Ez még évekkel ezelőtti sztori, de olyan gyakran felemlegetjük, hogy muszáj lesz itt is megosztanom. 

Sok sok évvel ezelőtt kitaláltam egy szép nyári délutánon, hogy én bizony csirkepörköltöt fogok csinálni. 

Nagyon frankó, van hozzá minden. Többek közt egy egész csirke a fagyóban. 

Szépen megvártam míg a pipike kiolvad, aztán neki estem mint bolondborjú az anyjának, egy kis apró késecskével.

Keményen szét-trancsíroztam szegény állatot. 

Már majdnem telefonos segítséget kértem, amikor inkább úgy döntöttem megkűzdök az élelemért. (lesz ami lesz)

Végül az állatka részei mindenre hasonlítottak, csak csirke részeire nem. 

Néztem, néztem a csirke HASÁT, ez vajon fontos-e nekünk?

Hmm, hmm. 

Hát én még a csirke hasát nem láttam belefőzve semmibe, szóval inkább kidobom, nehogy gond legyen belőle. 

Elkészült nagy fáradozások árán a csirkepöri. Boldog-boldogtalannak elmondtam, hogy én bizony fasza csirkepörit főzök, meg darabolok szét, fagyott állatokat. 

- Te Zsu! Olyan csirkepörköltöt csináltam, megnyaltad volna mind a 10 újjad. Csak a hasát dobtam ki.

- A mit?

- A csirke hasát. Tudod ott azt az alsó részt. Olyan ismeretlen volt, inkább kidobtam, nem tudtam azt meg szokták-e enni.

- Az kérlek a csirke legértékesebb része, a csirke mell. 

- Nem a hasa?

- Nem.

- Kidobtad a csirke mellét?..

- Ki

- Mert azt hitted az a hasa?...

- Olyan idióta felépítése van ezeknek az állatoknak! Honnan tudhattam volna?

Hihetetlen, de vettem okostelefont. 

Namost én rájöttem miért okos a telefon. Mert téged totál ledegradálnak egy idióta szintjére.

Persze hogy okosabb nálad a telefon, ha értelemszerűen nincsen használati útmutató a TETVES telefonhoz. 

Ami útmutatást pedig kapsz, az kb. abból áll, hogy egy lóhere agyi működésének megfelelő jótanácsot kapsz.

Lássuk csak:

- Ahol tilos a készüléket használni, kapcsolja ki azt. 

- Robbanásveszélyes környezetben kapcsolja ki a készüléket. 

- Tartsa szárazon a készüléket. 

- Ne használja a készüléket, poros, koszos környezetben.

- Ne tárolja a készüléket lejtős felületen MERT leeshet. 

- Ne tárolja a készüléket mágneses tér közelében.

- Ne ejtse le a készüléket, MERT a készülék megsérülhet. 

- Legyen körültekintő amikor villogó fénynek teszi ki magát. (MIVAN?)

- NE HARAPDÁLJA ÉS NE SZOPOGASSA A KÉSZÜLÉKET, VAGY AZ AKKUMULÁTORT. (Most tényleg van olyan aki szopogatja?.. ki kell próbálnom... Ez lehet valami telefonfétis lesz..)

- Amikor gyaloglás vagy egyéb mozgás közben használja a készüléket, legyen körültekintő.

- A készüléket ne fesse be, és ne kenje be ragasztóval.

Szóval ezeket a nagyvonalú utasításokat tartalmazza egy okostelefon útmutató füzete. Ezeket a debilségeket tudjad bevágva: ne ragasztózzá', ne szopkodjá', járjá' óvatosan, ne éljé' koszba', ne ejtsed le!

Elengedhetetlen információk ahhoz, hogy butább legyél mint egy okostelefon. 

UGYANIS ezeken az infókon kívül, semmi más sincs arról, hogyan is használj egy okostelefont.

Gondolom feltételezték, hogy úgy bújtam ki az anyaméhből, hogy az egyik kezemmel alkalmazást telepítettem, a másikkal meg e-mailt írtam.

