Minden évben van itt nálunk frankó vásár. Én meg minden évben kimegyek, mer televan ócsószar kacattal, giccsparádéval, kicsi kínaival, néger bevándorlókkal, meg shukár cigány családokkal akik árulják az összelopott lószarokat. Na hát ezt a női szemnek minden évben látni kell, össze is kell vásárolni sok retek-fos-kacatot.

Na Zsuzsikám csekkoljuk le a vásárt.

Elindulunk.  Még a vásár közelébe se érünk... leülünk sziesztázni.

Megbeszéljük a világ gondját-baját, olyan 2-3 óra alatt. Mondani sem kell, hogy ömlik rólunk a víz, mert persze a vásár ideje alatt vagy cudar meleg van, (úgy hogy a bugyigódon is folyik a víz, te meg csapatod órákon át a forró betonon) vagy pedig szakad az eső, és rendszerint kiszúrod valaki szemét az esernyőddel.

Hát nálunk a 40 fok talált be a betonon, szóval nekifutásból újra árnyékba vonulunk.

Húú de király együnk kecskesajtot! - Ettünk kecskesajtot.

Húúúdefrankó sült palacsinta! Ettünk palacsintát.

Jé egy sör!

Eszünk egy jégkrémet? - Együnk!

Na szóval sikerült kivégeznünk a bélflóránkat 1 óra alatt.. + még a 40 fok.. Hát éreztem magam olyan eltorzultnak hogy nemigaz. Úgyhogy megint pihentünk vagy egy órát valami árnyékos helyen. Persze még a vásárból semmit se láttunk, de maradjunk annyiban; nem vesztettünk sokat. Pihenni fontos!

Mikor visszatértünk a vásár forgatagába, Zsuzsikám kezét elkapja valami szektás Jehovatanuja, én gyorsan arrébb nézelődöm magam, nehogy azt gondolja bárki is hogy együtt vagyunk. Megnézegetem a vinnyogó plüss kutyákat, meg a ratyiszar bemelegítőalsókat. Olyan fél óra után megszántam Zsuzsit, mert még mindig lefoglalja valami zavartelméjű. (hozzá kell tegyem, hogy már a seggemen is csorog a víz, meg látom hogy a Zsuzsikáén is)

Najóvan megmenekítem a lányt, mert ez tarthatatlan hogy überniggerre barnulok a betonon.

Egyszer csak beszól az egyik kiégettagyú a másiknak, ahogy meglát:

- Te Jani menjél már oda a kislányhoz! (úristen! húzzál az anyádba nagyon gyorsan!!)

- Zsuzsikám mennünk kéne! (ahogy kimondom megjelenik ez a Janika vagy kiajóég)

Látom, Zsuzsa már bevan bűvölve, selát sehall.. namondom hogy baszódnátok meg.

Janika a kezembe nyom két fém rudat, fogjam meg.

- Ez fájni fog? (kérdezem én szegény naív, béna nyomorék)

Janika kiröhög.

- Nem, dehogy

- Akkor ezt miért fogdossam, vagy mire jó ez? Vagy miiinekkk érjek én ehhez hozzáá?

- Ez megmutatja mennyire vagy stresszes. (ki a faszom kiváncsi rá mennyire vagyok stresszes??! Magamtól nemtudom szerinted??!)

- Hát én nagyon békés lény vagyok, szóval nemhiszem hogy erre szükség lesz.

- Nem, nem. Nagyon érdekes! Figyeld a mutatókat! (az a két fémrúd hozzá van kötve valami megbuherált gépezethez, amin van egy kis nyilacska és jobbra-balra mozog egy skálán)

Hát kurva érdekes, ezzel égetem itt magam a napon..

Jóvan, megfogom, essünk már túl rajta.

- Gondolj egy problémára az életedben. ( ... hát godolj te rá, te gyökér.. örülök ha nemkell rágondolni...)

Megerőltetem magam rágondolok.

A mutató mozdulatlan.

- Nocsak, nem mozdul

- Nocsak énis látom Janikám (nyomassadmáá, menjünkmáá)

Megbizgerálja a gépet, aztmondja erősebbre veszi.

- Gondolj egy másik problémára az életedben. (Neked geci ezért fizetnek, hogy másoknak az eszébe juttasd a nyomorukat?!)

A nyíl továbbra is mozdulatlan...

- Hát te nagyon nyugodt és stresszmentes embernek tűnsz. (mintha nem ezzel kezdtem volna...)

- Kedves Janikám még lenne kérdésed vagy a lényegre is rátérünk? (mert kibaszottul tele lettem stresszel hogy baszódnálmeg)

- Hát nézd vannak szép könyveink, ez éppen csak 3999 Ft, de van itt nagyszerű 5999 Ft-os DVD is, ezzel megtanulod legyőzni a stresszt. Na mit gondolsz?

Kibaszottulkurvára kell egy ilyen könyv, mert mindjárt szétrobbanok.. Jól csinálod Janikám..

- Szórólapod van?

- Van!

- Na adjál egyet, aztán Isten áldása! Zsuzsi MEGYÜNK!!

Zsuzsi teljes áhítattal szorongat egy könyvet, én meg megfogom a pici kezét és kihurcibálom a tömegből.

Fasza vásár volt, nem jövünk többet!

Ja és kell egy stresszkezelős könyv..

Eljött a nagy nap, megint fiatalabb lettem egy évvel. A kis barátnőimmel nagyon készültünk, hogy ezen az estén ugyanazt csináljuk amit általában mindig. Természetesen (ahogy az lenni szokott) különös érzékem van ahhoz, hogyan rontsak el különleges napokat, programokat. 

Nekem már délután 5-kor elkezdett fájni a fejem, de nemgázos, majd ráalszok egy kicsit. Szóval próbáltam ráaludni, de nem ment. Okés, dúrjunk be gyorsba egy kataflámot, majd biztos elmúlik, és jöhet a vigadozás.

Már este 9, de nemhogy múlik a fájdalom.. mégrosszabb.. Szóval elkezdtem vegetálni itthon a székben. Húú faszom milesz most.

Jobbra fordítom a fejem, megfordul a világ. Balra fordítom, visszafordul. Szóval ilyen vakmerő játékot játszom, hogyan lehet legyűrni a fájdalmat minimális mozgással. Nekem meg már írnak a csajok, nemsokára randizunk, kaparjuk össze magunkat. Hát ők még nemtudják, hogy valami Alien bújkál a fejemben, amit egy közönséges gyógyszerrel nem lehet száműzni.

Szóval elkezdek készülődni, szabályszerűen suhanok a lakásban, még a térdem se merem megmozdítani, robotozok is kicsit, meg levitálok is. Kipróbálok mindenfajta mobilizáló megoldást, ami a lakás egyik részéből a másikba visz át, anélkül hogy a fejemben lévő Alien támadást indítana a koponyámban.

