Szóval az erdei sütögetős sztori után begyorsultak az események. Rá kellett jönnöm, hogy a Tomi nem egy 100-as égő. De én sem. 

Főzött nekem.

Minden nap kért, aludjak nála.

Be akart mutatni pár nap ismeretség után a családjának.

Az összes barátjának.

Menjünk sátorozni.

Inni.

Menjünk moziba.

Főzzek neki.

Menjek át hozzá.

Menjünk étterembe. 

Szóóval baromi sok lett hirtelen. 1 hét alatt végigjátszottunk egy többéves kapcsolatot. Jól ki is égtem.

- Figyi Tomi, minden okés veled, csak túl sok vagy, én meg azthiszem túl kevés ehhez. 

- Akkor nem alszunk együtt?

- Akkor nem. 

Szerveztek kicsiny városomban egy fesztivált.

Igazi szociokultúr élmény, avagy összefújta a szemetet a szél. 

Van nekem egy jóbarátom, Ricsi. Úgy döntött, jól meglep névnapom alkalmából egy fesztivál napijeggyel. Örültem mint vakgyerek a szemüvegnek, hát hogy a faszba ne mennék el, jófej vagy Ricsikém, egyem meg a szívedet!

Válság van meg csóróság, szóval minimál partira számoltam. Vettem is az összköltségemből valami szutyok 300Ft-os bort. Nem jellemző ez, de mint tudjuk, a szükség nagy úr. 

Jól megbeszéltük a Ricsivel, hogy találkozunk a bejáratnál. Találkoztunk is, virítom a bort, aztán elkap az eufória, meg a tömeg által okozott sokk. 

- Úúú Ricsikém, hagyjuk ezt az ivást, zúzzunk be míg világos van, had nézzek már szét, majd később kijövünk csövelni a borhoz!

- Okés, de hová tegyük?

Hát rájöttünk, elásni azt nem érdemes, eldugni se nagyon, bármelyik alkoholfüggő lecsap rá mint tyúk a takonyra. Be kell valljam, nagyon sajnáltam volna, ha az egyetlen értékem: a 300Ft-os boromat behúzza valaki.

Zseniális elmémből kipattant, mi sem egyszerűbb, mint beadni a bort a csomagmegőrzőbe!

Okéj, hát nem gáz hogy a csomagmegőrző 200 ft... 

Szóval így kell növelni egy bor eszmei értékét. 

Igen, képes voltam egy 300Ft-os bort, beadni 200Ft-ért. Éljen a logika! 

Gondolom nem kell részletezzem a csomagmegőrzős lány tekintetét, akinek a kezébe belenyomtam egy bort. Kicsit sem vágta a sztorit, hogy nem óhajtok bent fogyasztani semmit. 

Bemegyünk. 

Itt valami látomás, hallucináció, eufória, katarzis, vette kezdetét, mert mint valami vadőrült, valóban sokkot kaptam. 

- ÚRISTEN RICSI! NÉZD MENNYI EMBER! ÚÚÚRISTEN MENNYI EMBER! ÚÚÚRISTEN DE KURVAJÓ! 

- Te jól vagy?

- ÚÚ NÉZD MENNYI ISMERŐS!!

- Hé, már voltál fesztiválon, mivan?

- BASSSZUS RICSI NÉÉÉZZEDMÁÁR!

- Látom, látom.

- ÚÚÚÚRISTEN! HÁT SZIASSSZTOK! EZER ÉVE NEM LÁTTALAK!

- Menjünk már...

- VÁRJÁL MÁR HAD NÉZZEK SZÉT! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ

- Te ittál valamit mielőtt találkoztunk?

- RICSI BASZKI, NÉZD MENNYI EMBER!!!

- Látom...

- OTT A TANÁROM! OTT A VOLT PASIM! OTT A BARÁTNŐM! OTT A VOLT OSZTÁLYTÁRSAM! ÚÚÚÚ

- Szeded még azokat a gyógyszereket a hörghurutra?

- SZEDEM HÁT! NÉÉZZED MÁR ZSÍROSKENYÉRRR! 

- Nem adnál belőlük nekemis?

- LEMOSHATÓ TETKÓ!

- Figyelj, menjünk, nézzük meg milyen koncertek vannak.

- CSÚÚÚSZDAAA! 

- Gyere már..

- RICSI!  ISTENEM, ÖLELJÉL MEG! KURVAJÓ! 

- Ne táncolj mindenki előtt..

- ÁLLAT ZENE, ÉDESJÓISTENEM! 

- Újra tini vagy?

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ DESZÉP FÉNYEK

Olyan másfél órába került mire megnyugodtam. Ahhoz, hogy Ricsi ideges legyen, ahhoz 5 perc kellett. 

Keményen elkapott a drogos Woodstock fííling, táncoltam én mindenhol. Ott is, ahol nem volt zene. 

Megöleltem mindenkit. Ellőttünk egy 500 képes portfóliót rólam. 

Ricsi az Apocalyptica miatt jött ki, mondom nagyvonalú leszek: MEGNÉZHETI. 

Gondolom ismered az Apocalypticát: zongora, hegedű, konga, fuvola, szájharmónika, és köcsögduda. Szóval éljen a hangszeres zene meg a kultúra. 

Valahol a pubertás környékén én is nagyon szerettem, lássuk mit dob a gép.

Tudom az én zenei műveletlenségem az oka, de az Apocalyptica GECISZAR volt. 