Segáz, míg rá nem jön az ember mit-hogyan, nyugodtan szopkodhatja a telefont.

Mivel SPORTEMBER VAGYOK, (remélem senki sem felejtette el..) fogtuk magunkat a Zsuzsikával és elindultunk esti biciklitúránkra.

(igen mostanában ez az új hobbim. Ha valaki neked megy, fellök, elesik, ordít veled, az nem én leszek. Én bájos vagyok, meg kedves, és megköszönöm ha arrébb mész ha csilingelek. Szóval mondhatni minden gyalogos álma vagyok. Főleg akkor, amikor naivan miniszoknyát veszek fel. Nos, az mindenképpen megér egy mosolyt.)

Na rákaptunk a Zsuzsikával az esti bicajozásra, mindenfajta kietlen tájak felé vesszük az irányt. Néha megpihenünk, jól megbeszéljük a világ dolgait, merengünk a csillagokban ésatöbbi. 

Egy ilyen merengés alkalmával megütött a magyar virtus. Szétnézek: mindenfelé kukoricaföldek. 

- Te Zsuzsi!

- Mondjad!

- Ez itt sok sok kukorica.

- Igen.

- Én viszek haza egy párat.

- Komoly?

- Hát nézd, van itt nemtudom hány tonna kukorica, most elveszek 3 darabot.. Mi baj lehet?

- Te most kukoricát akarsz lopni?

- Ez nem lopás kérlek. Nincsen elkerítve, ez az anyaföld ajándéka!

- Hát nemtudom..

- Zsuzsi, nézz csak rá, ezt a 3 kukoricát még a hernyók is lerágnák. Hazaviszem, lemeózom, ha szar visszahozom.

- Hááát

- Zsuzsi, szerinted ez véletlen? Nyár van, mi ittvagyunk, ez meg egy nagyrakás kukorica. Darabja 60-ft a piacon. Ha gondolod itthagyok 180ft-ot. Azért nem a piacon hagyom ott, mert ez itt kérlek az ANYAFÖLD, amit most a kezem munkájával leszedek.

- Piac..

- Mivan a piaccal?

- Piac...

- Zsuzsika mivan? Fényt kaptál?

- Énis viszek kukoricát és eladom a piacon!

- MIVAAN?

- Úgyám!

Zsuzsika már rohan is a kukoricásba, halámolja a motyóba a kukoricát.  Persze nyakon csap vagy 3 hernyó. Van itt visítozás, meg : Hová tűnt az a tetves állat? - költői eposz.

Zsuzsika is hazavisz 3 kukoricát. Azt mondja lecsekkolja. Ha finom, akkor kijön ide nagy motyóval és viszi a piacra. 

Ez az élet, ezért megérte lediplomázni. Dehát elkap minket a földművelő-kereskedő mentalitás, ja meg a tolvajkodás - nincs mit tenni. 

Hazahozzuk a zsákmányt, mellette hernyók párosodnak a táskánkban, meg a hajunkban, de segáz, földanya megajándékozott minket. 

- Anya, anya! Hoztam kukoricát!

- Vetted? (muter ráérez a turpisságra)

- Hoztam! Kukorica földről!

- Te?

- Igen! Földanya adta! Megfőzzük és megesszük! 

- Háát..

- Szeretném ha megfőznénk! Finom lesz. Ha meg finom, Zsuzsika szerez még.

- Ezt megfőzni?

- Persze!! Ez maga a csoda! Nézz már rá, milyen szépek és nagyok!

- Te figyelj már ez disznóknak van..

- Disznóóknak??

- Igen, ez nem ehető kukorica..

- BASZKI

- Ja, és van egy hernyó a hajadban...

- Zsuzsikám sörfesztivál van, menjünk nézzük meg!

- Te nem is szereted a sört.

- Nembaj, viszek bort!

