Egy hosszú, fárasztó melós nap után odajön édesanyám. (- avagy két értelmes nő beszélget -)

- Jönnek az ünnepek, mit főzzek karácsonyra?

Nézek rá..

- Hogymondod anya?

- Jön a karácsony, be kellene vásárolni, mit vegyek?

(hát nemgond hogy április van)

- Anya, tavasz van. Nincs karácsony.

- Ó mindegy, érted te, jönnek az ünnepek.

- Milyen ünnepek??!...

Avagy hogyan indul jól egy nap..

Épp szakdogához válogatok könyveket, és olyan nagyszabású könyvcímekbe futok bele, hogy lejövök az életemről :)

"Elvegyültem és kiváltam"

"A család szociopsziátriája"

"Depresszióipar"

"Magára hagyott generációk"

Mondom én hogy boldogok a lelki szegények..

Azt írta a mai horoszkóp (ami amúgy mindig megmondja a frankót) hogy:

"ma találkozik valakivel, akivel nagyon intenzív és mély kapcsolatra számíthat."

Na, többse kellett nekem, úgyis megyek egyetemre, most jól megismerkedek valakivel, akivel baromi mély meg intenzív leszek.

Kicsíptem magam mint a kurvaég, miniszoknya, magassarkú, csillogós arckrém meg minden lófasz. Haj beszárít, fülbevaló kiválasztva, dögös cucc felvéve. Jelzem, úgy kirittyentettem magam, hogy még buliba se öltözök fel így.

Nade egyszer élünk, a HOROSZKÓP IS MEGÍRTA, szóval toppon kell lenni, hátha jön valaki akivel nagyon elméllyülök.

Menjünk gyalog, nembaj hogy fúj a szél, be van borulva, és mindjárt esik. Én egy orkánban is végigcaklatok miniszoknyában, magassarkúban a városban. Gondoltam kicsit hatásvadász, de ha már fúj a szél, akkor van neki előnye, lobogtatom a hajam mint az állat, meg mosolygok mint aki megnyerte az ötöslottót. Végülis ma megismerkedek az intenzív emberemmel.

A hatás nem marad el, igazán szemet gyönyörködtető látvány vagyok, ugyanis az összes szembejövő pasas megbámul. Feltérképezik a virgácsokat rendesen, ettől persze mégjobban vigyorgok mint a vadalma. Jön egy 60-as nagyi.. Azis megbámul... Rendesen lecsekkolja a lábamat.

"Húú de kurvajó nő vagyok" életérzéssel bevonulok az egyetemre. Ahol NEM találkozok senkivel, aki intenzív vagy mély kapcsolatot óhajtana velem. Rá se ránts, a másfél órás agymosás után kibillegek az egyetemről, és Niki barátnőmmel nekivágunk egy kis plázázós örömködésnek. Mire felérünk a városba, a lábam bizonyos pontjait már nem éreztem a cipőmben, dehát... BÁRMIKOR jöhet az én emberem. 

Látom azért csekkolgat még egy két arc, kiváló.

Aztán...

Volt egy pillanat amikor megállt bennem az ütő..  Ugyanis észrevettem, hogy a fekete szoknyámon egy megbaszottnagy 5 cm átmérőjű FOGKRÉM FOLT díszeleg...

Namost, én nem szeretném túl magyarázni mire hasonlított...

És akkor leesett.. Azok a kurvajó virgácsok, amit még a 60 éves nyugger is megbámult, azok talán nemis olyan kurvajó virgácsok.. Csupán szemetgyönyörködtető a miniszoknyán egy kurvanagy élvezés nyoma.. (aminek persze semmi köze ilyesmihez, szűz vagyok meg ilyenek.) Nekem a világba senki nem hinné el, hogy "héé ez fogkrém.. csak képtelen vagyok a számban tartani.."

Több az annál, hogy a mély és intenzív kapcsolatom sem talált meg...  talán épp a foltot nézte a szoknyámon.. (mert volt ez olyan ütős, hogy még MŰHOLDRÓL IS LÁTNI LEHETETT)

A felismerésemet követte egy másik.. miszerint már járni se bírok, úgy fáj a lábam a kopogós cipellőmben. Szóval a járásom kezdett átalakulni, kicsit részegesre, botladozósra, aztán pedig ilyen "magam alá szartam" gyönyörűségre. 

Mire hazaértem lepergett előttem az életem vagy 5ször, illetve percenként eljátszottam a gondolattal, hogy lerúgom a lábamról ezt a szart a gecibe, és letépem a szoknyát magamról és felakasztom egy fára. De nem tettem.

Helyette eldöntöttem, egy jódarabig nem olvasom a horoszkópom.

Egy nyugodt, átlagos frankó kis nap volt. Megbeszéltem Mesivel hogy összeülünk este meginni egy bambit, nó rizikó, no problémó. Még amúgyis ki akartam pihenni a Prágai út fáradalmait, szóval csak valami egészen lazára vágytam, semmi ereszd el a hajam meg ilyenek.

Amikor jól vagy, a barátnők hiperérzékenységgel rogynak meg percek alatt. Tökéletes példa erre, hogy nagyban lazulgatok itthon és rámír a Judit:

- Nagyon nagyon nagyon rosszul vagyok!!! Találkozzunk!!

Okés, nemgond, van már programom, de szuperhős vagyok..

Egyazon időben rámír a Kinga:

- BE KELL RÚGJAK SÜRGŐSEN! TALÁLKOZZUNK!