Muter meglát:

- Te mit csinálsz?

- közlekedek!

- Te ITTÁL?

- Nem ittam, fáj a fejem.

- Vettél be gyógyszert?

- Vettem.

- És ITTÁL RÁ?

jó hagyjuk..

Valóban úgy nézek ki mint aki Chillout partin van, a szemem kétfelé áll, a fejem nem mer megmozdulni, a testem meg valami különleges kultúrmozgást vesz fel, amit nem lehet meghatározni.

Szóval zuhany közbe becsorgatok egy kis vizet a fülembe, had igyon az Alien, hátha megszán, és kussol.

Természetesen ez sem hat.

Kiveszem a különleges szülinapi estémre behűtött édes cuvée-met, és elvánszorgok a villamosig. (igazi kihívást jelent a séta magassarkúban, kicsit Chillout-osan)

Megjelenek a főtéren, ahol a tavaszi estében szeretnénk előmelegíteni a lányokkal. Természetesen nincs ott senkisem, csak én egy üveg borral.

Kurvafasza én és az Alien.

Na így nagy lazába elkezdek borozni, (hátha ennek az Alien jobban örül) de ettől meg egészen meditatív állapotba kerülök. 

Néznek az épp arra sétáló emberek, ki ez a drogos kurva?! 

Nekem meg annyira fáj a fejem, hogy még mosolyogni se tudok ezen. Jönnek a barinők, látják valami nem 100-as.

Óhát boldog szülinapot, ölelgetés.

Mesi lazán belehuppan jószándékból az ölembe, amivel elszorítja az Alien maradék vérellátását.

Átadják az ajándékokat, énmeg annyira szeretnék mosolyogni...

de szerintem lebénult az arcom.

szóval tutkóra senkisem hitte el hogy örülök az ajándékoknak. Pedig még sírni is akartam (mer' én olyan elérzékenyülős sírós vagyok) de persze a könnycsatornáim is befagytak.

Megjön Zsuzsa is, kérdezi sokat ittam-e. Nem bazeg, épp levitálok, chilloutolok, belőttem magam, szóval betorzultam az kurvaég.

Na ad nekem mégegy gyógyszert, majd ez jólesz meglátod.

(persze a csajok, nem lacafacáznak, elkezdenek iszogatni, én meg ülök mint egy benyomott kurva, és várom hogy üssön már ki a gyógyszer) ...természetesen sikertelenül.

Szóval feladtam, és sürgős ütemben elkezdtem inni a cuvée-m. Aminek az lett a következménye, hogy dimenziót ugrottam, és majdhogynem látomásaim voltak. Komolyan, magam sem tudtam eldönteni, hogy részeg vagyok, vagy csak spontán überlaza.

Na indul a kocsmatúra, aminek szintén az lett a következménye, hogy belepréselődtem azonnal valami székbe, és nagy flegmába előadtam mindenkinek hogy nekem fáj a fejem, szóval annyi hülyeséget beszélek össze, amennyit csak akarok. Mivel itt nem volt túl sikergyanús a partytime, átléptünk egy másik helyre, ahová végül már kedvem sem volt bemenni. Szóval dekkoltam kint a kocsma előtt egy félórácskát, és figyeltem ezeket a fenemód józan fiatalokat.

Najóvan jányok, húzok a gyrosos Sanyihoz. Kajálok egy kurvajót. (az Alien megetetésével még nem próbálkoztam)

És még éppen csak megfogant ötlet... a fejfájás ELMÚLT.

NADEKIBASZOTTÜBERKURVAJÓ!

Eszek egy frankót, és zúzok majd táncolni a jányokkal. Minden király lesz.

Kezdem az emlékeimet is visszakapni az elmúlt 2 óráról.

- SZIAAAA SANNNYII! Adjál már egy gyorst, már nem fáj a fejem!!

Sanyi nem sajnálja, telekúrja a gyrosom minden földi jóval.

Megeszegetem.. bár a felénél kezdem érezni hogy valami nemstimmel...........

Szóval igen, a Jóisten elintézi hogy tartalmas és vidám szülinapom legyen. Az Alien a fejemből a gyomromba vándorolt, és valami monumentális erővel produkál egy kis (KURVANAGY) hasfájást.

Káromkodhattam volna is, de művelt, értelmes lány révén: NEM TETTEM.

Helyette leültem a gyrosos melletti lépcsőre, és türelmesen megvártam, míg ez a fájdalom is szertefoszlik az éterben. Néha-néha egy előttem elsétáló pasas bebámul a szoknyám alá, észre is veszem, hogy talán miniszoknyában nem kéne így ülni, ahogy ülök, de egy laza rendőrös kézjelzéssel tovább irányítom.

Idővel a fájdalom végre elmúlik, én meg azon kapom magam, hogy leült mellém az összes pajtásnő, és fergeteges szülinapi, betonon ücsörgős, péntekesti mókaestet, stand-upot, x-faktort tartunk.

Mesi meg is mondja, hogy az ő neve ezután: APÁLY (mert abba benne van hogy APA!!?)

Hagyjuk...  Ne akard megérteni... Totális kiégés.

Azthiszem ezt a szülinapot, a büdöséletbesohasem fogom elfelejteni.

Minden ellenségemnek ezután szülinapi Alient küldök.

Ez szintén egy lelkemet érzékenyen érintő témakör, tele-tele mélyreható tanulságokkal.

Van már nekem egy diplomám az ősidőkből. Most eljött megint az idő, hogy csináljak egy másikat. Hát megkell hagyni, elég lazára vettem ezt a szakdolgozat írósdit. Mondtam is mindenkinek aki készült ezerrel, hogy:

- Ne készüljééé, ne fosááá' ráérsz még! Én 3 nap alatt megírok 5-ösre egy szakdogát! Miaz!? SEMMI

Esküszöm csak a tapasztalat beszélt belőlem, nem kell ám az ilyesmit túlkapni.

Én más eszközöket részesítettem előnyben a szakdolgozat megírását illetően, például:

- kipihent alvás biztosítása

- napi 8 és fél óra zenehallgatás (max hangerő)

- laza szieszta minden étkezés után

- napi 4 óra beszélgetés barátnőkkel

- utazgatás

- esti többórás melankólia

- borozás barátokkal

- táncolás barátokkal

- sétálás barátokkal

- lelkisegély nyújtása bármikor, bárkinek

Szóval minden napomat rendesen kihasználtam, amit az egyetem a szakdoga írására adományozott.