Így kezdődött a borozós sörfesztivál. Szólt a sramli, ömlött a sör, gőzölögtek a kolbászkák. Megint sikerült életem egyik legjobb befektetését létrehoznom, ugyanis még maradt a Tihanyi Apátságos borból. Hozzácsaptam egy 500ft-os Rosét, és már kész is az egész estét felvillanyozó borfesztivál a sörfesztiválon.

Természetesen a közösség kirekesztett tagjaivá váltunk, senki sem értette mit keres bor az asztalon. Én meg nem értettem a többi embert, miért lenne kötelességem sört inni sörfesztiválon. Mi van, ha én csak ócska sramlira meg borra vágyódom?

A nagy mulatozás közepette leül mellém egy férfiember. (öltöny, drága óra, stb.stb) 

Hozza a kenyérkét, mustárkát, kolbászkát, és elkezd falatozni. Kedves embernek tűnik, gyere pajtás vágódj le!

A telepakolt tányérkán azért marad még sok finomság, meg is kérdezi nem e szeretnénk megenni a sok megmaradt hurkát kolbászt, nem szivesen dobná ki.

.. Hogy a faszomba ne szeretnénk.

Szóval ingyen kaja tálalva. 

Esetleg megkóstolnánk e valami überdurva füstölt sajtot?

Persze szeretnénk. (a borhoz úgyis dukál, tudtam én hogy mi a jó)

Hoz nekünk valami megadurva sajtot, megindul a Gasztro Pornó, - avagy egy gasztronómiai orgazmus rendel. 

Falatozunk, beszélgetünk, vigadozunk, amikoris csak megkérdezem már, mire fel a nagy ingyen jóság.

- Itt dolgozik esetleg?

- Bizonyos értelemben igen.

- Hogy érti?

- Ez mondhatni az én fesztiválom.

- Tessék?

- Pestről jöttem, én felügyelem hogy minden rendben megy-e a fesztiválon.

- Nocsak.

- Esetleg kérnek még valamit? Egy kávét? (Zsuzsika iszik kávét)

(közben a gyomrunkban lassan elindul a világvége, - kétfajta bor, hurka kolbász, füstölt sajt, kávé, újabb bor)

- Akkor ön itt szervező?

- Nem igazán. A nemzetgazdasági minisztériumban dolgozom. 

(ühmm khhmmm szép vagyok? jól áll a hajam? nagyon részeg vagyok? Nincs nálam egy önéletrajz? BASSZAMEG NINCS NÁLAM EGY ÖNÉLETRAJZ! Meggyőző vagyok? Jófej vagyok? Pisilnem kell.. Dumálni kéne. KELL EGY KIKÚRT ÖNÉLETRAJZ!)

- Nos Uram, ez biztos nem véletlen, jómagam is oda jelentkeztem, szakmabeli vagyok.

(ragyog a szeme, 1 órás beszélgetés a csillogó szakmaiságomról, múltamról, jövőmről, mondhatni dobtunk a Zsuzsikával egy nagyszerű rögtönzött állásinterjút)

Jól megbeszéljük, hogy minden ismeretség kérdése, vettük a lapot, be is toltunk még egy kis bort, hogy most majd jól kiépítjük a barátságot és VÉGRE irány a minisztérium. 

Isteni adomány, hátha beprotezsál. Tudod hogy megy ez a mai világban. Ha mást nem, felvesz takarítónak laza 300 nettóért. 

Megy a jófejség, megy az iszogatás, szinte már látom csodálatos jövőmet lelki szemeim előtt. Zsuzsika hasonlóképp mámorban úszik.

Aztán a fickó kiböki:

- Nos lányok, nagy gondban vagyok. Őszintén szólva mindketten nagyon tetszenek nekem. Most mondják meg mit tegyek?

(Itt fel szeretném hívni a naívabb közönség figyelmét arra a tényre, hogy ez az a mondat amit úgy hívnak hogy: FELHÍVÁS KERINGŐRE, ADD EL A LELKED, meg úgy lazába: "mindkettőtökkel dugnék, méghozzá egyszerre"

Nagylevegő, összenézés. 

Na Zsuzsika, ki szexel a minisztériumi ürgével egy jó melóért?