...

Na most itt szeretném azonnal leszögezni, hogy a barátaim senem alkoholisták, senem lelkibetegek. És énsem vagyok egyiksem. Csupán valamilyen abszolút véletlenből kifolyólag ha valaki depis, inni akar, bulizni, örjöngeni, beleszaladni az éjszakába, vagy órákon át sírni, az mind-mind engem akar. Én nem értem miért... Szóval ellenkezésnek nincs helye, mert JÓ EMBER vagyok, és segítek a rászorulókon... Világbéke stb.. Mentsük meg Vilit, a gorillákat, a pandákat, és a rászoruló pajtásokat!!

Olyan 2 és fél óra alatt sikerül összehangolnom 3 barátnőm óhaját, sóhaját, kívánságát. És ez még a kompromisszumképes verzió..

Hozzá kell tennem egyikük sem ismeri a másikat.. Szóval egészen vicces estének néztünk elébe.

Beülünk a kedvenc krimónkba ezen a szép KEDDI estén. (ki jár kedden inni?!)

Már eleve furcsa hangulatok uralkodnak, soha nem hallott zenék, alvilági arcok.. de erről majd később..

Megérkezik mindenki. Elindul a búfelejtés, valami elképesztő gyorsasággal vásárolják a csajok az alkoholt.. Főleg Kinga.. Ő tényleg nem viccelt azzal a bizonyos "be kell rúgjak azonnal" dologgal. (én nem iszom, vagyis az 1 pohár nemszámít)

Bele is vágnak a lányok az ismerkedésbe. Az egyedüli érdemi téma amit fel tudnék hozni az estéből, amikor mindenki kb 3 mondatban elmesélte búját-baját, meg egy 5 mondatos szösszenetet az életéről.

Kinga meséli hogy hát ő Acupresszúrát meg Anatómiát meg Biorezonanciát meg Kineziológiát meg sok kimondhatatlan nevű dolgot tanul.

Hát ez így gyorsba ki is veri mindenkinél a biztosítékot.

- Ez a kineziológia, ez olyan mint amit Tom Cruise csinál?

- Az scientológia.. (ja oké.. bár a különbség még mindig nincs meg)

Ezek után úgy éreztük komoly témákból ennyi is éppen elég volt, és meglepő gyorsasággal fognak bele a csajok az ivós történetekbe.. Csak kapkodom a fejem, én itt csak kispályás vagyok, ezek a lányok tényleg tudnak valamit...

Van itt fesztiválos sztorizás, hogy ki hogyan és miért rohant neki az üvegfalnak részegen, illetve növesztett unikornis szarvat.. Van toj-toj ban alvós téma.. Meg 4 kézláb hazakúszás..

Komolyan mondom a legaljább talponálló utolsószar mocsokretek kocsmában nem találsz ennyi ultraivós vállalhatatlan történetet. (közben forog ezerrel az agyam, hogy sikerült ilyen bátor barinőket összeverbuválni :)

Közben valami agyatlan, élvezhetetlen dübörgős dárembész meg dubstep szól minden hangfalból, de tényleg az élvezhetetlen kategóriából. A tánctér elsötétítve, középen áll és mered a falra pár leépült drogos. A hely tele lett ilyen legalja arcokkal. Az a kategória, aki nem mer kijönni a fényre, és csak hétköznap mer kimozdulni este. Drogosok, dílerek, kurvák, a világ összes mocska ellepte a helyet.. és őszintén szólva nemigazán éreztem magam biztonságban. Emberszabásúak sehol...

Az egyik asztaltól vagy 2 degenerált elkezd minket hesszelgetni, nézegetni.. Aztán jön a puszi dobálgatás.. száj nyalogatás... és minden olyan, amitől 1 perc alatt lejössz az életedről.

- Átülhetünk hozzátok lányok?

- NEM! - hangzik kórusban..

De a hülyegyerek csak nem nyugszik.. nyalogatja a száját tovább.. Judit előveszi a faszarc énjét, és jól elküldi őket a francba. (itt féltem hogy összejöhet egy frankó fiúk vs lányok bunyó, de aztán megúsztuk)

Ezután kineveztük Juditot a csapat stricijének, aki bevéd minket minden férfinak nevezett lény előtt.

Miután kibeszéltük a piálós sztorikat, jöhettek a CSÖCS-ös történetek. Miszerint:

- ADJÁL MÁR NEKÜNK EGY KIS CSÖCSÖT.

(hát itt kurvára kikerekedett a szemem, merhogy én még mindig józanba toltam)

- KÉNE EGY KIS CSÖCS.

(és igen, keménybe kitárgyaltuk kinek mennyi "csöcs" kell.. Ennél a pontnál nem lihgtos csajos este volt már a miénk, hanem kanbuli..

Pia, és csöcsök.. semmimás.

(Amúgy ne is próbáljátok megérteni.. felesleges.)

Lassan a csapat józanabbik fele kivette az italt Kinga kezéből és úgy döntöttünk lépünk. Mondom én tök éhes vagyok, erre faszán bólogatott mindenki.

Na mondom van a gyrosos SANYI, akinek megigértem ittasan hogy marketingelem a boltot. Menjünk nézzük meg a SANYIT úgyis ódákat zengtem róla, milyen hálás kis teremtés ha betér hozzá egy részeg. Na de a SANYI zárva volt.. Ő a piáló fiatalokra gyúr, és csak hétvégén este üzemel..