Konkrétan láttam, hogy ott állt a színpad előtt 5000 ember, és mind egytől egyig lefagyott, hogy MI A SZAR EZ? 

(Oké, volt vagy laza 20 sor elől, ahol lobogott a haj, meg mindenki meg akarta érinteni az eget, de mondom ezek úgyis fanok, erre kelnek, erre fekszenek.)

Már az első számnál tudtam, hogy számolni fogom visszafelé a másodperceket. Előadták a világ összes temetői, és sirató nótáját. Gondoltam is rá, hogy a kulcsomat beledöföm a torkomba, de végül arra jutottam, nem ér annyit az egész. Nem meghalni jöttem rituálisan a zombi zenére, hanem mulatni. 

- Ricsi elzúzok, szétnézek, te nyugodtan sírjál itt 5000 emberrel, majd jövök!

Benéztem egy sátorba, éppen valami koncert kezdődik. Na ki áll a színpad mellett?

Hát a fasza Ganxsta Zoleeee.

Mondtam is magamban, szeretem az ilyen ezoterikus-szappanopera-nótaTV zenéket, belehallgatok mán, hátha jó lesz. 

Meg a legjobb tudomásom szerint, vagyok akkora faszarc néha mint a Ganxsta Zoleeeee, hát nehogymá' ne nézzem meg. 

Nézem, nézem ezt az embert. Valami iszonyat dzsukerül beállt egy pózba, mereven bámulta a színpadot. 

Felfedeztem bepozícionált testtartásában a klasszikus görög civilizáció művészeti fejlődését, illetve a Mükénéi kultúra egybeolvadását. 

    Valahogy így nézhetett ki. 

A Zoleee az akkora laza ember, hogy úgy szívja el a cigarettát, hogy nem ér hozzá. Pöfékeli ki ezerrel a szmogot a világba, akkora gettósan ahogyan csak lehet. El kell sajátítsam. 

Valamiért már nem vártam meg a kezdést, ennyi is elég volt. Közben meg kezdtek befelé menekülni az emberek a köcsögdudás siratóasszonyok zenéje elől (hát én má' akkor tudtam, hogy ez lesz a vége amikor elkezdték, csakhát másoknak lassabb a felfogásuk.)

Összeszedtem a Ricsit, aki szintén bevallotta, hogy geciszar volt az orgonaest, szóval mehetünk borozni.

1 óra volt kijutni a fesztiválról, ezenkívül még egy óra a sorban állás a borért. (tipikus, hogy előttem van kasszaváltás, szóval szépen várd végig amíg átszámolják a pénzt, kimennek a csajok kaja szünetre, meg cigiszünetre, meg kakkantani.)

Komoly lelki munkát jelentett higgadtnak maradni, amikor egy 300Ft-os borra vársz 1 órát. (bocs. Eszmei értéke: 500.)

Nagynehezen megsajnált a mindenható, szóval 3 és félperc alatt bepusziltuk a bort. 

Pont jókor, mert végre elkövetkezett a várva várt pillanat.

Tudjátok engem egyszerű lánynak neveltek, mit számít a metamorfózis, vagy Apu-kalitkája, vagy hogy hívják, világrengető skótduda est. 

Én a Parno Grasztért mentem, mulatni.

Namost a Parno Graszt tudjad: cigányzene.

Piros szoknya, befont haj, barna bőr, samale romale, zsamo zsazsé ganyé, hopp-hoppá, azanyádat húzdrá cigány, kanalak meg kannák. Dzsuker gyerekek, shukár asszonyok. 

Iszonyat kultúrsokk volt, szétmentem rajta 120szor. Be is álltam jól középre, pörögtem forogtam. Itt az emberek megölelték, szerették egymást. Mindenkinek volt egy kedves szava hozzám. Üvöltöttem a beléd vágom a kést, meg a devla mentsen meg, nagysikerű nótákat. A Ricsi az leült hátrébb, nem bírta a kiképzést, sőt már az alvás szélén járt, de én önző módon mulattam. A gyerekkori álmom valóra vált, egy estére énis shukár cigánylány lehettem. 

Aztán a Ricsi bejött értem, megfogta a kezem, és közölte, húzunk innen a halálba, mert ő már rosszul van a mulatóstól. Mondom ez nem mulatós, hanem cigányzene, de ha menni kell, menni kell.

Hát mégis csak Ricsi a szponzor. 

Faszán belógtunk a V.I.P sátorba. Nem mondom, biztos görcsöltünk rajta fél órát hogyan is kellene kivitelezni az akciót. De a lényeg, sikerült. Bementünk, örömködtünk, amikoris feltűnt, hogy már mindenkit beengednek a sátorba.

Nagyon fasza, belógtunk valahová, ahová simán is be lehetett volna menni. Tapsvihar. Van amihez tehetség kell. 

Nyomattuk a diszkót még egy óráig, amikor egy szent pillanatban...

KAPASZKODJÁL

...széttörte a cipő a lábam. 

..igen.. megint..

NEM.. ez egy másik cipő..

A lábam nem kompatibilis a cipőkkel. Éljenek a neandervölgyiek. 

...Aztán teltek a napok, el is felejtettem a Tomit.

Köszönöm szépen termelődik az endorfin magától is, nemkell hozzá tesztoszteron.

Sőt általában a lehető legjobb dolog számomra távolmaradni a hímegyedektől, mert vagy én alázom le őket, vagy ők engem. 

Szóval lélekben túl is léptem a dolgon, kemény egynapos regenerálódási idő után.