Összerittyentettem ezt a csodát (jelzem nem Schmitt-eltem!) szépen elküldtem tanárbácsinak, és ennyi.

Laza 1 hetet vártam a válaszra, mindhiába. Mondjuk megkell hagyni, nem vagyok az a nagyon parázós alkat, én  békés Buddha harcos vagyok, nemkell kétségbe esni.

Aztán mint a nagykönyvben, a leadási határidő előtt 3 nappal, írt a kedves Prof-Doktor-Okosember-Tanárbácsi hogy hááát kicsit LAPOS a szakdolgozat, de nemgázos vihetem köttetni.

...LAPOS...

Na most, ez olyan mintha azt mondanák: túl egyszerű vagy. Az én önérzetem meg az ilyen elejtett szavakat elég nehezen viseli. Szóval úgy hajnal 1-kor, megkaptam eme sokatmondó ímélt, és csak meredtem ki a fejemből.

Elő is vettem a behűtött boromat, öntöttem egy pohárral, és felmértem a lehetőségeimet. És akkor rájöttem:

ARMAGEDDON VAN

Ott csengtek a fülemben nagyvonalú, magasztos, önmagától elájult gondolataim, miszerint:

LAZÁN MEG LEHET ÍRNI EGY SZAKDOGÁT 3 NAP ALATT.

(nesze neked írjál akkor újat...)

Szóval másnap reggel 6-kor felkeltem, előkészítettem 15 energiaitalt, meg 20 könyvet, és nekiestem mint vakgyerek a szemüvegnek.

Természetesen minden barátom azthitte meghaltam. Édesanyukám pedig hozzám sem mert szólni, mert átváltoztam valami barbár, könyörtelen tömeggyilkossá. (Békés Buddha harcos?)

Ez ment 3 napon át reggel 6-tól hajnal 2-ig. Totális kiégés, de nesze barom: Hol a nagy arcod?

Szóval kicsit (!?) visszavettem ebből a: - Nekem már van diplomám, lazán összedobok egy frankót, ne féjjéé' -dologból.

Kész is lett, csak a szerkesztés lett SZAR.

Szóval a kétségbeesés hevében segítségért kapálózva, kaptam nagyszerű segítőtársat, aki frankón megszerkeszti. Amivel nincs gáz, csak a nyomtatás előtt pár órával mégis elcsúszott az egész, énmeg bölcsészvagyok, bénavagyok és jól bepánikoltam.

Természetesen pont ilyenkor nincs egy infós cimbi se, aki tutipöpec-tökéletesre beállítgatja a mindenséget.

Lazán elkap a sírás.

Lazán elkap mégegyszer. (jelzem: dolgozik az Istentudjahány energiaital.. az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot)

És mi a legjobb döntés amit ilyenkor hozhatsz?

Hát persze hogy felhívod az exet hogy csinálja meg. KIMÁST?

Persze ő már kész van az ő szakdolijával, vérprofi-istencsászár, nincs gondja ilyesmivel. Persze még csak a látszatát sem próbálom eltitkolni hogy kétségbe vagyok esve.

- Azonnal segítsél vagy megőrülök! (szép is ez)

Na majd segít, találkozzunk a nyomtatós fénymásolós arcoknál.

Találkozunk.

Lazán elküldöm a kurv' anyjába, hogy hogyan is mer készlenni hamarabb nálam, meg mi a faszér nem kérdezi meg magától, segíthet-e..

(a nőt ne akard megérteni soha..)

Szegény csak kamillázik, tényleg köpni-nyelni nemtud.

Tudja, jobban teszi ha most, márazonnal segít nekem, vagy a fejére borítom a világ szarát is.

Segít, de ígyis megkapja a világszarát.

Természetesen a fénymásolós-nyomtatós helyen kiderül, hogy ezen nemlehet segíteni. Szóval húzzak haza aztán majd online-ba megcsinálja nekem. Az idegeim a végkimerülés határán..

Hazamegyek, leülök. Átküldöm. Megcsinálja. Átküldi.

Vissza a fénymásolóba. Oké fasza. Kinyomtatom 3 példányba.

Ránézek. Elsírom magam. Hát ez geciszar. Elcsúszva megint az egész.

Kedves fénymásolós csajjal közlöm:

- Bocsi de rossz lett amit kinyomtattunk, szóval most húznék el mint a vadliba, mert idebőgök az kurvaég.

- Hát húzhatok, csak 1500 ft lesz.

- MENNYI?

- 1500.

- És ezzel a 200 oldal szarral mit csináljak?

- Amit akarsz.

Szóval kivágom idegből az 50kilós pénztárcám a pultra, kitépem a papírpezetót, és szinte futok ki az ajtón. 

A büdöséletbasszameg rohanok másik fénymásolóba. Az emberek messziről kikerülnek, látják vérszemet kaptam. 

Ott, valamifajta csoda folytán végül minden rendben. Szakdoga leadva bekötésre. Határidőre pont készlesz.

Természetesen nekifutásból veszek egy sört, riasztom barátnőt hogy élek, és kipocolunk a tűző napra.

...Ahol mondanom sem kell, agyonver félperc alatt a napon a sör, dehát ígyszép ez.

Másnap érte megyek. Megkapom. Leadom. Veszünk mégegy sört. Megint ki a napra. Megint hazavág.

Olyan laza 5 nap után sikerült regenerálódnom, mint fizikálisan, mint szellemileg..

...Amikoris kiderült, hogy meghosszabbították a leadási határidőt 1 héttel...

Valamelyik illuminált este betértem a Gyrosos Sanyihoz. (ha nemtudod kiaz, olvassál vissza)

A Gyrosos Sanyi óriási arc, kifejezetten kétségbeesett éhezőkre, és esti alkoholistákra van specializálódva. Gyakorlatilag minden tette életet ment. Az enyémet is megmentette már fenséges mennyei táplálékával. Én meg megígértem, marketingelem a boltot. Szóval nyomatom éjjel-nappal mindenkinek (de főleg bulik után)

MENJÉL A GYROSOS SANYIHOZ MER' AZ JÓ!

És láss csodát. Betértem hozzá olyan hajnali nemtudomhánykor:

- Hééé Sanyi! Dejó hogy még ittvagy!

Sanyi tényleg baromijófej meg is kérdezi hogyvagyok.

- Hát Sanyikám nagyonjól! Képzeld marketingelem a boltod!

- Komolyan?

- Igen!

- Hogyan?

- Hát írok blogot, tök sokan olvassák, szóval írtam rólad is!

- Na, az tökjó!

- Ugye hogy ugye?

- Na akkor csináljunk bizniszt. Aki bejön a boltba és a blogodra hivatkozik, az kap ingyen üditőt, kaulát, bármit amit iszogatna a gyros vagy fornetti mellé (mer' az is van)

- Úúú Sanyi ez nagyonjó! Itassuk az olvasóim!

