. (meg amúgyis hirhedt igazságharcos vagyok, szóval ha erkölcsi értékek forognak kockán, előveszem a dominát.)

Míg itt védtem az erkölcsös humánus értékrendet, addig a Zsuzsika továbbra is kilapulva feküdt a betonon, addig, amíg végül fel nem szedte a földről az, akivel egymásba csapódtak. 

- Mivan? Neki mentél? Nem tudsz az orrod elé nézni? Zsuzsika jól vagy?

- Jójó bocsi véletlen volt..

(nemgáz hogy mi suhanunk, meg ittaskodunk, lényeg hogy itt most jól megjelöljem a területem)

Zsuzsika majdhogynem tolószékre ítélve felkászálódott a biciklire, és olyan 1km/óra sebességgel hazaküzdöttük magunkat.

Nyitom az ajtót, muter toporog..

- Nem úgy volt hogy napozni mész?

- De igen..

- Hajnal 3 van!! Hol napoztál?

- Ööö a zsiráf csillagkép alatt.

Egy régebbi bejegyzésben szépen elmondtam mitől is okos egy telefon. Azt is jól elmondtam, hogy egy köpedelem lószar, mert baromira nem kötik az orrodra semmilyen útmutatóban hogyan használd.

Nos, szeretnék helyesbíteni. Csak az ipari lemaradott nyommer gyerek gondolja úgy, hogy ez papíron lesz. Valójában a telefonba van beépítve. 

Én meg persze okoslány, már csak akkor jövök erre rá, mikor vágatom profin az okostelefonozós sznoboskodást.

Hát ezvan.

TAPS.

Igen! Udvarol nekem egy pap!

Már laza 3 hete nem adja fel a menetet, pedig már nem egyszer figyelmeztettem, hogy hiszek az ufókban, csípem a Dalai Lámát, nem vetem meg a jó borokat (gondolom azt hitte misebor) és perverz beteg állat is vagyok, szóval hagyjon békén. 

Minden nap küld vagy 3 szép verset, én meg mindig elmondom hogy neeem neeem, nem te vagy az akit keresek.

Ő szépen leírja minden nap, hogy hogyan kaszál a templom udvarán, én meg ettől annyira begerjedek, hogy képtelen vagyok válaszolni neki. 

Szóval papúr plátói viszonyban él önmagával, mert bár nem érti, én mégis értem kapcsolatunk ellehetetlenülésének miértjeit. 

Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy azért megvan ennek a maga szépsége:

- Minden reggel feloldoz az esti bűneim alól

- Kaszálhatunk együtt a templom udvarában

- Van ostya mindig nasinak

- Misebor!!!?

- és ööö ENNYI.

Megkérdeztem mi is annyira vonzó neki bennem, erre - kapaszkodjál:

- Hát elég izgalmasnak talállak

(Egy pap valóban izgalomra vágyik? Nem azért választotta ezt az életformát, hogy hozzám hasonló izgalmak ne történjenek vele?..)

Szóval mondtam is neki:

- Szerintem elég lenne heti egyszer eljárnod gokartozni, vagy paintball-ozni, mit szólsz?

- Szerintem írok neked egy szép verset. 

- Szerintem írjál a gokartozásról egy szép verset. 

Nos ez is egy szép történet. Meg is lepne ha nem velem történne meg. 

Mivel különleges tehetséggel vonzom a perverzeket, minisztereket, ostobákat, papokat éés a beteg sztorikat, így nem hagyhatom ki ezt sem.

Elmentem bulizni, megismerkedtem valami izomkolosszus fiatalemberrel, aki nagyon hirtelen rám is nyomult, jól elmondta mennyire kíván, én meg mondtam neki, álljál le apafej azt se tudom ki a lófaszka vagy. 

- Na szóval mivel is foglalkozol amúgy?

- Ökölvívó vagyok

- Hubazzeg dekurvajó!

- Most fogok indulni a magyar bajnokságon. Aztán pedig gó az olimpia. 

- ...Olimpia...

- Igen. Ha gondolod a magyar bajnokságra eljöhetnél megnézni. Onnantól pedig minden másra is. Bejöhetsz majd velem bárhová.

- Húazannya.. magyar bajnokság.. olimpia..

- Hát igen

- Ugye nem fogsz megütni?

- Dehogy!

- Akkor megüthetlek?

- Hát ha nem muszáj ne üss meg. 

- És mikor volt utoljára barátnőd?

- Februárban.

- És meddig tartott?

- Februárig. 

- Öhhh.. És mennyi volt a leghosszabb kapcsolatod?

- Ez a februári.

- Hátö nagyon király.

- Tudod a sok sport miatt nemnagyon van időm ilyesmire.

- Aha sejtem

- És suli, munka ilyesmik?

- Hát most próbálok majd leérettségizni

- Hány éves vagy?

- 24

- Khm aha.. (olimpia, olimpia, koncentrálj az olimpiára..)

- Na akkor randizunk jövőhéten?

- Hát ne haragudj de nem hiszem. 

- Pedig én elviszlek majd SÜTIZNI.

- Mit csinálni?

- SÜTIZNI.

(Hú bazdmeg.. le van szarva az olimpia..)