Tomika meg úgy gondolta, talán óriási hibát vétett, és elkezdett nekem irogatni.

Énmeg úgy kicsit leszartam. 

De irogatott tovább, énmeg akkor már nagyon leszartam.

Mikor mégtöbbet írogatott, feladtam a harcot, meghát énis érző szívű kedves ember vagyok, így megkérdeztem tőle, hogy pontosan MI A FASZT AKARSZ? 

Akkor szépen elmondta, hogy azthitte én játszom vele, úgyhogy gondolta rövidre zárja a kapcsolatot, jól elküld, és akkor élhetünk boldogan.

Hát mondtam is neki, hogy már rég élnék boldogan ha elhúznál a pék faszára. De nem értette. 

Írt egy 60 oldalas novellát arról, miért is lenne jó, ha esélyt adnék újra ennek az egésznek. Én meg játszottam a durcás kislányt, akit jól megbántottak. 

- Jóva' Tomi, majd meglátjuk. Majd összefutunk valamikor. 

Tudod ez a terkószöveg. Ez azt jelenti természetesen, hogy baromira nem fogunk összefutni, csak higgadjál már le, meg ne zaklassá' és akkor minden jólesz. 

Őszintén szólva eléggé kiábrándító volt nekem a Tomi. (meg gondolom énis neki)

Szóval az eleve szakítással kezdődő párkapcsolat, ami még párkapcsolati funkcióit sem töltötte be, nem éppen egy életbiztosítás.

(ja, meg senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok)

Szóval a Tomi az nem szakadt le, folyton írt, hogy akkor nyélbe üthetnénk a találkozást.

- Figyelj Tomi, lezártam kettőnket, hagyjuk békén egymást.

- Hát figyelj, én meg szerveztem egy sütést és épp meghívnálak. 

- Hát hihetetlen de igaz, énis szerveztem egy sütést.

- Szombatra?

- Igen, szombatra. 

- Szóval ugyanakkor sütünk?

- Igen, csak nem ugyanott. 

- Én délután, te?

- Én este.

- Megoldjuk okosba?

- Tomi mennem kell majd megbeszéljük. 

El is foglaltam magam a sütögetés előkészítésével. Bepakoltam minden lószart, 600 tonna a táskámban. Persze baromira késésben, mert a jó melós szombaton is dolgozik.

Tomi hív:

- Szia! Csak azért hívlak, hogy mit vegyek neked az én sütésemre?

- Tomi, baszki nem megyek a sütésedre.

- Akkor ne vegyek neked semmit?

- Nagyon kedves vagy, éppen egy autót vehetnél.

- Hát jó, akkor szép estét.

Átbicajoztam a fél városon, megjelöltük a spanokkal a bázist. Nekiálltunk fát gyűjteni, ami után úgy néztem ki mint egy neandervölgyi harcikurva. 

Csöng a telóm. Hív Tomi.

- Szia Tomi! Csak nem megvan az autóm?

- Nem, az nincs, de éppen útban vagyok a te sütésedre.

(aztakurva de kitartóvagy)

Szóval a nagy semmiből megjelent a Tomi, mindenki csak nézett, hogy ez most haver, vagy hozzátartozóm, vagy nagyapám vagy kiafranc?! Gyorsan letudtuk a kötelező köröket.

HÁT Ő TOMI. 

Ő MEG MINDENKI.

Érezzétek jól egymást. 

Mindig van egy fontos pillanat az életben, amikor a táskádban lévő bort elő kell kapni, és jól elpusztítani. 

Ez most is így volt.

A Tomi mindenkivel beszélgetett csak velem nem, amitől fasza idegrohamot kaptam az erdő közepén.

(a nőt... SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SE AKARD MEGÉRTENI.. ja meg a FÉRFIT SE)

Szóval a fagyűjtésnek álcázott idegrohamom után, nyugodt emberként odameditáltam magam a többiekhez. 

Amikor már az alkoholszint elérte a meg nem engedett határt, a Tomi jól megfogta a kezem és elvitt sétálni.

Amiből persze rendkívűl lamúros csókolózás kerekedett. 

A Tomika az erdő közepén a fülembe súgta hogy:

- Én feleségül veszlek...  (IGENIGENIGENIGEN BASSZUS IGEEEN)

...ha majd csináljuk análisan.  (?????!!!!!!!!)

Folyt. köv ;)

A Tomi az mindig találkozni akart. Reggel, délben, este, hétközben, hétvégén. 

Énis akartam, csak nem non-stop.

Ő már tudta mit akar, én meg még nem. Nem akartam megint fejest ugrani valami baromságba, ami után kiderül hogy perverz, szatír, elmebeteg, nemnormális, vagy csak simán szexelni akar járás helyett. Mondom én nem sietek sehová, ha valóban érdeklem, randizgassunk. 

Ezt a randiiszonyt is leküzdöttem valahogy, természetesen teaházak nélkül. 

Ment a napi 120 sms, oda-vissza. Egészen sikersztori-gyanús. 

Aztán egy adott pillanatban megelégelte Tomi a randikat, leültetett a házunk melletti padra, és elmondta: nem hajlandó velem többet találkozni.

WTF Tomikám? 

- Nem találkozom veled többet, ha nem jársz velem. Vagy csókolózunk és kézenfogva járunk, vagy vége.

- Figyi Tomi én addig nem fogom meg a kezed, és nem csókolózok, amíg nem vagyok teljesen biztos benne hogy járni akarok veled.