Na aztmondja Mesi, van itt valami vén perverz hamburgeres.. (szeretjük ezt a várost.. nagyon izgalmas hely)

Ő is este hamburgerezik, mert a részeg tinilányok szeretik a hamburgert.. meg jól meglehet őket este molesztálni..  Eléggé ki voltam éleződve erre a molesztálós sztorira, miután minden huligán beszólogatott nekünk a krimóban, szóval nagy kiváncsi szemekkel vártam a perverz hamburgerest.

Az utat amúgy végig röhögtük, mert Kinga mást sem hajtott, csak hogy kéne még boroskóla.. szóval ő kérni fog a hamburgeresnél is..

Megérkezünk, köszönünk.

Hát csuklóból a 60-as fószer dob egy kacsintást így 4 irányba egyszerre..

- Mit kérnek a széplányok?

- Egy jó lucskos hamburgert...   (mondom jó kacéran, hogy dögöljél meg, ennyi örömöd legyen - gondolván)

A bácsinak már mocorog a nadrágja, Mesit jól zavarbahozza valami lószar szöveggel.

- Csókolom tessék már jól tele spriccelni majonézzel...

Hiába próbálkozok.. a bácsit nem lehet közekkenteni. Ősprofi, ősperverz, ősudvarló, őskapjabesenki.

Hát így megkaptuk a hamburgereket, Kinga lazán belöki azért:

- Van boroskóla??

Hát nincs.. megvan a válasz, menjünk a francba..

Nekilódultunk hajnalban 4 hamburgerrel a hazaútnak, amikoria félúton kiderül, Kinga a másik irányban lakik...

Tanulok én mindenfélét, többek közt politikát. Minden évben kiválaszt a tanszék egy országot, aztán megyünk oda okosodni. Meghallgatjuk képviselőurakat, meg jól megnézzük a parlamenteket kívülről, belülről, alulról, felülről. Most sem volt ez másképp, irány Pozsony, és Prága.

Hát sikerült 3 órát aludni az indulás előtt, úgyhogy az egész út alatt az ujjacskáimmal pöcköltem ki a szemem hogy el ne aludjak.

(igazából itt most mesélnem kell egy gyerekkori feldolgozatlan traumámról. Olyan cserfes őrült 18 éves lánykaként, fogtam magam és elmentem Lengyelországba Red Hot Chili Peppers koncertre. Baromi fárasztó busz út.. tátott szájjal, csorgó nyálacskával alszom, mert az jó. Amikoris arra kelek fel, hogy az előttem ülő két seggarc-picsa-kurva azon röhög hogy tátva van a szám. Hátistenem.. Mondom jó leszarom alszok ahogy tetszik. Aztán megint felkelek, mert ezek még mindig röhögnek. Sőt, már éppen azon hahotáznak, hogy milyen vicces lenne a SZÁMBA EGY SÜTIT DUGNI.  Na azóta nem alszom sem buszon, sem autóban, sem repülőn, sem biciklin mert még valaki sütit dug a számba.)

Sikerül eljutni Pozsonyba nyitott szemekkel, miközben irigykedek mindenkire akinek kipihent manóarca van.

Bevágódunk a parlamentbe, képviselőúr előadást tart nekünk. Hova üljünk le? Persze hogy az első sorba.. Többse kellett kipróbáltam a "támadó kobra" alvási technikát. Kicsit sem gáz, csak 3 tanárom látja, meg ugye képviselőúr. (tegyük hozzá a mögöttem ülő 46 embert is)

Hát így bögdösnek keljél már fel. Visszanyomom a szemembe a táskákat, és örömmel konstatálom hogy ezután csak napszemüvegben vagyok hajlandó megjelenni. Este is. 

Kedves pajtásom (anonimitási, intimitási, meg mindenfajta okokból nem is mondok róla többet) közli hogy háát ő otthon hagyta a pénzét. Nincs gond, úgyis 5 személyre szoktam pénzt vinni magammal, szivesen ellátok én egy egész falut is.. miért ne?!  besegítek.  A parlamenti tortúra után átlibbenünk egy másik párt székházába, meghallgatni hogyan gyűlölik ezek a képviselőurak a másik párt képviselőurát. Ritka izgi, főleg azért mert már halucinálok lassan a fáradtságtól, illetve az éhségtől. Merthát a 4 napra csomagolt kaját, azt meg kell enni odafelé úton 5 óra alatt. Berobbanunk a székházba (én befolyok) A képviselőurak szinte csókkal köszöntenek úgy örülnek nekünk. Asztalokon kosárkákba bekészítve rakás kaja, pia, kávé minden lószar. Jóságvan. Én még azthittem ez a halucinációm része.. de NEM.

Kedves pajtásom meginzultál, hogy tegyünk már el egy kis kaját. Jó oké, lehet velem beszélni. Fogom a 60 literes táskám, szétnyitom, és gyakorlatilag fél kg pogácsát, aprósüteményt, fánkot és minden ehetőt a táskámba boritok. Jön a pajtásom, - "tedd már el ezt is" - és a táskámba tuszkol még egy 2 literes ásványvizet. Érzem én hogy armageddon van, de ennyire? Igen, ennyire. 