- Te meg cserébe dobhatsz itt néha egy gyrost ingyen, na mit szólsz?

Szóval így történt, hogy megfogant első blogos hivatalos marketing fogásom.

Sanyika nagyon jó arc, ha szomorú vagy, szívesen beszélget veled órákig, ápolja a lelked, sőt mesél a sajátjáról is, ha kérdezed. (ajánlom kérdezzed)

Szóval most jön a reklám:

Debrecenben a Gambrinusz köz mellett, (Piac u. 30) van a gyrosos-fornettis Sanyi! Menjél oda enni, és mondjad neki: namajdmost.blog.hu-n olvastál nagyszerűségéről és igényt tartasz az ingyen bambira.

Tudod miért jó ez még?.. Mert ha én bemegyek buli után a Sanyihoz ingyen kajálni, (mer te ingyen ittál nála)  akkor azt tuti megírom ide, és lehet örömködni, hogy éhes sem maradtam, meg sztori is van...

Nos, valahol ott ragadtunk le hogy KIRÚGTAK. (amúgy köszönöm a kérdést, sikerült feldolgozni)

...Az a helyzet viszont, hogy azóta akadt egy kis csavar a történetben, de így szeressük...

Szóval ez a szépreményű igazgatóúr elhívott randizni.

Én kicsíptem magam mint a kurvaég szokás szerint. Megjelentem az adott helyen, első nekifutásra le is főttem, mert hozzá képest én úgy néztem ki mint egy büdös csitri, ő pedig meglepő módon úgy nézett ki mint egy IGAZGATÓ. (szóval öltöny, meg makkoscipő, meg nyakkendő, meg mittudomén gazdagholmik)

Beültünk egy teaházba teázgatni, mert az annyira nívós, meg komolyszándékú meg pénzes. ...Ahol persze inkább egy pohár bort kértem... (nézett is rám hogy KI EZ AZ ALKOHOLISTA, aki még teaházban is bort kér..)

Mivel baromira nemtudok így direktbe randizni, be is kussoltam laza 2 és fél órára. Ennek amúgy nagyon örült, mert így beszélhetett magáról, és magáról, illetve magáról is, és nem utolsó sorban MAGÁRÓL.

Szóval, hogy ki ez a csitrinek öltözött alkoholista, azt szerintem baromira leszarta.

Ennél a pontnál, imáim meghallgatásra találtak, mert bezárt a teaház.

Már mennék haza, de aszondja BEÜLHETNÉNK EGY MÁSIK TEAHÁZBA. 

Mivel szeretném nyomatékosítani mégegyszer, hogy nemtudok direktbe randizni, így mosolyogva igent mondok eme nagyszerű és újszerű programra.

A teaház előtt megállva csak nem bírom ki, szóvá teszem hogy én kurvára nem mennék már be oda.

Inkább sétáljunk. (HAZAFELÉ)

Namost mérhetetlen bénaságomról tesz tanubizonyságot, hogy még 4 AZAZ 4 órán keresztül sétáltunk.

(miniszoknyácskába, hópihe kabátkában) ...nem fagytam szarrá...

De a nagy számok tövénye szerint úgy voltam vele, úgyis addig sétálunk míg bele nem botlunk a házamba.

És gondold el.. 4 óra eltelte után bele is botlottunk.

A ház előtt állva már simán el tudtam volna képzelni, hogy nekiszaladok a betonfalnak hogy hamarabb a szobámhoz jussak.

DE...

Aztmondja együnk már valamit.

Én mint bájos ellenálló, közlöm: JÓ.

Szóval még elmentem kajálni is vele hajnal 3-kor a Mc-driveba (csak hogy valami egészséges táplálékhoz jusson)

Itt már komoly felfázásos tüneteim voltak, mondhatnám azt is, hogy KIFÁZOTT A PICSÁM IS. De nem mondom. (attól én intelligensebb vagyok)

Na kaja után, lazán célzok rá HÚÚÚZZUNK MÁR HAZA A GECIBE, MER' FÁZOK.

De nagyszerű ötlete rámad: Üljünk be valahová meginni valamit.

A válaszom: JÓ.  (ne szólj semmit)

Persze töménytelen sok órán át nyomatja a sódert. Hozzátenném ez egy rendes, kedves, értelmes, jólelkű úriember. Csak éppen azthiszem én nem vagyok kompatibilis, igazgatókkal-direkt randikkal.

Szóval szürcsölgetjük a bambit egy óráig valami kocsmába, aztán csak a Jóisten tudja hogyan, de ráveszem újra hogy SÉTÁLJUNK. (haza...)

Hihetetlen de elindulunk. Hát én már nagyon célzottan megyek, meg eléggé erőteljesen. A vádlim már olyan kemény mint a beton, süvít a szél a fülem mellett.

Megérkezünk a ház elé, nyomatja a monológot, de nekem hirtelen paranoid gondolataim támadnak és megijedek hogy ELHÍV ÁLLATKERTBE, VAGY VIDÁMPARKBA VAGY MOSODÁBA VAGY MOZIBA VAGY ISTENTUDJA MÉG HOVA.. (bár urológushoz elmentem volna)

Úgyhogy két mondata között nagyonhirtelen a semmiből dobok neki két puszit, és berohanok az ajtón. (ezt a rohanást nyugodtan veheted szó szerint.)

Na kb. itt ért véget a randi, és én hálát adtam a gázfűtésnek.

Jelzem azóta sem keresett........

VISZONT.

(az élet nagy igazságai rovatunk következik)

Az élet elvette a melóhelyem, adott helyette randit.

Aztán úgy alakult, hogy a randit elvette, de adott helyette melót.

UGYANIS:

Hirtelen a nagy semmiből felhívtak a gazdaboltból hogy mehetnék dolgozni....

KI AZ AKIT KIRÚGÁS UTÁN VISSZAHÍVNAK DOLGOZNI?

Én?...

Ez egy nagyon traumatikus élmény lesz.  Készüljetek fel. Egy hete történt, még a mai napig nem dolgoztam fel.

Vannak ezek a telibevert női megérzések, amiket mindenki jól telibeszar. Pedig nemkéne. Én mondom, nemkéne.

Szakdogát kellett volna irogatnom, dehát dolgozni kell. (amit amúgy imádok-szeretek) most viszont próbáltam lemondani mindenfajta ügyes-bajos indokokkal, dehááát gyere paraszt vár a rabszolgasors.

A mindentlátó  tökömkivan HOROSZKÓP is megírta:

"Különleges esemény várható, nagy karmikus találkozás."