- Jó elégvolt. 

Tomi, feláll. Otthagy. 

Már 120adjára..

Utána kiabálok hogy:

- Figyelj már rám, gyere már vissza, kedvellek, meg akarlak ismerni, csak ne rohanj már ennyire! 

A Tomi persze elhúzott a francba. 

Szerintem valami középkori szűzlánynak gondol, énmeg őt egyre inkább egy türelmetlen fasznak. De segáz, mert még mindig ott tartok, hogy rohangálok utána késő este az utcán.

Aztán másnap, szépen finomba megemlítem neki, megihatnánk mégiscsak valamit. 

Összeszedem magam, látom ahogy lelki szemeim előtt a SzűzMária rábólint a kapcsolatra.

Jó oké, akarom ezt a srácot. 

Aszondja éppen sörözik a haverjával, oda mehetek ha nagyon szeretnék. 

Hát hogyne szeretnék, járjunk már és legyen jó vaze. 

Odamegyek, meg mosolygok, meg leülök, meg veszek bort, meg izgulok, meg fasz se tudja hogy mivan.

Nem néz rám, nem beszél velem. Feszengés, lófaszkodás. Leszarás.

Hazamegy. 

Írok neki smst, hogy gyere már vissza aztán öleljé má' meg és jólesz. 

Válasz sms:

"Már nem kívánlak. Biztos a kevés alkohol." 

Hogyajókurvaéletbasszameghátkivagytebunkóparaszt! Mit akartál eddig tőlem te csimpánz?

Na kb. ilyen érzésekkel köszöntem el a Tomitól lélekben. Esküszöm még 3-4 könnycseppet is hullattam, és újra levontam a nagy konklúziót: A randizás az nem megy, Tomi viszont igen. Nem minden arany ami fénylik, meg hasonló közhelyek. 

de aztán...

Folyt. köv ;)

..Persze nem múlt el a köhögés, meg a takonykór, be is fostam rendesen, húzás vissza a dokihoz.

Dokinéni nagy szomorú szemekkel aszondja nekem, ő beutalna a tüdőgondozóba. 

..hát ha nincs ötleted.. utaljál be.

Így asszociatíve nem spanom a tüdőgondozó.

Sosem voltam még ott, nemis nagyon vágom mi keresnivalóm van arra, de hát a dokinéni vágatja mi a jó nekem. Szerinte a tüdőgondozó.

Na most erről első nekifutásra, baromi beteg, leépült, MEG FOGOK HALNI életérzés ugrik be elsőre, szóval megindult a félelem és rettegés Debrecenben. (akár mondhatnám: A Pápa megkezdheti az aggódást.)

Szóval összekapartam magam halotti hamvaimból, még utoljára benézek azé' a tüdőgondozóba, hogy felírják a halálos ítéletet. (persze ez baromira nem poén, nehogy azt higgyed jól szórakoztam)

Kezem lábam már az előző nap remegett, próbáltam megpedzegetni a barátnőknek hogy hááát eléggé félek (kkkíísérjél már el vazze) de valahogy nem jött össze az osztálykirándulás. 

A Tomigyerek aszondja nekem:

- Figyelj, veszek ki szabit.. elkísérlek..

Számomra oly hihetetlen, hogy élnek még ilyen hímek a világban, hogy eszembe is jutott nem most kéne meghalni. 

- Á hagyjad megyek egyedül

A tüdőklinika bejáratánál, illetve minden falon, budiban, széken, ajtón, óriási betűkkel közlik: itt aztán nem lehet dohányozni. 

Pedig hát a sors iróniája.. ha van hely ahol az ember az idegtől gecire rágyújtana, az a tüdőgondozó.

Ülök a váróban, gyomorideg befigyel. Leül velem szemben egy (á nemroma) hölgy.

- Te figyeljé má' mikor lehet itt bemenni?

- Majd szólítanak. Persze ha van időpontod

- Ó nemondjadmá' hogy időpont kell

- De kell, meg beutaló is

- Beutaló?

- Az.

- Hová?

- Á semmi, hagyjuk.

- Akkor figyeljé' bemegyek előtted jó? Majd beszélek az orvossal mer olyan szarul vagyok, te addig megvársz.

- Ööööö 

- Hát nézd, én egy órája ülök itt, de tudodmit? Menjél be.

- Ó de kedves vagy, az Isten áldjon meg, de jó ember vagy! 

- Köszi

- Osztán te mér vagy itt?

- Beteg vagyok. (hátigen.)

- Ú az durva, énis beteg vagyok. Neked assszmád van, vagy mid?

- Még nem derült ki.

- Hát nekem amióta vót ez a betegség januárba, azóta én nem találom a helyemet. Hót szarul vagyok, fáj minden.

- Mi volt a baj?

- Hát tudod elkaptam ezt a H1N1-et

- Mennem kell!

Nahát zajlik az élet a tüdőgondozóba!

Hédereltem vagy 20 percet míg a csaj betulakodott elém, aztán szépen elküldték a faszba, hogy lőjjön már egy beutalót valahonnan. 

Végre sorra kerülök, bemegyek.

Orvosbá vár.

- Hát kisasszony magának egy elhúzódó hörghurutja van.

- Ó értem. (EZAZ EZAZ, ÉLETBEN MARADOK)

- A röntgen is rendben?

- Igen kisasszony, az is rendben. (JEJJEJJEEEJEJEJEEEE)

- Milyen gyógyszereket szed most?