Szóval itt is végighallgattunk egy 2 órás agymosást, meg statisztika nézegetést, meg az ellenzéki párt köpködését. Jól belaktam, világbéke volt. És a tudat hogy a táskámban lapul egy egész pékáru bolt, különösen jóérzéssel töltött el.  Aztán volt itt még ingyen toll, meg gyújtó meg sok apró pártos kütyü, abból is egy ovodának valót elzsákmányoltunk. Ezen a ponton már kezdett tökmindegy lenni mit viszek még el. pl. valaki anyját.

A nap végére, megérkezünk a hotelbe. Itt kitaláljuk pajtáskámmal, kéne valami emlék szuvenír lófasz. (mintha nem lenne a táskám tele ilyen ipari szarokkal, amiket már az első nap sikerült összeguberálni)

- Kéne egy kés minden hotelból - mondja.

Nemtéma lopunk kést. (KÉÉÉST?!!!)

Loptam kést. Kettőt. A hotel neve is bele van gravírozva, letagadhatatlan bizonyíték.

Aztán átlibbenek most 1 napot, és sitty sutty Prágában vagyunk.

Első dolgom innen is lopni kést. Rögtön kettőt. De annyira belejöttem, hogy loptam két kanalat is.

Már így tökre megnyugodtam a nap végére, hogy összeloptam mindent amit lehetett, amikor kedves pajtásom újra megszólal:

- Tök jók ezek a törölközők. Nem viszünk haza?

...Hogy a kurvaéletbe ne vinnénk...?  Szóval loptunk ismét.  Két törölközőt. Aztán az összes miniszappant, tusfürdőt, és fülpiszkálót. Nagyjából itt már ki lett elégítve a kleptomániánk.

Egyik reggel aztán addig szárítgattam a hajamat, meg próbáltam fel a 25. ruhám, hogy a csoport buszostól, emberestől ott hagyott minket a pajtáskámmal a picsába. (azt azért hozzá tenném, hogy a svédasztalos ingyenreggeli is keményen ki lett használva, mert már a 6. tányért pakoltuk meg. Próbáltunk szenyókat kreálni a hosszú napra, hogy még ezért se kelljen fizetnünk, de az ajtónálló gimnazista cseh kislány közölte hogy a kaját vagy itt esszük meg, vagy a szenyókák maradnak.  Gondoltam kedves kislány, csaknem fejelném le pár szendvicsért, szóval otthagytuk. 

Busz otthagyott, megy a bamba nézés. De segáz, maradjunk annyiban, hogy idegen városok felfedezése különös örömmel tölt el, főleg akkor ha nemkell egy idegenvezetőt hallgatnom egész nap, és menni utána csürhébe. (hát ezen az úton nem sok értelem ragadt ránk, maradjunk annyiban)

Bemegyünk a belvárosba, csatangolunk, überkirály kurvajó. És akkor mitlátunk?

SZEXUÁLIS KIEGÉSZÍTŐK MÚZEUMJA

Ezaz bazdmeg.

Én nemtudom ki találta ezt ki, de tuti ő is lekésett egyszer egy buszt, aztán hirtelen fényt kapott és a betervezett program helyett megtervezte ezt a múzeumot.

Bemenjünk?

Hát ez kérdés?... (végülis tanulmányi úton vagyunk, simán belefér...)

Kiperkálunk laza 500 KORONÁT a belépőért.. (jelzem kaját azt lopni kell.. )

Belibbenünk, lányos zavaromban lejövök kétszer az életemről.

(Menjen el mindenki, csak ennyit mondok.)

Este olyan 20 km-el a lábunkban megérkezünk a hotelba, hullafáradtan. Vacsoránál (itt nem loptam semmit) halljuk hogy a csoport többi tagja sztorizik milyen szép műemlékeket láttak, meg hűű de nagyon szép kis templomka állt ott a téren.

Valaki megszólal:

- Hú láttátok hogy van itt szexmúzeum?..  Tök durva!!.. Tök gáz!!... Ki az aki bemegy oda?

Pajtásommal lazán összenézünk és lapítunk mint szar a fűben.

Második melónap.

Elindulok itthonról, suhanok szemcsiben, napfényben, mosolyogva. Már profi pénztáros vagyok, laza kis szombati nap.

Bevillanok az irodába.

- Helló sziasztok!

- Te mit keresel itt?

- Ööö dolgozni jöttem.

- Mi olyan diákot kértünk aki érti a dolgát.

- Hát én értem a dolgom. (hogy baszódnál meg)

- Hány napot is dolgoztál eddig?

- Egyet.

- Ma tömeg van, nagyon nehéz lesz, tudod?

- Hát hogyne tudnám.... (nem mintha múltkor über-katartikus élmény lett volna)

Beülök a kasszába, kígyózó sorok, mint az éhes etióp kisgyerekek, rabolnak rám ezerrel. Szinte verekednek a helyért. Mintha az utolsó kenyereket osztanám. Özönlenek, özönlenek.

Mellettem ül egy nő, a Klárika. Üvölt torka szakadtából az emberekkel, ő nem lacafacázik. Hátranéz.

- NA EZT IS MOST ÜLTETIK IDE HOGY A KURVAÉLETBASSZAMEG!! (nyelek egy nagyot, jó kis nap lesz..)

Elvileg nekem ettől a nőtől kéne segítséget kérnem, de az első percben letettem róla, inkább nemtudom, elbaszok mindent, elmenekülök, megölöm magam vagy bármi.

Odaszól:

- Ha már ittvagy, szóljál ha nemtudsz valamit, mert én nemfogok szívni miattad, hogy szakadjon le az ég bazdmeg!!