Na akkor édeslányom kapjad össze magad, és húzzál be dolgozni.

Szokásos jelenet: befáradok a kasszába, (szó szerint be-fáradok) jön a héderelős Pisti biztiőr, meg jön sok ember lécekkel, téglákkal, csempékkel, tehéntrágyákkal, fákkal, vackokkal, lószarokkal, semmikkel, hogyishívjákokkal. Baromira nem voltam ráhangolódva a melódiára, ezer máson járt a csöppnyi buksim, például azon, hogy az áruházat ezentúl gazdaboltnak hívom. Hát igen, sok világmegváltó gondolat megfogant aznap.

Szóval általános panoráma: Pisti csapja a szelet, emberek jönnek-mennek.

És kezdődik:

- Dejó hogy ma is együtt dolgozunk!

- Igen Pisti nagyonjó..

- Elkérhetem a számod?

- Pisti minek az neked?

- Hát hogy néha felhívjalak, meg megigyunk valamit.

- A barátnőd keresztre feszít.

- Ne foglalkozzál vele.

- De Pisti foglalkozok vele.

Ez megy órákon át.

Persze a Pisti, bevett szokás szerint, csekkolgatja a blokkjaimat, a vásárlóimat. Amibe már belefutottunk egyszer, nemgáz, a hülyegyerek nem tanul semmiből. (meg énse)

 A nagy számok törvénye szerint megint befigyel egy ziccer. Hát így 1 raklappal több holmit ütöttem be. De ez nem lenne gáz, tanuló vagyok, hamar meg lett oldva, kijavítva a hiba.

...És akkor látom lassítva a képet...

Pisti megindul.... előveszi a jegyzőkönyves papírt... tollat ragad....

...ÉS JÓL BEMÓSZEROL, FELNYOM, MEGALÁZ, MEGÖL, LEBUKTAT, LEGYILKOL, KIRUGAT, LEJEGYZŐKÖNYVEZ, MEGBÜNTET, MEGBASZ, ÁTBASZ, HÜLYÉNEK NÉZ, BEJELENT.

.. Szóval igen.. a srác aki egész délelőtt, illetve minden egyes melós nap azért küzd, hogy én a tetves kikúrt telefonszámomat megadjam neki, újra szépen jegyzőkönyvet ír rólam, és viszi a főnökhöz. (szép is odaszarni ahol eszünk)

Természetesen haverkodás beszüntetve, szemmel már atomot dobtam Pistire, az egész családjára, felmenőire, lemenőire, kutyájára, macskájára, gyerekkori szerelmeire, mindenkire akinek köze van hozzá. Szóval magamra is.

Élmény így dolgozni, a pozitiv energiák átjárják a testet. Mondhatni áramlik a Csí.

Aztán így a nagy boldogságban megjelenik az egyik főnökasszonyka:

- Szia! Majd munka után gyere már be az irodámba.

Na most ez az a mondat, amit soha a kibaszottkurvaéletbe nem akarsz hallani.

Biztos nem azt akarja mondani hogy:

"Olyan szépen elbasztad, kapsz egy kis fizetésemelést" vagy "jajj irgumburgum ne legyen ilyen többet"

Ez a mondat a csontodig hatol, érzed mint macska az esőt, hogy te itt ma MEG FOGSZ DÖGLENI.

Már a Pistire rá sem merek nézni, mert félek hogy nekifutásból arcon rúgom, illetve magamat is. (olyan Csák Noriszosan)

Eljön a nap vége.. Felöltözök, magamra erőltetem a legszebb mosolyom.

Nemlesz baj, nemlesz baj, nemlesz baj. Kurvaéletbe kurvanagy baj lesz.

Bekopogtatok illedelmesen az irodába, kinyitom az ajtót, és lám ott ül a KÓDOS SRÁC. (aki amúgy IGAZGATÓ ÚR)

Cuki mosollyal az arcán megkérdezi mit szeretnék. Lényemből feltörő őszinteséggel csak ennyit mondok:

- Azthiszem ki fognak rúgni. (ééééés már jönnek is a könnyek, eddig tartott a fenemód tökösség. Szépen megalázom magam és SÍROK.)

Kedvesen leültet, próbál vigasztalni:

- Á biztosnem!

Megjön az aktuális gonosz démon másikfőnökasszony, aki békés Buddha mosollyal az arcán, közli:

- KI VAGY RÚGVA.

Hát gondolom nem kell részletezzem milyen gyorsan kezdtem száguldani a pokol mély bugyraiba.. Sírok mint egy anyját vesztett idióta, mintha épp most közölték volna hogy KIRÚGTAK.

És jéé tényleg.

Aztán (most figyelj) eszembe jut a napi horoszkóp:

"Különleges esemény várható, nagy karmikus találkozás"

.. remélem érzed az iróniát..

Szóval ennek örömére sírok még vagy fél órát az irodába. Ennél a pontnál már majdnem leszartam kinek milyen dolga lenne még, ÉN MOST SÍROK. TE MEG NÉZZED MÍG MEG NEM NYUGSZOK.

Aztán jééé, itt a kódos srác is. Hát ez most keményen végignézte ahogy összetörök, behorpadok, megroppanok, KIRÚGNAK.

Hát ez se hív már el sehovase, CSODÁLATOS.

Rájöttem közben, a sírás nem áll el magától, szóval, szó nélkül felálltam és köszönés nélkül eljöttem. Otthagyva mindent és mindenkit...

Tényleg nem szeretném részletezni milyen agóniát éltem át hazáig, de ilyen mocsokszarul ritkán érzi magát az ember. Igazából itt emlékezet kiesésem is volt, hogyan is kerülhettem haza nemtudom.

Egy kép azért így frankón beugrik. Jön velem szembe egy EMÓS. Tudod ilyen igazi félrefésült hajú, dárk, piercinges, festett-szemű gelesztás világfájdalmas tizenéves.

Rámnéz.

A szemem kisírva, szinte fuldoklok a zokogástól.

És a gyerek... Frankón elszégyelte magát..

Látta hogy a karrierje itt dőlt dugába. (akár csak az enyém)

Abban a pillanatban szerintem átértékelhette ezt az EMÓ dolgot. Esküszöm láttam rajta, hogy rájött:

...ő hozzám képest egy optimista Istenhívő Dalai láma...

 Szóval hazamentem. Olyan 46.000szer megkérdeztem hogy MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? meg még sírtam vagy 2 órát.

Azért van egy kis cukiság a történetben, ugyanis kapok egy smst. Ismeretlen szám. A Pisti írta, aki kirugatott, mert egy buzgómócsing lószarfos senkiházi. (azt így örömmel konstatálom, hogy valamelyik világtalan végül megadta neki a számom)

Az smsben ez állt:

"Sajnálom hogy kirúgtak. Valamikor megihatnánk valamit. :)"

ÉRTEDDD EZZTTTT????

