Hihetetlen de igaz.. csak emlegetni kell valakit...

Épp hogy leírtam a perverzes sztorit..  ma újra belefutok. Hála az égnek nem voltam egyedül, mert akkor tuti leáll megint bratyizni. Nem sokkal azután, hogy elvonult mellettem, már dobott is egy bájos smst..

Természetesen nem arról, hogy jól van a "kiccsalád". :)

Előkapok most egy nyári történetet, ami inkább megbotránkoztató mint vicces, mindenesetre úgy gondolom rendkívül tanulságos.

Nyáron csináltam az egyetemi gyakorlatot a rendőrségen. (épp érzelmi hullávasúton az exel - hetek óta nem jelentkezett) Mindig gyalog jártam haza, szépidő, egészség miegymás. Aztán eljöttek ezek a dögmeleg napok, amikor az ember így ösztönből szalad az árnyékba, folyik le az a harmatnyi festék is ami rajtad van, a rád olvadó napszemüvegről már szót sem ejtek. Szóóóval menjünk haza busszal, mert az olyan vagány, van klíma és legalább negyed óráig hűsölhetek. (persze 20 percet vársz a megállóban a betonon, tűző napon.. Nem probléma, már rég otthon lennék, DEHÁT a klíma az klíma.)

Már elmondtam vagy 30 Miatyánkot mire megjött a busz. Felvonszolom magam. Ahogy a busz belsejéhez érek, már szinte látszik az áhitat az arcomon. Megnyugvás, szeretet, világbéke. Talán ez volt az a pillanat, (így utólag) amikor jobb lett volna megrohadni inkább a betonon. Ugyanis bájos pillantást vetett rám egy fiatalember. (szerintem őt is megüthette kicsit a meleg, mert tényleg úgy néztem ki mint egy partra vetett hal)

Néz, néz.. biztos halucinálok a hirtelen jólevegőtől (jólevegő -> klíma   ... ezt se minden nap használja így az ember)

Eleresztek egy képességeimnek megfelelő mosolyt, aztán tudatosodik, hogy le kell szállni. Kűzdök a hőmérséklettel, meg önmagammal hogy ééérjek már haza. Megyek megyek, oldalra nézek, jön mellettem a pasas. Ó mondom micsoda véletlen. Ő is oldalra néz, rám mosolyog. Megyek tovább. Ez megy már 10 perce, döbbenetes véletlen, hogy pont arra jön amerre én ;) Aztán megunom:

- Te valami perverz vagy?

- Dehogy (mosolyog)

- Csak mert van nálam paprika spray és nem félek használni!

- Nálam meg van bicska, és nem félek használni! (szóval veszi a poént, jó arc, nevetés)

- Elkisérhetlek egy darabig? (hát ő még nem tudja de 2 és félperc múlva hazaérek)

Már nem is tudom miről, de nagyon jó beszélgetést kanyarintottunk ezalatt a két és fél perc alatt. (közben megsúgom, hogy valójában minden lány titkos álma, hogy valaki kiszúrja a buszon és leszólítsa)

- Te miattam szálltál le a buszról? (közben hazaértünk, megálltunk az ajtóban)

- Igen, mert nem hiszed el, de nagyon régen találkoztam ilyen lánnyal mint te. Nem tudtam levenni rólad a szemem, bla bla (itt már kezdett fröcsögni a sztori, de még mindig volt annyira imponáló az egész, hogy kellő szimpátiát ébresszen)

Aztán ahogy így magyaráz kézzel lábbal, megakad a szemem a kezén. Rajta aranygyűrű....

- Házas vagy?

- Éééén? Nem, dehogy, Ááá ez ezüst..  Mikor találkozunk legközelebb?

- Ha találkoznunk kell, akkor találkozni fogunk. Ezzel a busszal járok, szóval akár még elő is fordulhat.

Elköszönés, viszlátszia.

Fénysebességgel gép elé ültem, és mindenfajta közösségi oldalakon lecsekkoltam a pasast.  És tádááám: Házas. Gyerek, asszonyka, miegymás. (kurvaanyázás hogy az ilyen mocsokszemét mi a fa.ért talál meg)

Hát onnantól kezdve, nem jártam busszal. Meg rittyentettem egy szép levelet a mukinak, amiben leírtam mennyire ócska senkiházi, a közelembe ne kerüljön. Persze írt a levelemre vagy 5-öt, hogy ő most válik, meg sok más sületlenség. Természetesen ezeket már kommentár nélkül hagytam.

Repülünk most egy kicsit az időben..

Tél, hideg. (szintén ex fiús bánkódás) Shoppingolok karácsonyi ajándékot éppen, kisírt szemekkel, mélabúsan, más dimenzióban. Aztán valami furcsa érzés kerít a hatalmába (tudjátok mikor a horror filmekben, jön az a vészjósló zene) Oldalra nézek: hátbazdmeg ez ottvaaaan!