(életemben nem láttam még ilyet, igazi vásárló-orientált magatartás, igazi példakép lesz ő...)

Hát persze rögtön jön valami számlázós, visszacserélős, kuponos ügylet.

- Izé Klárika bocsi! Van itt ez az izé, és nem akarom elrontani, izé tudnál segíteni egy percre?

-  BAZDMEG VÁRJÁL A SORODRA AZ ÉG ÁLDJON MEG, KURVASOK AZ EMBER NEMLÁTOD??!! (esküszöm nemkamuzom ígyvolt)

A vásárló is néz, de csak mereven előre, rá se mer nézni Klárikára, még lefejeli nekifutásból. Énis lapítok mint szar a fűben, milesz most?

Klárika végül rámszán fél másodpercet az életéből és segít nekem.

Na, így megy ez órákon át, hömpölyög a tömeg, Klárika hangjától meg zeng az egész kasszás tér. Ennek köszönhetően mindenki az én soromba áll, mert én kedves mosolygós meg segítőkész lány vagyok. Meg rám van aggatva egy kurvanagy mosolygós kitűző, amire rá van írva hogy tanuló vagyok. Szóval idejönnek a perverzek, fiatal lányokat kedvelők, meg a Klárikát gyűlölők. Egy-két vásárlóval össze is mosolygunk a Klárika miatt, mert az csak mondja és mondja megállás nélkül. Mivel a többi vásárló is látja hogy elképesztően jófej vagyok, meg csöndes, meg hatékony, meg tökéletes, meg SPORTEMBER ígyhát mégtöbben állnak hozzám.

Így a nagy tömegben lefőttem vagy 10 szer mint a kávé, de profizmusom határtalan.

Klárika ordít:

- VETTEK TRÁGYÁT, FORDÍTSD MÁR MEG!!

- Ja hogy én?.. (izé hol a vásárló pici keze? meg hol a tiéd Klárika?)

- IGEN TE KI A FASZOMHOZ BESZÉLEK SZERINTED??

- Ja megyek, megyek hogyne.

Hát így csuklóból megfordítom megintcsak a szutykos szaros zsákot, ami már a frankó 50 kilós kiszerelés.

A mai napot amúgy a TEHÉNTRÁGYA hivatalos, nemzetközi, ünnepévé avattam. Úgy veszik az emberek a tehéntrágyát mint a cukrot. Nem lenne ez gáz, ha nem 20kg-tól kezdődne a kiszerelése, nem lenne a csomagolása csupa sár és szutyok, illetve nem lenne folyton kiszakadva a csomagolás, és nem ömlene belőle a szar.

Jön egy csávókám olyan 120 kilóka, pénz ezerrel miegymás fux. Vesz vagy 3szor 50 kila tehénszart.

- Bocsi nem látom a vonalkódot, megfordítanád?

- Nem.

- De ne haragudj nagyon nehéz, akkor segítenél?

- Nem.

Nézek rá, és nemértem. Komolyan nemértem. Ezt mondod az asszonynak is amikor a szekrényt kell arrébb tenni? Ledöbbenek az emberi taplóságon.  Szóval átforgatom a 3szor 50 kila tehénszart mert jómunkásember vagyok.

Közben hallom Klárika még mindig aktív:

- HÁT NEM ÉRTI HOGY NINCS RAJTA VONALKÓD?? HÚZZON VISSZA HOZZON MÁSIKAT!! NEMTETSZIK? EL LEHET MENNI, HOGY A KURVAÉLETBASSZAMÁRMEG!

Meg is nyugszom, nincs itt baj, kezdem érteni Klárika miért olyan amilyen. Itt már kezdtem példaképpé avatni.

Oda fordul hozzám:

- TE BAZDMEG, TUDSZ MINDENT? MEGY A MUNKA? (érzem a figyelmességet és a kedvességet valahol mélyen a hangjában.) Gondoltam odaszólok hogy:

"jaja BAZDMEG, mint az ágyba szarás" (de aztán meggondoltam magam)

Olyan 4-5 óra eltelte után kezd oszlani a tömeg, lehet ideiglenesen elfogyott a tehénszar. Most volt időm először szétnézni.

MITLÁTOK?

A biztonságiőr Pistit.

Engem csekkolgat.

Hát én nem csekkolgatom vissza, hátha ma nem épít le egy-két zúzós übergáz poénnal.

Félszemmel látom közeledik. (Húazannya ez idejön)

- Szia! Ezt neked hoztam. Tudtam hogy jösz ma dolgozni.  (és letesz elém egy csokit. Nem valami ótvart, minőséget, húha)

Nézem, nézem a csokit magam előtt.

- Hát izé köszi szépen.

Mosolygok, visszamosolyog.

Franc se érti, múltkor agyonszivat, most meg csokit hoz.

Hát játszom vagy félórát a bambát, elmajszolom a csokit.

Figyel.. (mi a faszt nézel??)

Még mindig néz. (Klárika ments már meg..)

Feltűnően nincs vásárló a nagy roham után, úgyhogy Pistike újra közeledik. Most remélem hogy hoz valami italt, vagy más ajándékot, de semmi. Beszélgetni akar.

Bele is csap a közepibe nekije.

- Hány éves vagy?

- 25

- Éste?

- 21. Az baj?

- Nekem ugyan hótmindegy.

- Van barátod? (na tessék bele is csap, meredek. Viszont tetszik Pisti bátorsága, szóval folytatom a dialógust)

- Nincs

- Neked van barátnőd?