- Hát ezt az antibiotikumot, illetve a fogamzásgátlómat.

- Értem. Ugye tudja kisasszony, hogy az antibiotikum semlegesíti a fogamzásgátlóját?!

   ....

- BASZKI 

Nos, írtam a veszett esténk után a Tominak valami sablon maszlag üzenetet, hogy Kösz az estét pápuszi. 

Na erre jött is az, hogy randizzunk. 

Hát akkor így überhirtelenbe összefostam magam, mert már tudjuk nemvagyok egy randicsászárnő. 

Őszintén szólva fogalmam sem volt, mit akarok én ettől a sráctól, annyit tudtam hogy gecijó volt vele. Viszont.. Randizni azt nem akartam, meghát még kapcsolatot sem, szóval JÓ NAGY SZARBAN VAGYOK. 

Sajnos a srácnak túl jó a szövege, szóval kénytelen voltam összekaparni magam és már aznap találkozni vele.

Bár volt még egy pár problémás terület.. Nemnagyon rémlett róla sok infó, kicsit a külseje is homály maradt, szóval akár vakrandira is mehettem volna. 

Már 45ezerszer megfogadtam, hogy nem megyek randizni, mert ilyenkor sokkot kapok mint a nyuszi a fényszóró előtt. Baromira nem nekem találták ki. (ha nem emlékszel, elevenítsd fel: Gazdabolt vége 2)

Na, hová menjünk, mit csináljunk?  Előkapta ezis a teaházas ötletet..

Én komolyan nemértem, miért kell minden férfinak teaházba elhurcibálni a nőt. (gondolom a nők elvárásként támasztották ezt a teaházas dolgot, mert szép, meg hangulatos, meg gecidrága, meg szinte a bejáratra van írva hogy RANDIHELYSZÍN, amitől ugye szintén sokkot kapok.) Én egy ilyen teaházban oly mély, meditatív hangulatba kerülök, hogy inkább őszintén szólva lefeküdnék aludni, mintsem a legaktívabb, legpezsdítőbb és legizgalmasabb énemet mutassam be valakinek. 

Szerintem fontos a spontaneitás, szóval csajok kreativitásra fel! Sokkal többre értékelek egy csillagos ég alatti borozást, vagy fagyizást, vagy tökömtudja közös kutyasétáltatást, mint ezt a nagyon konkrét MOST NAGYON RANDIZUNK, és bámuljuk erőltetetten egymást, és mosolygunk mint a vadalma a semmitől. Szóval gondoljátok át, mert én mégegy teaházba nemvagyok hajlandó elmenni csávóval, szóval szoktassátok rá őket valami igazán felvillanyozó programra.. Valami életszerűre..

Szóval végül megnyertem a randiháborúmat, és meggyőztem menjünk ki az erdőre, és toljunk be valahol egy jégkrémet. 

Kicsíptem magam mint a kurvaég, izgultam is, meg szitkozódtam, Mi a faszér' kell nekem randizni?

Nagyjából belőtte, hogy az előző este hol hagyott cserben, szóval odajött a házunk elé.

Sikerült elbaszni az időt ilyen hajszárítós művelettel, meg mi a faszt vegyek fel dolgokkal. Szóval kaptam egy sms-t:

"Szerintem sikerült megközelíteni az ojjektumot, de van itt egy gonosztekintetű macska, és engem bámul. Mit tegyek?"

Megérkeztem. Ránéztem. Hát nem vitte túlzásba a randiszerkót.

Póló, rövidnadrág, meg focicipő. Nagyonfasza. Én meg éppen bálba megyek. Szóval ki kell fejlesztenem ezt a spontán-kreatívrandi technikát, hogyha erdőbe mész, meg a közértbe, meg az orvoshoz, meg bótba randizni, akkor mégis mit vegyél fel..

Vettünk jégkrémet, kisétáltunk a tóhoz az erdőben. Leültünk egy padra, ahol olyan laza 10 perc alatt összecsípett 620 szúnyog, mer' ugye azok jönnek a parfümre.. Én meg magamra borítottam olyan másfél litert, úgyhogy kisállatparkot nyitottam a testem közelibe'.

Gondolod mennyire volt izgalmas a beszélgetés.. Mindig aggódtunk, hogy ki üti le hamarabb a másikat a nagy szúnyogirtásban. Szóval kereshettünk távolabbi helyet jégkrémezni, amikoris a jól megszokott módon ÚJRA széttörte a lábam a cípő. 

Szóval eddig és netovább. Leültünk valami csövesek által fenntartott padra, és akkor jól elkezdtük ezt a randizást.

Kiderült hogy van neki 120 testvére, és egyik se normális. 

Aszondja:

- Hát a nővérem állandóan iszik.. 

- Komolyan?

- persze.. van neki 3 gyereke.. hát még jó hogy iszik..

Szóval el vannak szórva a degenerált poénok, amiken jókat nevetek.

Kiderül hogy 31 éves, saját kéró, fasza fizetés, nincsenek feldúlt exek, gyerekkori traumák, nem vált el, nincsen dugigyereke, nem lelkibeteg, épelméjű, normális, okos, szóval így faszán nagyon egybevan. Azt is elmondja, hogy ő már totálba készenáll gyerekre, meg asszonykára szóval komoly kapcsolatot keres, nem akar szarakodni. Kicsit el se hiszem amit mondd, dehát így szép ez. 

Aztán rám kerül a sor, és kérdezget rólam.

Fényszórós nyuszi üzemmód beindul, bekussolok, zavarba jövök. Mit is mondjak magamról..