Életed nagy lehetősége?.. Életed leglealacsonyítóbb ajánlata?... Vajon hány ezer lányka mondana igent erre kérdésre?..

Aztán jön az önbecsülés powa, az igazi igazságharcos így felel:

- Én megkönnyítem magának uram.

A fickó mosolyog, már köpködi a tenyerét, faszán partiba vághat minket. 

- Azthiszem megyek haza.

A fickó néz bambán. 

- Esetleg hozzak még önnek valamit?

- Nem köszönöm.

Persze a bortól még a biciklire is nehezen szállok fel, de az tökmindegy mert: IGAZSÁGHARCOS VAGYOK, az én testem nem eladó, még akkorsem ha belépő a minisztériumba. 

Látom fűzögeti Zsuzsikát, ha már az egyik nem jött össze, a másik nehogy kárba menjen.

- Esetleg haza kísérhetem a hölgyet?

Zsuzsika bólint, felül a biciklire, a fickó néz bambán. 

- Most akkor elmennek?

Zsuzsika rám néz, cinkos mosoly az arcán:

- El hát! 

- Most itthagynak?

- Itt!

- És mi lesz a munkával?

- Az M4-es mentén sok lányt talál, aki szívesen betöltené az állást.

A fickó még állt vagy 10 percet mint fasz a lakodalomban, és meredten bámult utánunk.

Mi meg elégedettséggel nyugtáztuk a napot, hogy az esténket a minisztérium finanszírozta. 

Én nem szoktam tv-t nézni. Persze vannak kivételes alkalmak; amikor már tudom hogy megkezdődik a visszaszámlálás, és jönnek az álommanók, akkor benyomom a tv szemét, aztán had folyjon ami a csövön kifér. Tudom hogy úgyis kb. 5 és fél percet tudom nézni, mert beüt az alvós kóma, szóval gyakorlatilag tök mindegy mi megy a televízióban. 

Valamelyik este sikerült valami élményadóra kapcsolni. Jeje, valami szellemirtós-látós paranormális műsor megy. Na mondom ez kell nekem, blogos-sztori gyanús. 

Gondolom Ti is láttatok már ilyen nagyszerű műsort. 

Képzeljed el:

1. Van egy szegény szerencsétlen család, akik sajnos MÁR ÉVEK ÓTA szenvednek a kopogó szellemtől, hangoktól, zajoktól, a saját képzeletüktől, meg az unalmas életüktől. Jól behalucinálnak maguknak sok rémtörténetet, és jól megmagyarázzák hogy miért borzalmas az életük, mert itt TUTI hogy gonosz lelkek/szellemek/ufók/szörnyek/zombik/halottak/élők/bármik zaklatják őket. 

2. NINCSEN GOND, mert van erre egy jól felkészített, szakképzett stáb, tele professzionális szakemberekkel, akik a szellemeket-halottakat JÓL MEGLÁTJÁK. 

3. Nincs más teendő, mint a szegény-szerencsétlen család jól megkeresi a szakképzett stábot, hogy találják meg a rakoncátlan szellemkét. 

4. A stáb látó-szellemirtói-megtalálói-felfedezői (fogggalmam sincs hogy hívják őket) jól bemutatkoznak, és elmondják, hogy pályafutásuk alatt hány szellemet, meg angyalt fedeztek fel, és küldték őket a nyugodt másvilágra. Szóval a siker GARANTÁLT. 

5. A gyökérkút család átadja kulcsrakészen a lakást, hogy akkor itt lehet majd szellemet idézni, meg kamerázgatni, meg hallgatni esténként a szellemek jelenlétét. Természetesen a család elhúz a vérbe nyaralni, mert nincs az az Isten, hogy ők otthon maradjanak. 

6. A stáb bepakolja a gecidrága holmiját a házba, (azt persze nem láthatod, hogy sütnek a kertben, hevernek a kanapén, tv-t néznek, meg kipróbálják a család francia ágyát. Ingyen kéró estére! Én a helyükben a házibulit is fontolgatnám..) Dehát jó munkásemberek, szóval csak annyit látsz, hogy megépítik a csodatehnikát a házban. Bekamerázzák még a budit is, hátha éppen ott jelenne meg a szellem.  