- Van. (MIVAN?)

- Hát akkor jó. (mia fasznak hozol csokit, meg faggatsz akkor a gyerekkori traumáimról?)

- ...De már nagyon rossz a kapcsolatunk. (ha tudnád ezt hányszor hallottam, és egyiknek sem hittem el..)

Le is vakerálom magamról. Kezdetnek bőven elég volt ennyi diskurzus.

Valahol nemtudom hová tegyem még a gyereket, mert természetesen szimpatikus a figyelgetése, meg kedveskedése, és nemutolsósorban a bátorsága amit mindig nagyra méltányolok egy pasasnál.

Szépen eltelik végül a nap, sok sok tehénszarral, meg fűmaggal, cserepes évelő növényekkel, meg Klárikával (akit végül nagy cimborámnak nevezek ki, persze csak merő félelemből)

Na viszem a kasszát, leadni a dellát.

Hallom Pistike a másik biztonságiőrrel majdnem ökölharcot vív hogy ő kísérhessen be. Nyer. (fasza, bátorság próba 2 pirospont) Addig persze lépten nyomon csevegne:

- És hol is laksz?

- Itt meg itt.

- Ó az jó, énis ottlakok a közelben! (édesjóistenem..)

- Nem lenne kedved találkozni velem?

- Ö Pisti nemtudom. Majd megbeszéljük ezt jó? (tényleg egészen lányos zavaromba kerültem, magam sem értem)

- Mikor jösz dolgozni legközelebb?

- Pisti.. nemtudom.. majd ha hívnak..

(közben amúgy 5en lelőhettek volna, kirabolhattak volna, szétverhették volna a kasszával a fejem.. ja meg az övét is. Pisti rendkívül professzionális biztonságiőr. Főleg ha udvarol.)

Fogom, otthagyom.

Lerendezem a dolgom, megyek az öltözőbe, húzzak már innneeeeennn...

Látom, Pisti az öltöző előtt héderel.. Véletlenül sem máshol kéne lennie..

- Öööö ezt szeretném odaadni.

..és átnyújt egy gyűrött blokkot.. meredek rá bénán.

- Ezmiez?

- Ráírtam a nevem, ha gondolod a neten beszélhetnénk. (bátorságpróba 3 pirospont)

- Majd meglátom.

És ahogy kimondom, megjelenik Pisti főnöke, aki észreveszi a blokk átadós kontaktot. Nagy csodálkozó tekintettel néz ránk. Rögtön vágó hogy valami sumák van, meg a gyerek véletlenül se a dolgát végzi, hanem öltözős lányokkal kontaktol. Dobok egy totálbéna mosolyt főnökúrnak, és elhúzok öltözni. Pistikét meg magára hagyom, oldja meg. Faszér kódorog melóidőbe utánam.

Hazafelé jövet, nézem ezt a totálbéna blokkot, rajta a neve. Azt se értem egyáltalán miért vettem el.

Lecsekkolom a neten, és meglátom a barátnőjét. Aki egy ATOMTERMINÁTOR BULDÓZER. 

Tuti LEDÓZEROL A GECIBE.

Akkor rájöttem, jó sokáig nem megyek most dolgozni, magam helyet küldök egy kis tehéntrágyát.

Abból sose elég.

Lett nekem diákmunkám, egy nagy-nagy áruházban.

Ilyen kertészeti dolgokat árulnak (a világért se mondanám ki a nevét, mert még kivágnak mint.. cicát üríteni)

A pénztárban dolgozom, szóval van, és lesz sztori bőven.

Lássuk az első napomat.

Megérkezek falfehéren, remeg kezem-lábam, mert ugye nagy a felelősség, sok sok pénzzel kell bánni stb. Először azthiszik a halálomon vagyok, nemis értik mibajom. (nemgázos, mert mindenki hanyat homlok engem akar tanítani, meg segíteni -> persze ez csak a látszat. valójában attól félnek beájulok valahol, vagy lefejelem a kasszát.)

Hamar beletanulok a kasszás, meg kódleolvasós, meg kertészkedős életbe. (a színem is kezd visszajönni)

Most, hogy már nem vagyok full ideg, elkezdek kinyílni a világra. Rájövök mennyi mindenről fogalmam sincs micsoda.

Jön egy csávókám, vesz valami kis kenőcsöt. Miközben pötyögök, meg számlát írok, meg kódokat olvasok (mesteri szinten) megkérdezem miez.

- Szia! Megkérdezhetem mi az amit vettél?

- Fa ápoló.

- Be kell kenni vele a fádat?

- Aha igen. (a pasi mögött már 5 méteres sor áll)

- Tökjó! Meséld már el mikor kell bekenni vele egy fát, mert nekem is van egy fám. Sőt ha itt tartunk, nem tudnád elmondani mikortól kell metszeni a gyümölcsfát? Mert nekem tényleg van egy fám. De ez ilyen 3 éves, szóval ilyen pici. Meg kis vékony. Meg kell azt metszeni? Illetve ezt a kenőcsöt mikor kenjem rá?

 (a sor,a pasi mögött már 10 méternél jár)

Őszintén szólva, ittmár nemérdekelt a sor. (sőt az első percben sem)

Épp most nyílok ki a világra!

Miután végignyomtunk egy jó 20 perces csevejt a csümölcsfák életéről, gondozásáról, metszéséről, már nyugodt szívvel engedtem el.