Szóval onnantól hogy nálam a labda, sem szórakoztató, sem jófej nemvagyok. Ajánlom is zúzzunk haza, mer hideg van, meg szúnyogvan, meg fáj a lábam. 

Lerúgom a topánkám, megyek haza mezitláb, feszengés meg lószar. 

Hihetetlen de igaz, továbbra sem adja fel, megint bepróbálja azt az elköszönős csókot. 

(Én meg továbbra sem szeretném ezt, nem tartok itt. Kivárok. Majd akkor kavargatok, ha már tudom tutira, hogy akarom a másikat)

SZÓVAL: centrifugális erő beindul, kitérek, elfordulok, bemozdulok, arrébb tessékelem, elirányítom, levitálok. 

Mostmár látom kezdi felbaszni magát, éljenek a türelmetlen férfiak, meg éljenek a lelkisérült lányok. 

- Figyelj, nem egyezhetnénk ki egyelőre egy ölelésben?

Látom hogy néz rám hülyén, de kitárja a karjait, és jól megölel.

Megölelni faszakirály, szóval úgy is maradok laza negyed órára. Aztán.. valami nemstimmel..

Valami idegen létforma "üti fel a fejét" a lábamnál.

És láss csodát, áll a dákesz. Elkezdek röhögni, ő meg hihetetlen zavarba jön.

Jól berág, otthagy.

Utána szaladok, jól megmondom hogy ne haragudjon, de újra tizenévesnek érzem magam. (a mellékelt ábra mutatja, hogy ő is)

Szóval cuki a srác, lett nagy röhögés, éljen a férfi, meg a bioritmusa. 

Gondolta, a nagy nevetgélés közepette mégiscsak összejöhet az a csók téma, amit nekifutásból újra elutasítok. Úgyhogy újra berág, sarkon fordul és köszönés nélkül otthagy. 

Én meg állok mezítláb a ház előtt, és nem értem miért kellene első randin szétsmárolni a világmindenséget. 

Nézek bambán.. Eztis elbasztam?

Folyt. köv ;)

Na szóval. Ez a blog szingliblognak indult, hogy megörökítsem mesés útkeresésem ebben a konok társtalan világban. Írtam is sok pasis sztorit, meg bénáskodást. Aztán útközben a blog irányt tévesztett. Többen is kérdezték mi ez a nagy csönd pasifronton, írjak már a hímekről, meg írjam már meg mi az aktuál helyzet. 

Igen, lett nekem pasasom, aztán költői válságba is keveredtem emiatt. Hogy is írhatnék aktuál kapcsolatról poénosat meg vicceset, ha közben szeretlek van meg bódogság? 

Na, nem kell aggódni, ez a veszély már nem fenyeget, jó gyorsan véget is ért. 

Tiszteletből meg jófejségből, nem írok ezen kapcsolatomról, pedig higgyétek el, lenne min kacagni.

Éppen emésztettem ezt a gyorskapcsolat-végetérősdit, amikor úgy döntöttünk Mesivel megyünk kicsit bulikázni, iszogatni mint a régi szépidőkben.

Keményen uralkodott a geciszar hangulat, szóval magamra rántottam valami passzos ruhát (amit még soha életemben nem mertem felvenni) úúgyis totál mindegy hogy nézek ki most - alapon, és nekiindultunk a vad éjszakának. 

Odafelé nagy reményvesztettségemben poénosra vettük a figurát (tudod olyan tinilányosan) 

- Hé Mesi! Az a hím, aki ma először odajön hozzám az lesz a párom!

Egészen feszengősen (az a szaros ruha...) beléptünk a favorit krimóba, lestoppoltam egy helyet a pultnál, mondom ide azzal a vodkával haver! 

Még meg sem kaptam az üdítőitalom, amikor odajön egy csávesz, - Mesinek valami haverja.

- Hát mutass már be a hölgynek Mesikém...

- Elég dögös a ruhád.. (eeez??? te viccelsz velem? kb. egy töltött szafaládénak érzem magam benne, de nemgond)

- Köszi szépen, te ki vagy?

- Tomi vagyok 

- Na szevasz Tomi, mit kell tudni rólad?

- Jet-ski oktató vagyok.

- Úúúúú tényleg?

- Tényleg.

- Mit kell tudni még rólad?

- A Tescóban dolgozom, kocsitoló vagyok.

- Ühm aha

- Néha már 40 kocsit is össze tudok tolni egyszerre. 

- Tényleg?

- Nem.

- Mivan?

- Vicceltem, programozó vagyok. 

- Nem vagy jet-ski oktató sem?

- Nem, de a csajok imádják a sztorit.

Naszóval valahogy így kezdődött ez a történet..

Ez a pasas első nekifutásra elkezdett emlékeztetni önmagamra, meg a szarkasztikus humoromra, szóval éljen, lett nagy nevetés, meg táncoljunk egész este idiótán partihangulat. 

Hozzá kell tennem, hogy az ilyen idióta csajozós szövegeket én rendbe mindig beszopom. Valószínűleg nem véletlenül találták ki őket. Talán azért mert hatásosak. (és mert vagyok elég aberrált, hogy ez nekem tetszedjen) Az előző gyorskapcsolatom amelyről ugye tiszteletből nem írok, azis valami idióta monológgal született meg miszerint:

- A pohár melyik részéről ittál?

- Miért?

- Mert ha énis onnan iszok, akkor az olyan mintha csókolóznánk..