7. Várnak.

8. Félelmetesen néznek a kamerába.

9. Baromira rémült arccal, mintha éppen armageddon lenne, belemondják a kamerába hogy: TI IS HALLOTTÁTOK? 

10. A néző figyel, nem hall semmit

11. Rohannak kamerával egyik helységből a másikba, hallod ahogy belefújja a levegőt a mikrofonba. Liheg mint a kutya. 

12. HALLOTTÁTOK?

13. A néző odatapasztja a fülét a tv-re, de semmi.

14. Egy váratlan pillanatban, elhangzik egy mondat (amitől olyan tágra nyílt a pupillám, hogy azt hittem szétszakad)       "Ez a szellem nagyon öntörvényű!" (WTFFF????!!)

15. Megállapítják hogy a szellem öntörvényű. 

16. Semmi sem segíthet csak a szellemidézés.

17. Hajnal 3-kor telefonálnak a szellemidézős gurunak, avagy MÉDIUMNAK, hogy "gyere már át, mert van itt egy szellem, aki nagyon ÖNTÖRVÉNYŰ"  

18. Megjelenik az általában korosodó 40-50 közti munkanélküli-félig nyugdíjas nagyon-unatkozó néni. Szépen elmondja hány családot mentett már meg a gonosz ÖNTÖRVÉNYŰ lelkektől, és akkor most ő jönne szellemidézni.

19. A referenciái elsorolása után beáll a szoba közepire, jól megfogja a stáb tagjainak pici kezeit, aztán elkezd dűlöngézni ide-oda. 

20. Hallom!! -mondja. (természetesen már belebújtál a tv készülékbe, de anyád üvöltésén kívül hogy: "KAPCSOLD MÁR KI AZT A KURVA TV-T" nem hallasz semmit. (nembaj konstatálod hogy anyád nagyon ÖNTÖRVÉNYŰ)

21. Megtalálják a szellemet, természetesen a padláson vagy pincében. Sehol máshol emberi helyen nem lehet. 

22. Hát a szellem nagyon borzalmas dolgokat élt át a házban, természetesen itt halt meg, szóval szegény lelkét fel kell szabadítani.

23. A médium jól felszabadítja.

24. Leülnek kamerával beszélgetni, tanulságokat megvitatni.

25. 50-szer visszajátszák a képkockákat, amiben 5 tébolyodott ember kóvályog egy sötét lakásban.

26. A család hazaérkezik, jól elmesélik nekik mi történt, aztán jól megmutogatják a felvételeket.

27. A család fülel, nézi a videót, de se nem lát, se nem hall semmit. Nembaj elhiszik, inkább bólogatnak, meg mosolyognak, meg megköszönik, csak hogy ne nézzenek ki idótának. (pedig már akkor idiótának néztek ki amikor szellemirtós látnokokat hívtak - de nemgond benne voltak a tv-ben)

28. Felszabadulás, katarzis, finish, the-end, elfogyott a műsoridő.

Az élmény hogy megnéztem egy ilyen műsort, megfizethetetlen. 

A Kata barátnőm küldött nekem egy cikket a mikró káros hatásairól.

- Köszi Kata édes vagy, de inkább nem nézném meg.

- Én megnézném a helyedben.

- Nézd, én ezt nem merem elolvasni, mert még kihajítom, meg beagykontrolozom és felrobban a fejem a mikrótól. 

- Én nem használok mikrót soha. Van, de inkább megoldom máshogy. 

- Komolyan??

- Igen. Tudod nagyon durva rákos folyamatokat idézhet elő.

- Oké jólvan

- Meg van nagyon sok érdekesség ami miatt én sosem használnék mikrót..

- KATA 

- Nagyon veszélyes hosszú távon..

- JÓ KÖSZI, ELÉG LESZ. 