Másik fickó: hoz valami nagy átlátszó üvegszerű valamit. (vonalkód fasorbase)

Nézem nézem.. hmm hmm.. ha tudnám miez, talán még a kódját is tudnám.

- Te Marika! Te tudod miez?

- Nem! (még jó hogy bazdmeg 20 éve itt dolgozol, és ötvenezer ilyet láttál)

Megkérdezem a pasit:

- Mi ez?

Aztmondja: - Nemtudom. (dekurvajó hogy megvetted, azt a betyármindenségit)

Potom 1 óra alatt rájövünk mi lehet a kódja. (és közben arra is rájövök, hogy ez tuti a NASA-nak valami speckós alkatrésze, esetleg valami semmirese jó bizbasz- viszek énis haza)

Jön egy 60 körüli nő, bunda, fux, zsíros pénztárca, úgykell.

Aztmondja: ne haragudjak de nem venné ki a kocsiból a cuccot mer nehéz. (Óhát nincs gond, van szárnyam, csak tudnám hogy a faszba tetted akkor a kosárba?!)

Látom ilyen 30kg.. Najó egye fene. (én úgyis SPORTEMBER VAGYOK) Odahurcibálom a csippanós vonalkódos kábelemet, és majd jól lecsippantom valahogy.

Vonalkód sehol..

- Hát meg kell fordítani drágaa!! (mondja nekem cinikus mosollyal ez a világtalan)

(hogy rohadjál meg dejól tudod)

Látom ezen a barominagy zsákon egy tehén feje van.

Miközben csuklóból megfordítom könnyedén a 30 kilós zsákot, leledzik rajta egy lyuk.

Nem kicsi. Nagy. Kurvanagy. 

Elkezd ömleni belőle a szutyok.

- Elnézést csókolom, míg kezdek ezzel valamit, meg lehet tudni hogy miez? (tudod épp kinyílok a világra)

- Ez kérem, a legjobb tehén trágya amit valaha látott.

Überkirály, könyékig vagyok 30 kg tehénszarban.

Más: Megjelenik egy házaspár, szerintem épp a válást megelőzően. A nő ölébe vagy 3 cserepes virág, plusz egy ordítozó kölyök. Mögötte a pasi vagy 5 nagy csomag gipsszel. Nemcsak a gyerek, ők is ordítanak.

- Hogy rohadjá meg, mondtam hogy nemkéne megvenni!!

- Hát bazd meg te ócska senkiházi!!

- Kussoltasddd már el ezt a gyereket, mer kibaszom innen!

A nő odabassza a nekem a virágokat, ebből kettő az ölemben landol. Segáz, a tehénszar után egy kis virágföld meg se kottyan. A pasi is odavágja a gipszet, na az már meredekebb sztori, mert 3 óra elteltével se jön le a kezemről.

Van itt egy biztonsági őr gyerek, 21 éves, Pista.

Úgy döntött hogy kifog magának, jön egésznap poénkodni, meg lökni valami magasröptűt, amitől legyőzhetetlen kényszert érzek, hogy a kódleolvasóval belelézerezzek a szemébe. Percek alatt elérte a tűrésharátomat. A kedvenc poénja, hogy amikor vééégre nincs vásárló, és van egy percem leülni, akkor elkiáltja magát hogy:

- Ehhez a kasszához is lehet jönni!!! (széles vigyorral az arcán)

Ilyenkor persze a vásárló sprintet nyom és hozza a saját disznó-tehén-birka-tyúk szarát, és végetnemérő sor következik. (Pista, én ígérem neked, jól megleszünk..)

- Hát, én de nagyon rosszul vagyok, menjünk már le Katikám iszogatni.

Általában mindig így kezdődik, ma sem volt ez másképp. Pörgök mint a vadőrült, hogy majd biztos jólesz stb stb. Már akkor éreztem, hogy Kata őszinte szánalomból tart velem, nincs ezzel baj, figyelmen kívül hagyjuk.

Tekergünk az asztalok között, csórizva egy kis helyért, persze csak a Bocsi foglalt-at kapjuk. Hát így félóra után valaki megszán minket, kapunk 15 cm helyet kettőnknek, nemgáz örülünk.

Jön valami béna-csávó-páros, szórakoztat minket egy ideig, amikoris Kata bemondja az unalmast fél óra elteltével.. Fáradt stb, hazamenne, én meg tökre megértem, van az a piamennyiség ami miatt szivesen maradok.

Szórakoztat tovább a páros, közben az életemről lejövök vagy háromszor.

Bor. Bor. Mégtöbb bor.

Mesi üzen, nemsokára lejön.. Végre, felmentősereg. (nincs is jobb, ha az ember barátnői hasonló bioritmusban tengetik a péntek estéiket)

Bor, Bor. Mégtöbb bor.

Társaságilag történt némi váltás, de így a részletekben kezdtem elveszni, úgyhogy pótoltam mégtöbb alkohollal.

Rég volt már ilyen, magam sem értem, de egészen szédülősre kezdtem emelni az átlagos alkoholmennyiséget.

..majdcsak jön Mesi, majdcsak jön egy ismerős, nemlesz semmi gond..

De aztán lesz gond.. nemis kicsi.

Húbaaazdmeg ennem kéne, rókamóka lesz a vége..

..egészen kezdem diáklányosan érezni magam, mint az ősidőkben, amikor a barátok fogják a hajad.

Felpattanok és átvágok a tömegen, már épp felérnék a lépcsőn, amikoris meglátom Mesit.