Számomra annyira felfoghatatlan, hogy szerintem felvésetem a síromra mint VÉGSŐ IGAZSÁGOT.

Itt azthittem telibecsulázom a fasza kis blackberrym, de mondom nem ér ennyit a trógergyerek.

Nagynehezen megnyugszom, lecsekkolom fészbukot. Látom bejelölt az IGAZGATÓ ÚR. (kódos srác)

Mondom dekurva lojális ez a baszottnagy cég. Visszaigazolom.

Éppen fent van.

Vacilálok, vacilálok mi a faszt kell csinálni ha az embert bejelöli az EX főnöke, aki jól végignézte ahogy megaláznak, KIRÚGNAK.

Na mondom ír neki a jóég, nagyon kedves meg humánus dolog, enyhén jelzi hogy már soha az életbe nem mész be dolgozni, de azért legyetek spancik fészbukon. Hát kurvajó.

Aztán látom csipog ez a lófasz, egész kis monológot rettyint.

Hát ő nagyon sajnálja hogy ez történt, de hááát okos lány vagyok én, nemis való nekem a kasszás karrier, nekem más kell, jóvagyok, ne szomorkodjak, fasza lesz minden, tényleg no para.

Szóval nagyon szép céges húzás. (lehetne)

(...biztos fostak hogy MEGÍROM A BLOGBA...)

Illedelmesen megköszönöm, jólesik kedves vagy, édes vagy, nagyon sajnálom, bocs hogy nem köszöntem el, ezvan bla bla.

és akkor DOBPERGÉS:

Igazgató úr:

"Sajnáltam volna ha kisétálsz az életemből..."

HOGYMONDOOOOD?

Hagyok időt hogy ezt most megemészd... Nekem is kellett egy pár óra. 

Ilyesmit az ember a filmekben hall...

SAJNÁLTAM VOLNA HA KISÉTÁLSZ AZ ÉLETEMBŐL.

Hát úgy potom 25 éve várok egy ilyen mondatra, csak az a gáz, ha bekövetkezik, csak pislogsz mint hal a szatyorban.

Na szóval, ez a nagy és okos és gazdag, és tökéletes látszatú hímegyed úgy gondolta 2szer 3 perc peszélgetés után, hogy sajnálná ha kisétálok az életéből.. Úgy, hogy végignézte ahogy taknyom nyálam folyik a számba  miközben kirúgnak.

Emlékezz...

"Különleges esemény várható, nagy karmikus találkozás"

Igazgató úr nem szarozik, el is hív randira, rögtön másnapra. Hát bazdmeg egyszer élünk...

Folyt. köv. ;) .. izguljá

Vivi (aki Kata barátnőm huga, 5 éves de néha 7, vagy annál több) berohan a szobába:

- Anyyyaaa anyaaaaaa

- Tessék?

- Wc papír maradt a popsimban!

(most mondom; a gazdaboltos-munkás sztorikat lecserélem Vivikésre. Ő lesz a jövő bloggere, majd marketingelem őtis mint a gyrosos Sanyit.)

Van nekem egy pajtásnőm Kata. Neki meg van egy pirinyónyi huga, Vivike. 

5 éves. (de Vivike szerint 7, vagy van hogy több)

Kata totál kiégve, megpusztulva a másnaptól, ül otthon és mered a képernyőre.

Bejön Vivike és elkezd balettozni a szobában.

Vivike piruettezik, pörög forog.

Aztán Vivi kiszalad, és hoz egy papírból hajtogatott harmónikát. Azzal harmónikázik Kata fejébe bele.

Kata visít a röhögéstől. Vivike megkérdezi:

- Ez minek vicces?

Kata mégjobban röhög.

(Hozzátenném hogy Vivikének 8 millió játéka van, de papírharmónikát hajtogat. )

Aztán Vivike megkéri Katát hogy énekeljen, ő pedig harmónikázik rá.

Vivike gondol egyet és röfög.

Valami táncolós mókára gondoltunk a csajokkal szombat este. Megvolt a szépítkezés, essünk neki.  Ahogy elindulok itthonról, frankón elkezd esni az eső. "Én ugyan vissza nem megyek esernyőért" keménységgel topogok a villamoshoz. Természetesen villamos nem jön, szobrozok negyed órát az esőben.  Ilyenkor amúgy mindig reménykedek, hogy a megálló melletti autókból valaki kiszól, hogy bevihet-e a városba.

(télen amúgy volt már rá példa, Isten angyalának tekintettem a pasast, aki amúgy pizzafutár volt, és megsajnálta a hóembernek álcázott jelenséget - azaz engem.)  Szóval most nem sajnált meg senki, a villamoson kívül, ami nagynehezen megérkezett. Felpattanok, zúzatom a muzsikát a fülembe. Már éppen leszállnék, amikor egy jólszituált, kigyúrt izomkolosszus, halált megvető bátorsággal elindul felém.  Na ez mondom mitakar..

...JEGYEKET BÉRLETEKET...

elkezdem számolni a másodperceket.. még 10mp és leszállhatnék.. de a másik gorilla mögöttem betámad..

Na mondom blöffölök, nincs itt gáz. Lazán átnyújtom a márciusi bérletem. (az áprilisi helyett) Jelzem, ezzel kapcsolatban is értem már el sikereket, fogadták már el a decemberi bérletet, januári helyett..  Sajnos a mi aktuális terminátorunk azonban rendkívül szemfüles, és leszállít a villamosról.. (még mindig esik az eső...)

- Személyit, lakcímkártyát kérnék.

- Nincs nálam.

- Dehogynem. (mi vagy te Houdini bazdmeg? Átlátsz a táskámon?)

- Mondom nincs nálam..

- Kisasszony addig nemtudom megírni a csekket.

- Akkor ne írja meg..

- De muszáj lesz..

- Semmi sem muszáj. (közben ezerrel dobálom a legszebb mosolyom, hátha beválik)

- Kérem a lakcímkártyát, vagy helyszínen kifizet 3000 ft-ot.

- Annyi pénz sincs nálam. (persze pont annyi van, de bulizni megyek szóval, nem ülhetek egy pohár csapvíz felett egész este, ha már elindultam)

- Kisasszony ne szórakozzon velem, adja ide a személyit.

- Bulizni megyek nemérted? Nem viszek magammal ilyesmit!

- Akkor adja ide a pénzt!

- Nincs nálam annyi, már mondtam. (csóró vagyok egyemmeg a szived)

- Hogy lehet, hogy nincs önnél személyi, sem lakcímkártya ha bulizni megy?