Szóval minden évben, augusztusban eljönnek hozzánk a Perseidák, avagy a csodálatosanszép meteorraj; Szent Lőrinc könnyei. 

Mivel minden csillagászati jelenséget - Hold, meg bolygó, meg Vénusz-áthaladás, meg Kékhold, meg Szuperhold, meg Holdfogyatkozás, meg Uránusz-Vénusz együttállásos dolgot rendkívül preferálok - így az öreg Szent Lőrinc könnyei sem maradhattak ki a repertoáromból. 

Engem aztán nem érdekel az időjárás, tűzön vízen keresztül kémlelem az eget. Jól belevésem a tudatomba/lelkembe/szívembe a pillanatot, hogy majd jól elmondhassam az unokáimnak hogy:

"hééé! Csodálatos égi eseményeket látott nagyanyátok!" 

Azt azért még hozzá tenném, hogy akkor születtem amikor itt járt a Halley-üstökös (tanuld meg: 76 évente köszön be)

Szóval a zsigereimben is érzem ezeket az üstökösös, meteoros, bolygós, Istenigyönyörűségeket.  

A gond csak az, hogy néha az időjárás beleszarik a levesbe.

Így volt ez azon a szent napon is, amikor a Vénusz áthaladt a Nap előtt.

 Hosszas tervezgetés előzte meg a Nap nézegetését:

"Adjon már valaki egy kormos üveget! Nincs?... Oké! Jó lesz anélkül is!"

"Igen reggel fél 5-kor fogunk találkozni! Nem érdekel hogy álmos vagy! Nézzed meg velem!"

Hát összeverbuváltam a Zsuzsikát; majd jól felkelünk korán, és hajnali fél 5 kor randevúzunk, hogy kémlelhessük az eget. 

Okés, felkeltünk mindketten hajnali 4kor, meditáltunk fél órát, (tudod ez a reggeli rituális bambulás) aztán szépen kitekintettünk az ablakon. És IGEN! Az élmény rendkívül priceless.. 

Az eső az szakad.. 

- Te Zsuzsi, most mit csináljunk?

- Hát nem fogom a borús eget nézni szakadó esőben, hajnalban.

- NEMHISZEM EL, LÁTNOM KELL!

- Édesem, visszafekszem aludni..

- NE, NE TEDD LE A TELEFONT! 

- Úgyse látunk semmit..

- AZMINDEGY!

- Nem mindegy..

- Akkor mi lenne ha megnéznénk online közvetítésben?

- Ugye most hülyéskedsz?

- NEM!

- Lefekszem aludni...

- Zsuzsi ezt nem hagyhatod ki! Már úgyis felkeltünk, a NASA meg éppen közvetíti! Hát nem csodálatos?

- Akkor megnézhetjük holnap is felvételről..

- AZNEMUGYANAZ! 

- Aludni akarok..

- NEM SZÉGYELLED MAGAD? MIT FOGSZ MONDANI AZ UNOKÁIDNAK? MUSZÁJ LESZ ÉLŐBEN MEGNÉZNED, MERT HITELTELEN LESZEL AZ UNOKÁID ELŐTT! 

- Mutasd azt a kurva oldalt... 

Naszóval így vettem rá a Zsuzsikát, hogy hajnalban bámulja a monitoron azt a pici pontot ami az elkövetkezendő 2 órában alig mozdult valamit.

Muter bejött reggel 5-kor, látja bámulom ezt a képet, amin semmilyen változás sem látható.

- Te mit csinálsz?

- Nézem a Vénuszt!

- Reggel 5kor?

- Igen! Most vonul át!

- Szerintem meg feküdj le aludni..

- Anya! Ez óriási dolog, gyere ülj ide mellém és nézzed!

Muter kitett magáért, laza 10 percig bámulta a monitort, aztán felállt:

- Ezér' a szarér' felkelni..

és otthagyott.

Nembaj, nem bántom, hisz ő nem akkor született amikor itt járt a Halley-üstökös. NEM ÉRTHETI. 