Üvölt nekem messziről:

- Csákó anya!!!

- Jajj Mesi mennem kell!!

- Hova a faszba mész??

- Enni bazdmeg, ENNI!!

- Hovááá?? - hangzik kórusban, a körülöttem lévő embertömegből. (igen, kicsit groteszk így hajnal 1-kor egy szórakozóhely közepén)

(jó, hát már úgyis lemondtam a szőke herceg ma esti látogatásáról)

Otthagyok mindent. A minusz 5 fokban nekivágok egy zakóban a városnak. Merthogyénmost márazonnal enni fogok.

Találok is valami lepra gyrosost.

Bevágódok.

- Hellóóósziaaaa!! Kéééne valami kaja, mer' be vagyok nyomva, de baromi gyorsan!!?

- Akkor egy gyros kell neked.

- Nekem ilyen pufit adjál!! Vagy lufit vagy bucit, vagy mi a fasz', tudod ami felszívja az alkoholt!!

- A hús az jó zsíros, az majd segít rajtad. (na ide se jövök ha józan leszek...)

- És az jólesz nekem? Biztos nem adnál inkább bucit hambit, zsömlét, kiflit, vagy kenyeret vagy ADJÁL MÁR VALAMIT!

Elém tesz egy ilyen atomlucskos-csöpögős nemistudom micsodát. A 90%-a zöldség, nemis értem.. Visszamegyek.

- Téged hogy is hívnak?

- Sanyi vagyok.

- Na Sanyikám! Én most kurv' nagy szarba' vagyok, adjál már nekem rendes ételt mer ez a sok lucskos zöldség nem kompatibilis az általam elfogyasztott alkohol mennyiséggel!!!

- Megoldjuk. Akkor kérsz plusz sajtot?

- Igen bazdmeg Sanyi, adjál plusz sajtot, csak legyen már valami szilárd!!?

Leülök, eszek.

Aztán mivel nagyon nehezen csúszott ez a kajának nevezett valami, gondoltam míg jobban nem leszek, múlatom az időt.

- Te Sanyi!!! Meséljek az életemről?

- Meséljél.

(Sose értettem miért jó az, amikor a filmekben leül a csávókám a pulthoz egy pohár wiszkivel, és elmeséli az életét egy idegennek. Na mostmár tudom.)

Aztán jöttek ilyen szintén spicces idegenek kajálgatni, leültek mellém. Hallgatták az életem történetét, aztán kérdezgettem énis őket.

- Csőőő! Te eszel?!

- Igen, eszek.

- Az fasza nagyon!

- És mit kell rólad tudni?

- Kamionos vagyok.

- Úúúú az nagyon jó!! Én nem!

- Ja.. aha..

- És hogy-hogy itt eszegetsz velem kamionos úr?

- Most jövök egy "kamionosok és kurvák buliból" (WTF??!!)

- És te igazi kamionos vagy??

- Igen.

- Aztán nem unalmas kamionosnak lenni kamionosként egy kamionosok és kurvák bulin??

- Nem.

- Sanyikám!! Úgy innék kólát!! Ihatok?

- Igyál.

- Meghívsz??

- Meg. (és láss csodát, a tulajSanyi ad nekem ingyenkólát)

Kb. eltölthettem itt vagy másfél órát, el is szomorodtam hogy kezdek józanodni. Pedig nincs is jobb, mint a péntek estédet tökegyedül ittaskodva egy gyrososnál eltölteni.

Könnyes búcsút vettem Sanyitól, akinek persze megigértem hogy marketingelni fogom a bótot.

Már egy hete csevegek egy csávókámmal, semmi különleges. Netes viszonylatban, az ember egészen megszokja az ilyen csevegőpartnereket rövidtávon. Na hát eljött a mérföldkő, mert igy totál kedves, meg aranyos, meg tökömtudja minden lófasz.

Gondoltam így elmesélem, van nekem egy blogom, hátha hozzásegít a világhírnévhez. :)

(majd jól megkedvel.. meg belopódzom a szivébe stb stb ugyebár)

Megmutatom, elolvassa.

És őszintén, minden szeretetével, nagyon szép és különleges dolgot ír nekem.

 - "Hát figyelj, az én szememben az ilyen blogot író ember, egy semmirekellő szar, szemét ember! Nincs az ilyennek élete, hogy rohadjon meg!!"

- Öööö ezt én írtam..

- Ja...

Ahogy irogattam a blogot, észrevettem van nekem egy kommentelőm. Irogat szépeket meg okosakat, figyelemmel kíséri csodálatos életem. Nahát ezt gyorsan elkell mondani 120ezer barátnőnek.

- Képzeljétek híres vagyok, van egy srác aki irogat nekem. Kedves meg aranyos meg minden. Igazi rajongó!!

- Úde klafa, de jó neked, vajon ki lehet az?!

Soknapos tűnődés. Örülgetés.

Aztán mondom csak elkapom a gyerek grabancát, lecsekkoljuk ki ő. Hátha - tudjátok-  az a fehérlovas szépköltemény. 

Hát így eljátszom kétmillió ismerőssel:

- Te figy nemtudod kilehet?

aztán másik kétmillióval...

Aztán majdnem feladva a reményt:

- Te Kataaaa! Izééé képzeld! Már tökrég kommentelget nekem a blogba egy kedves srác, nemtudod kilehet?

- Te bazdmeg, ez a Zsigu.

- A haverunk?

- Az

- Dekurvajó...