- Hát pont azért.. (..te lángész..)

- Hát akkor keresnünk kell egy közterületest, vagy egy járőrt.

(most tényleg ilyen mocsoktrógernek nézek ki, akihez járőrt kell hívni?)

- Ne haragudj, de én nemfogok járőrt meg közterest keresgélni AZ ESŐBEN.

(itt kezdte feladni a harcot, talán félt hogy leázik az ő sminkje is..)

A kezembe nyomta a csekkjét, meg minden maradék jóindulatát, és jól megbüntetett ígyis. (mert én képtelen vagyok belekamuzni a szemébe, hogy mucsajröcsögén lakom, Lakatos Mercédesz vagyok, anyukám meg Lakatos Rozalinda..)

Szóval szétázva sikerült megérkezni a krimóba. Játszi könnyeddséggel csapok le 3deci félédes vöröset, amitől meg is fordul körülöttem a világ. (merthát nemkell enni előtte, á dehogy..)

Barátnőkkel megy a kacarászás, aztán ahogy megfordul a világ mondom Katának:

- Kata izé, hozzál már légyszi egy csomag ropit...

- Dehogy hozok vaze, nagy a sor!

- Kata izé.. kéne ropi..

- Hát de nézzed má' mekkora a sor, majd később hozok

- Izé Zsuzsi hozzá' má ropit, forog a világ.

 Zsuzsi vágja a témát, hoz ropit.

Este megmentve.

Lakomázok nagy vígan.

Azt hiszem én vagyok az egyetlen a történelem során, aki 10 perc alatt 3 deci bortól berúgott. Természetesen ezzel be is fejeződött az egész esti ivászatom, akár még oda is adhattam volna az ellenőrnek a bünti-pénzt...

Átmentünk valami táncos helyre, nálunk csak úgy hívják "elvált nők klubbja"

Csak 30 plusszos asszonykák meg férfiemberek járnak le. Gondoltuk ez fasza hely lesz, mert a pubertás nem nyáladzik az arcunkba, itt már érett emberek vannak. Úgyis lassan családot alapítanék.

Még be sem értünk, adom le a ruhatárba a kabátom. Odajön egy fickó, mosolyog, kezet csókol, iszonyat jó szöveget letol. Aztmondja:

- Na most betesszük a kabátunk, és este mikor megyünk haza, együtt vesszük ki. Mitszólsz?

(nézek nagy kidülledt szemekkel.. ez most tényleg azt jelenti amire gondolok?)

- Hát ne haragudj, de én nem szeretnék semmi egyestést, szóval vedd ki a kabátod mással.

(most pedig ő néz rám nagy kidülledt szemekkel, szerintem ő még életében nem hallott ilyet)

Már itt sejtenem kellett volna, hogy itt így mennek a dolgok.

Itt nincs szarakodás..

Végignézünk a helyen.. Gyakorlatilag friss, finom húsnak számítunk a piacon.

Lerobbant nők tömkelege, kiégett, szexért kiáltó férfiak és nők egyrakáson.

Nem tudsz úgy ránézni valakire, hogy az 1mp alatt ne basz..a' meg szemmel.  Nyíltan, egyértelműen, hús vagy a piacon. Elfog az undor, le is ülünk, de még ígyis nehéz kitérni a kiéhezett, szexéhes tekintetek elől.

Aztán kimegyünk Katával a mosdóba, amikoris egy pasas hátulról jól megfogja a vállam, és visszahúz. Megfordulok és ellököm.. Már akár örülhetnék is, hogy megszabadultam az idegen köcsögtől, amikor érzem hogy valaki hátulról MEGFOGJA A MELLEM. Visszafordulok (ezt mind 2mp leforgása alatt) és nekifutásból lenyomok neki is egy sallert.

Döbbenetes.. Szóval így hanyag eleganciával azonnal elhagytuk a helyet. Az élettől is elment a kedvem.

Hazafelé pedig faszán elkap megint az eső, hogy teljes legyen a kép..

Irány dolgozni, frankó kis 12 óra vár rám.

Kelés 4-kor. Képzeletben lenyomok 120 fekvőtámaszt, megeszem a szuperegészséges reggelim, a zuhany alatt énekelek pár Korda Gyuri dalt, mosolygok, és ugrálok hogy jeeee mehetek dolgozni. Persze a nyers valóság egészen más, bambulok magam elé vagy fél órát, magamba erőltetek valami táplálékot, és Parov Stelart hallgatok.  (keressél rá, hallgassad) Nagynehezen vonzó nőt kreálok az álomszuszék maszlagból. Zene fülbe berak, és nekivágok az útnak. (azt így fontos jeleznem, hogy sem busz, sem vonat, sem helikopter, sem semmi nem visz ki dolgozni, így lazán legyaloglok vagy 4 km-t kezdésnek.)

A reggeli gyaloglás amúgy állatjó dolog, próbáljad ki, valami iszonyat energiákkal tölt fel, főleg ha csapatod közbe Parov Stelart. Kel fel a nap, csodálatos az égbolt, nagyszerű levegő van, alig vannak még az utcán. Többször is az az érzésem támad, hogy én vagyok Isten pici embere. :)

Szóval a reggeli katartikus élményemnek köszönhetően, nagy széles mosollyal érkezem meg. Rögtön bele is futok biztonságiőr Pistibe, benyom vagy 3 flörtölős pojént. Na mondom dejó naplesz. Átmosolygom magam az áruházon, be az öltözőbe. Ott vár rám valami takarítónő, a nevét nemtudni. Öltözik ő is, énis. Aztán a nagy csöndbe hozzám szól:

- Jó szar nap van ugye? Mi a faszér' kell bejönni dógozni mais?

(ó hogy bazdmeg, faszér öltözöl teis?)

- Utálok dógozni, már hányok mindentől. Jó szar nap van. Ugyi?

(nemkicsit felmérgel, hogy én kemény lelkierő árán képes vagyok mais örömködve nekivágni a napnak, ez meg itt már reggel 6-kor utálja a világot.)

- Nade mondjad mán, utálsz teis dolgozni ugyi?

- Ugyi (bazdmeg) utálok igen.

Gondoltam lezárjuk végre a diskurzust erről a munkaundoros meg világgyűlölős sztoriról, de képtelen voltam lerázni magamról. Nem hinném hogy gáz ha én szeretek dolgozni.. De féltem megüt ha nemet mondok..