Szóval voltak ilyen elvetemüléseim az elmúlt években. Aztán a napokban újabb csodálatos égi esemény lopta be magát a szívembe. 

- Zsu! Most itt lesznek a Perseidák!

- A mik?

- Szent Lőrinc könnyei!

- Fogalmazz érthetőbben..

- Sok sok sok hullócsillag, lehet kívánni baromisokat!

Zsuval mindig nagyon szerencsések voltunk a fontos időpontokat illetően. Egész augusztusban rohadás meleg volt.. és mit ad Isten? Mire ideértek Szent Lőrinc könnyei, egy laza 30 fokot esett a hőmérséklet. Nade minket semmi sem rettenthet el, nekünk kívánnunk kell, méghozzá elég sokat, nincs vesztegetni való időnk!

Összekapartuk magunkat este 11felé, lazán felvettem a téli bundás kabátot, meg 6 pulóvert (AUGUSZTUSBAN) úgyhogy a paprika spray-t otthon is hagytam, úgyse támad meg senki, mert úgy nézek ki mint egy YETI. 

(Zsuzsika meg úgy nézett ki mint a YETI GYEREKE)

Röhögtünk is rajta, vajon ki a félelmetesebb? A sátán, vagy a sátán kutyája? Na így van ez a Yetikkel is. Azthiszem Yetiharcban én nyertem. 

Lepocoltunk egy dombra, messze a városi fényektől. Előkaptam a Tihanyi boromat aminek azért története van, szóval itt most meg kell álljunk egy percre.

- Anya, ha mész a boltba, hozz már nekem egy Rosét lécci!

- Rosét?

- Igen, a bort!

- Ööö

- Jajj tudod, nem a piros, nem a sárga, hanem BARACKVIRÁGSZÍNŰ bor. Elég valami nagyon olcsó is, csak Rosé legyen. 

Muter átment a boltba, aztán viszajött. Hozott nekem Rosét. 

- Én neked bort a büdöséletbe többet nem veszek. Ilyen drága bort én még nem láttam! Minek iszol ilyen drága bort??

- Anya, minek veszel drágát? Mondtam hogy elég egy olcsó is. 

- De nem volt más..

- ... Na mutasd inkább mit vettél.

Aszondja hogy:

2011-es Cabernet-Merlot Rosé. Oltalom alatt álló, a Tihanyi Apátság szőlőbirtokáról. (az árát nem merem leírni)

Na szóval, az én muterom NEM SZAROZIK. Ezentúl mindig őt küldöm borér'.

Visszakanyarodva: elindultunk Yetiüzemmódban a dombocskára, jól le is heveredtünk. Előkaptam a kis tihanyi Rosém, és fetrengtünk, meg néztük a csillagokat. Nekifutásra fejbecsapkodott az übersznob rosé. Éreztem is hogy úrnő vagyok eléggé. 

Hát hullócsillag az nemvolt.

Kiabáltam Szent Lőrincnek hogy ríjjáá má' ember. De nem ríítt. Néha dobott egy-egy könnyet, azt gyorsan el is kívántuk. 

Aztán a semmiből megjelent egy figura, leült mellénk. 

- Szevasztok lányok!

- Na szevasz! Ki vagy te?

- Én? Hát 1977-ben születtem, régen díler voltam, mostmár csak füvet szívok, most meg azért jöttem, hogy ide fújjam a domb tövében lévő objektumra a nevemet, mert videót csinálok a zenémhez. 

- Akkor te most illegálkodsz?

- Igen.

- Köszi az életrajzot, egészen kimerítő volt. 

- Itthagyom nektek a kamerám, míg felfújom amit felkell.

- Ööö rendben, hagyd itt.

A srác lazán ránk hagyja a kameráját, meggyújt egy füves cigit, és elindul vandálkodni, hogy grefitiket meg tegeket fújkáljon a szemünk előtt az ojjektumra. Őszintén szólva köpni nyelni sem tudtunk, nem értettük honnan ez az Istenadta merészség. (talán a fű?)

A srác visszatért, addig meg Szent Lőrinc könnyezett. 