Tudom. Überszar. Nekem meg tetszett. 

Szóval a Tomi is így rúgott labdába valahogy.

Piszok szarul táncol szegény, de közben többet nevetsz mint táncolsz, szóval a boldogsághormon az termelődik ezerrel. A Tomi az este folyamán legyőzhetetlen társammá szegődött, mondhatni levakarhatatlanul az első pillanattól.

Kimentünk levegőzni a krimó elé a nagy heje-huja után, komoly beszélgetést imitálva. 

- Remélem nincsen pasid.

- Hááát nincsen. 

- Az jó, akkor gondolom a szádba élvezhetek.

- HOGYMONDOD?

- Ööö ne haragudj, nem ezt akartam mondani.

- Akkor mit?

- Azt hogy: A melledre élvezhetek?

- Nem!! Csakis és kizárólag a hajamra!

- Az kiváló, azis megfelel.

- Király!

Na így kezdődött kettőnk idiotizmusa. Kellően betegek, és aberráltak vagyunk, hogy vegyük egymás poénjait. 

- Megölelhetlek?

- Meg

- Húú hozzám ért a melled!

- Na kabd be.

- Kapd be te.

Éljen az édes fiatalság. Volt ott több órás beszélgetés, aztán egy kissebb hallgatás után rámnéz, és aztkérdezi:

- Leszel az enyém örökre?..

(???!!!  WTF??!!  Remélem emlékszel: "Az a hím aki először odajön hozzám, az lesz a párom...")

Köpni nyelni nemtudtam, na mondom megint beszoptam egy fasza csajozós szöveget, de mondhatni, ez a legjobb amit eddig hallottam. Tudjátok ez az a mondat, amit minden lány hallani akar az életében. (LEGALÁBB egyszer) 

Szóval volt itt nagy elcsendesülés meg lélegzetelállás meg a kurvaéletbasszameg kiez. 

Eljött az este vége.

- Megadod a számod?

- Sajnos nem.

- Miért?

- Mert most ért véget egy kapcsolatom, szóval ne haragudj, de még erre a megadom a számom dologra sem állok készen. 

- Oké, nincs gond, akkor megadom én.

Nézek mint hal a szatyorban. Nem vagyok hozzá szokva ilyensfajta határozott hímekhez a mai világban, szóval uccuneki add meg a számod. 

Szépen hazakisér, illendő fiú módjára.  Aztán nemillendő fiú módjára bepróbál egy csókot. Mint valami idióta szűzlány centrifugális erővel próbálok kitérni a lehetőség elől. Siker.

Ezt eljátszuk 16szor, amire megunja és otthagy. Se köszönés se pápuszi. 

Éljen, újra elmaradott fogyatékost játszok ha éppen valami igazán jó is lehet. 

Szóval ottlettem hagyva faszán. 

Másnap felkeltem, néztem a telefonomban a számát.. 

Na mondom írjááál már ennek a jóembernek valami.. valami.. Bármit. 

Izguljál..

Folyt. Köv. ;)

- Te Zsuzsi! Nem tudod miért van augusztusban ennyi hullócsillag?

- Hát mert utána már jön az ősz, és azért. 

Telnek a hetek, de a betegség nemhogy múlna, mégrosszabb. 

Csodálatosnál csodálatosabb köhögőrohamok kapnak el, postán, boltban, munkában, alvás közben, meg kb. mindig ha pislogok egyet. Szóval átalakultam valamifajta idegesítő baktérium tenyészetté. A környéken már tuti azt hiszik valami halálos kórban szenvedek, kerülnek is ki jó nagy ívben. Látom hogy összenéznek: "Szegény kislány."

Rá se ránts -mondom magamban, lényeg hogy egészség legyen. 

Valamelyik nap bementem a zöldségeshez, csak gyorsba, nehogy onnan is kizavarjanak egészségkárosításért.

- Csókolom, csókolom vennék egy kis...

..hát nem sikerült befejezni a mondatot. Elkapott egy igazi traktoros köhögés, de úgy, hogy éreztem, most az életben maradásért játszom. 

Gyorsba el-activityztem hogy LÖKJÉL MÁR EGY POHÁR VIZET MERT IDEHALOK.

A néni csak néz és néz, és látom hogy árgus szemekkel figyeli az almáit, dinnyéit, paprikáit nehogy ráköhögjek. 

VIZET! KÉREMSZÉPEN! ADJON VIZET!

A néni látom vacilál, nemis érti mit szeretnék. 

Na mondom módszert váltok, jól ráköhögök a zöldségeire.

Megijed. Előkap egy poharat, tölt nekem vizet. 

Azzal a lendülettel fogom a poharat és kirohanok a boltból. A néni lefagy. 

A bolt előtt szent tornamutatványt hajtok végre. 

Köhög. Iszik. Lehajol. Köhög. Gubbaszt. Szenved. Iszik. Köhög. Levegőért kapkod. Iszik. Köhög. Köhög. 

Ó ne. 

Odarókázik. 

Igen. Fényes nappal a bolt elé rókáztam. Rá a lábtörlőre. Hát ilyen is van. Vagyis sosem volt, de mostmár ez is van. 

Eléggé megbénult a gyalogos forgalom a bolt előtt, többen aggódó tekintettel vizslattak:

"- Látod Bélám mondtam hogy nagyon beteg már ez a lány."

"- Nézd már azt a szégyentelent, ilyen fiatalon, ilyen részegen! Fényes nappal!"