Szóval indul a kasszás élet. Reggel 7 kor még nem igazán akar vásárolni senki,  (főleg ilyen kerti vackokat) így másfél órát azzal töltök el, hogy ülök és mosolygok. (ilyen körülmények között imádok "dógozni")

A Pisti fiú körbe-körbe mászkál, nézeget, beszélget, diskurál, flörtölget, pojénkodik, aranyoskodik. Mondjuk úgy, szinten tartja a mosolyom. Aztán beindul lassan az élet, és elkezd özönleni a vásárlótömeg. A mosolyom töretlen, bár a 15 db 50 kilás tehéntrágya pakolgatás kicsit elbizonyalanít. (amúgy jelzem: lassan a tehéntrágya ideje lejár, már feleannyit se vesznek mint azelőtt.)

Most a cserepes virág a menő, meg az ültetni való fa.  Nos. Ezeket a szép virágokat, mindet felpakolják elém, és csorog, ömlik belőle a víz meg a sár. Szóval megintcsak csupa mocsok vagyok pár órán belül. Jelenleg most ezeket a virágokat gyűlölöm. (kijelölve hivatalos cserepesvirág napnak.)

Jön valami fickó:

- Csááá!

- Jónapot.

- Adjál már nekem ebből egy óccsóóbbat!! (és letesz elém egy nemtudommit, csavar szerű izét)

- Menjen vissza és kérdezze meg az osztályon lévő kollégát.

- Hívd már fel lécci, vagy mondd már be, mer nagyon kéne egy óóócssóóbb!!

(hát ő még nemtudja, hogy én a kasszás tápláléklánc legalján vagyok)

- Az osztályon lévő kolléga majd tud segíteni önnek.

- Ne szivassá máá, kéne egy óccsóóbb!!

(TE SE SZIVASSÁ' MÁ' TE SÜKETNÉMA GYENGEELMÉJŰ)

- Kérem menjen vissza az osztályra, ott biztos tudnak segíteni.

- És ha nincs óccsóóbbbb??

(AKKOR BAZDMEG NEM VESZED MEG)

- Hát akkor marad a drágább.

.. És így megy ez egésznap.. Valahogy eltűnt a reggeli katarzis a szememből.

Az 50. macsó is a földbe döngöl az idióta kérdéseivel.

Délután felé már totálba kezdtem kiégni. Az egyedüli szuperjó dolog, a csodás-segítőkész kasszás lányok kedvessége, amitől újra és újra erőre kapok.

Pistike meg folyamatosan körülöttem héderel. A szusszanásnyi szüneteimben, amikor nem rohan le 120ezer ember, ő nagy boldogan csapja a szelet, meg meséli az életét agyba főbe.

A biztonsági őrök dolga, lecsekkolni néha minket, random elvenni a vásárlótól a blokkot, és átnézni a kosarukban lévő holmit, hogy egyezik-e a blokkon szereplő cumókkal. (avagy - a havernak odaadok e ingyér bármit is)

Namost, ezzel nincsen gond. Frankó dolog. A baj csak az, hogyha a Pisti folyton körülöttem mászkál, meg nézeget, értelemszerűen az én vásárlóim blokkjait nézegeti legtöbbször, és ENGEM ellenőriz a legtöbbször. ...merthát így a közelemben lehet..

....De arra a hülye NEM GONDOL, hogyha engem ellenőriz a legtöbbször, akkor a nagy számok törvénye szerint, nálam találhat leginkább valami defektet. És LÁSS CSODÁT.

Hallom valami akció történik a hátam mögött, nagy diskurzus folyik Pisti és a vásárló között. Jön oda ez a gyerek aztmondja..

- Ebbe a kosárba 3 virág van, de a blokk szerint csak egyet fizettek ki.

(hát igen, innen is látni hogy ember vagyok, énis tévedek, rontok, tekintve hogy ez a 3. napom..)

Vevő jön, virágot kifizet.

Aztán jön a Pisti.

- Ne haragudj de jegyzőkönyvet kell írjak az esetről.

(MIVAAAAN?)

- Fel kell küldenem Pestre a biztonsági igazgatónak.

(MIVAAAAAAAAAN??)

- Tényleg ne haragudj.

- Háát semmi baj.

(kibaszottul kurvára nem haragszom bazdmeg, a faszér lebzselsz körülöttem, hogy rohadnál meg a flörtölős, tekergős, héderelős, lecsekkolós, bemártós, kirugatós szádat)

Megírja a jegyzőkönyvet, tehát hivatalba veszi hogy elbénáztam valamit, nemkicsit.. nagyon.

Persze ezután az akció után, 2 napon át mászkál megint körülöttem, most éppen azzal az indokkal hogy:

- Ne haragudj ráám!

- Nem haragszom. (kurvára haragszom, magamra is, rád is.)

- Muszáj voltam jelenteni.

- Semmi baj. (nekem meg nem muszáj veled beszélgetni)

- Haragszol még rám?

- Nem. (Pisti húzzál már a francba)

Nagyjából ilyen csodákkal telik a nap. Előkapom a reggeli takarítónő mottóját, miszerint "szar nap, utálok dolgozni"

A nap vége felé, mindig jön valami speckós ember, aki lecsekkolja éppen aktuálisan mennyi pénz van a kasszában, hogy véletlenül se lopjak el semmit bla bla. (pedig én csak hotelekből lopok kést, kanalat, törölközőt meg sokmást) Szóval mindig jön egy ilyen "kódos fiú" és kér egy kódot a gépből. Énmeg baromi kedvesen meg szoktam adni neki.

Úgy a 12. órám végefelé járván, mikor már csak pislogok mint hal a szatyorban, jön a srác, köszön, mosolyog, kérdezi mi a helyzet.

- Szia kódos srác! (köszönök nagy pojénosan)

- Kódos srác? (.. és nevet.)

- Hát igen, te vagy a kódos srác :)

(még elsütök vagy 620 mocsokszar fáradt poént, de úgylátszik veszi a lapot, jóarc.)

Aztán jön sok vásárló, a srác megy, énmeg dolgozok tovább.

Másnap, totál kiszartan, nekiindulok újra egy fincsi 12 órának.

Ülök a kasszába, látom jön a jóarc "kódos srác".

Ráköszönök nagy vígan:

- Hejhó kódos srác!

- Hejhó kasszás lány!

- Tegnap kellemes pillanatokat okoztál nekem.. (mondja mosolyogva)

- Igen? :)

- Engedd meg hogy bemutatkozzak: (nyújtja a kezét)   Nagy Béla vagyok,  az osztályvezető igazgató.

.....

(lesápadok.. nagyot nyelek..)

- Hátt ööö , izé elnézést, akarom mondani.. Izé..

- Semmi gond, hívj csak ezután kódos srácnak.

- Hát öö, izé khm

- Semmi gond, még senki sem hívott kódos srácnak.

- Tényleg sajnálom..

- Ne sajnáld, majd egy kávé közben megbocsájtok...