- Na köszi jányok hogy megfogtátok a kamerámat! Amúgy kit tisztelhetek bennetek?

- Rendőr vagyok.

- Bocs de mennem kell!

- Hová sietsz?

- Te Zsu!  Csinálni kéne valami igazán jó dolgot!

- Mire gondoltál?

- Elmennék lovakat simogatni. Tudsz valahol lovakat?

- ...Ahogy kilépek a panelből, éppen kettő legel az óvoda parkjában...

- Na várjál, mindjárt rájövök hol vannak lovak!

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy most tanyákat hajtunk fel?

- De! 

- Állatkertbe nem viszlek, mert ott felborítod a bioritmust. Szóval keress a neten egy virtuál lovat, és játszad ki magadat. 

- Ó

- Ha nagyon simogatni akarsz, végső soron hozzám is érhetsz, én pedig megvárom míg lenyugszol. 

- Figy! Van egy RENCS. Van ott vagy 50 LÓ. Kimegyünk, és mindet jól megsimogatom. 

- RENCSET láttál már?... És LOVAT? 

Szoktam szervezni sütögetést a pajtásaimnak. Mindenki összeül az erdő közepén, iszik meg süt. Nagyokat beszélgetünk meg nevetünk, ahogy az lenni szokott. 

Aznap zsenialitásom megint megmutatkozott.

Vettem két csomag popcornt, (tudod a mikrósat) hogy majd jól kipattogtatom a tűzfelett/mellett/alatt/közelében. Persze mindenki jól kiröhögött, merthogy nem sok rációt láttak abban, hogy tűznél ez kivitelezhető.

Láss csodát! Tényleg nem működik a mikrós popcorn tábortűznél. Gondolkozok is rajta hogy felhívom a gyártót, és jól elbeszélgetek velük.  

A kukorica dolga nem az, hogy hő hatására pattog? De. Akkor én nem életrevaló kukoricákat kaptam? 

Eme filozófiai kérdéssel bíbelődtem egész este, amíg meg nem moccant valami az ágak között. 

Keményen összefostuk magunkat a csajokkal. 

Zsuzsika előkapta a biciklilámpát és jól belehadonászott az erdőbe.

- GYERE ELŐ TEEE!

- NE BUJKÁJJÁÁ, SOKAN VAGYUNK!!

A hangok persze csak jöttek a sötétből, mi meg egyre kisebbre húztuk össze magunkat.. 

- Hátizé, menjünk szerintem.

De Zsuzsika csak héderel lámpástól, és keresi az áldozatát.

- HOL VAGYMÁÁR??

- HÚZZÁL EL A FRANCBAAA!

Szóval végül Zsuzsikától jobban féltünk, mint az ágak között garázdálkodó hajléktalantól.

Nagynehezen felhívtam a Lacikát:

- Figyi Laci! Félünk nagyon, nem néznétek ki az erdőre hozzánk? 

- Há' mer' mivanmá'?

- Azthiszem Zsuzsa megőrült. 

Van egy jóbarátom, néha ellátom csajozási tippekkel. 

- Figyi, a héten randizni megyek, van valami ötleted?

- Hát legyél rosszfiús.

- Rosszfiús? Tehát káromkodjak?

- Nem. Tudod olyan rosszfiús aki figyel rád, mégis kételyt kelt benned.

- Az hogy kell csinálni?

- Hát mondjuk dicsérd meg a haját, aztán szard le. 

- Így kell kételyt kelteni?

- Igen. 

- És a rosszfiúk egy találkozó után hogyan köszönnek el? 

- Azt mondod neki: Csá te szuka! vagy kombinálhatod a "Tee nigger kurvaaa tee!" felkiáltással is. 

- És ha nem jön be?

- Akkor mondjuk leköpöd. 

- Értem. És ha ez sem jön be?

- A leköpés után feltétlenül mondd hogy: szeretlek. Ezzel kételyt keltesz benne. Ezáltal pedig rosszfiú vagy. 

- Kezdem érteni. 

- Remélem nem mész el a randira.