Kijön a boltos néni, nézi a hányást a lábtörlőn. Nem szól egy szót sem. Látom mondana valamit, de nem mer. 

Próbálnám megnyugtatni úgyhogy legyintek egyet:

- Ne tessék aggódni, nincs semmi gond, lényeg hogy egészség legyen!

Gondolom nem idegen senkinek:

- Á dehogy vagyok beteg, csak kicsit szarul érzem magam

- Köhögök eléggé, de nem vészes!

- Nem kell gyógyszer elmúlik!

- Biztos az idő miatt van!

- Okés, majd elmegyek orvoshoz ha nem javul.

- Jó jó, majd elmegyek

stb stb..

Na így jutottam odáig, hogy 3 hétnyi szenvedés után feladtam a küzdelmet önmagammal. Jó beismertem. Orvos kell. 

Nekiindultam a forró 40 fokos aszfalton, hogy most jól kivizsgáltatom magam, merthát azzal ébredni hogy leszakad a fél arcod, nem egy életbiztosítás. El is döntöttem nem kell már tartós tej. 

Várok a rendelőben. Tök üres. 

Aztán megjelenik egy 8 év körüli kiskrapek. Gondoltam míg várok kontaktolok vele kicsit, hátha ezek lesznek az utolsó mondataim. 

- Szia!

- Csókolom! (yeah...)

- Hogy vagy?

- Várom a papámat.

- Bent van?

- Igen. (abban a percben megüti a fülem valami kibaszottnagy lónyerítés. Hát igen. A papa keménybe fűzögeti meg flörtölgeti a dokinénit.)

- Beteg a papád?

- Igen eléggé. (azt hallom..)

Eltelt laza fél óra, de a papa csak mesélte a mocskosabbnál mocskosabb "dugós-baszós" poénjait dokinéninek. Természetesen az egész klinika hallotta, a kongó üres rendelő meg tolt neki olyan 5.1-es hangot, hogy már én kezdtem szégyellni magam. 

- Na és mi az a sok karszalag a kezeden, csak nem fesztiváloztál? (übernagypoén egy 8évesnek) 

- Mitcsináltam?

- Á mindegy, mik azok a szalagok a kezeden?

- Jaaa!! A fürdőből vannak! Minden nap a fürdőbe járok!

- Dejó neked!

- Mindig a fürdőben vagyok, ma is ott voltam.

- Látszik is, jó barna vagy.

- Én mindig a fürdőben vagyok. Csak télen nem. 

Elmosolyodok. Hihetetlen, de nyílik az ajtó. Kilép a papa. (elfogyhattak a büdösmocskos poénjai) A papa szerintem Woodstockból menekült, már csak egy gitár hiányzott volna a nyakából.

Bemegyek leülök. A papa által varázsolt mosoly másodpercek alatt leolvad dokinéni arcáról. 

- Tessék, miben segíthetek?

- Azthiszem beteg vagyok.

- Mi fáj? (hát őszintén szólva a szívem, de nem éppen emiatt jöttem. Báár ha tudna javasolni egy jó pszichológust megköszönném)

- A torkom

- Mióta?

- 3 hete

- És csak most jött?

- Hááááát igen.

- Köhög?

- Igen eléggé. (ha te azt tudnád.. nemtudnál mellettem aludni egy fél órát sem)

- Láza volt?

- Nem.

- Valami más panasz?

- Hát 5 napja már náthás is vagyok. 

- És csak most jött??

- Hááát igen.

- Valami más panasz?

- Pár napja fáj a fejem is.

- Éss csak mooost jött??

- Hááááát igeeeeen. (alááázz kérlek, aláázz még)

- Van még valami más is?

- Hát ma reggel óta fáj az arcom.

- Az arca?

- Igen.

- Hogyhogy csak most jött?

- Khm. Bizottsági üléseim voltak a parlamentben. 

- Igen?

- Nem. 

- Ööö szóval az arca. Hol fáj?

- Itt meg itt, meg itt, meg itt. 

- Hát el kellett volna jönnie hamarabb. (fejezzzzd mááár bee)

- Begyulladt itt sokminden. Lerakódott az arcüregben sok dolog.  (milyen szépen mondja: DOLOG)

- Hát akkor felírom ezt meg ezt. 

- Megkérdezhetem pontosan mi bajom van?

- Azt még nem tudnám megmondani. (éljen!)

- Mikor fog elmúlni?

- Hát ez majd kiderül.  (ÉLJEN!)

- És az arcomnak a hideg vagy a meleg jó? Mitől kíméljem?

- Ne csináljon vele semmit. (ÉÉÉÉLJEEEN)

- Talán ha javasolhatom semmiképp se használjon most klímát, ventillátort, és ne tegye ki magát szélnek. 

- Rendben. (Nem is értem, ezekre miért lenne szükségem nyár közepén. De oké, semmifajta hűtési technikával nem próbálkozom, pácolódom betegen tovább.)

Kiváltom a gyógyszert, hazaérek. Muter toporog az ajtóban. 

- Na mivolt? Mibajod?

- Nemtudom. 

- Hogyhogy nemtudod?

- Hát nemnagyon derült ki. 

- Írt fel gyógyszert?

- Írt.

- És mire? A torkodra is, arcodra is?

- Valamelyikre mindenképp.

- Míg orvosnál voltál elmentem a patikába. Vettem neked Normaflore-t.

- Az még mindig bélflórára van.. 

- Igen. Meglátod milyen jót fog tenni.