Jó, baromi gyorsan imitálom tovább a parfümök szagolgatását, hátha nem vesz észre. Ennyire naív megintcsak én lehetek. Látom félszemmel figyel, és AKÁRCSAK ÉN, ő is vásárlást IMITÁL.  Na mondom a kurv' anyád, arrébb imitálom magam egy sorral. Itt is feltűnésmentesen imitálom a katrancok jobbra-balra tologatását. Látom jön utánam, ő is ugyanitt imitál. Mintha nem látnám, vak lennék, vagy csak amnéziában szenvednék. Libegtetem a kicsi kosárkát, nosza arrébb egy sorral.

És követ.

Követ, és imitál.

Döbbenetes. Jön mögöttem. (mi a fa.t kell ilyenkor csinálni?)

Egyszer csak eltűnik.. Hú megunta. Boldogság, na húzás hazafelé.

Hirtelen a semmiből megjelenik előttem (ez persze azt jelenti, hogy körbefutotta az egész sort és polcokat, csakhogy hátulról elém kerüljön.) Ha nem lettem volna iszonyatosan bekakkantva még nevethettem is volna a helyzet komikumán, hogy egy férfi futkos körbe körbe a bevásárlóközpontban.

Megjelenik előttem, és tovább IMITÁL vásárlást.

Megunom. Berágok. Odaszólok neki:

- Mit akarsz?

-Én? Semmit. (és imitál tovább)

- Ne szivass már ember, mondjad mit akarsz!

Odajön hozzám, véletlenül sem tiszteletben tartva az intim szférám, jól belemászik a képembe. (itt érzékelem, hogy több mint 2méter,) Nekitámaszkodik a polcnak, keményen sarokba szorítva. (nagyokat nyelek, most milesz?)

- Nézd, én már elváltam, adj nekem még egy esélyt.

- Ne haragudj de ez nem így megy, az első 5 percben a szemembe hazudtál, elküldtelek, nem voltam érthető? (úgytűnik nem)

- Mindenkinek jár tiszta lap! (és akkor majdnem megszakad a szívem, mert eszembe jut, hogy én sem kaptam igazi tiszta lapot. Az elrontott hazugságainkat sosem mossuk le magunkról, ha meggebedünk akkor sem. Eszembe jut, mennyire szíven vagyok még mindig szúrva, mennyire iszonyatosan hiányzik az a srác, aki sosem hitt bennem többé a szarságaim után.)

(van a Vitni Júsztonnak - béke poraira -  egy száma, amiben arról énekel, hogy a legjobbtól tanultam meg.. hogyan legyen kemény a szívem....  )

És akkor nagylevegő, bekeményítek, elküldöm a gyereket a francba. Közli megvan a számom. Mondom az kizárt.

- Honnan?

- Az internetről.  -.-

- Az kizárt.

Utoljára világosan elmondom, ne merjen keresni, molesztálni, megbántalmazni, kérlelni, aranyoskodni, esélyeket kérni, "mer' nem vagy te nekem senkim"

Hazajövök, lecsekkolom a számom.. Titkos.. Interneten, mindenhol.. (ennyire kezdő nemvagyok) Hogy honnan tudja a számom? Mai napig nemtudni.. (de remélem letörik a keze annak aki megadta)

Éppen hogy hazaérek, fogad egy sms: "Köszönöm" (na mondom ez mekkora degenerált)

És láss csodát, az egész karácsonyomat elhalmozta cukimókus sms-ekkel. Ilyen totál lejárt, "az angyalaimat küldöm hozzád" ótvar üzikkel.

Lecsekkoltam mégegyszer nyeten..

és NOCSAK ugyanúgy házas, kiscsalád, szeretet.

Mondjuk örömmel látom hogy a gyerek szépen cseperedik. :D

Vannak ezek a sukárcsávók. Virít a fux, kisújjon gyűrű, bazinagy óra, és susogós bemcsifelső. (mert az kell, mert az meleg, mert az susog)

Éppen az Évi nevű barátnőmet fűzögeti, nem is értem, hogy keveredett az asztalunkhoz. Látom nyomatja itt a sukervakert jó magas lóról. Szeretem az ilyen nagyonkemény csávókákat fél mondattal kenterbe verni. Muszáj volt megszakítanom az udvarlást, és kontaktolni az úriemberrel.

- Hellószia! Téged hogy hívnak?

- Norbert vagyok!

- Ó szia Béla.  (megrökönyödik, hogy még poén szinten is meg merem ezt játszani a báróúrral)

- Béla neked mi a horoszkópod?

- Kos vagyok.

- Á Béla az nagyon szar. Most mit kezdjek veled? (Béla másodpercek alatt átéli a világok harcát)

- Neked mi a horoszkópod?

- Bika vagyok Béla, mimás?

- És ahhoz mi illik? (Béla átmegy csicskába)

- Ahhoz kérlek a skorpió, vagy a vízöntő.

- Akkor skorpió vagyok. (Ó.. Béla.. Valójában azt hittem nagyobb kihívás leszel, vagy legalább 10 perc után lefejelsz, de semmi.)

- Te Béla, neked mi a munkád? Olyan maffiózó típusnak tűnsz..

- Á nem vagyok maffiózó (szintén először lefagy, aztán a cinkos mosoly befigyel)

- Akkor mivel is foglalkozol?

- Pénzzel. (annyiraaa fondorlatooos)

- Asszonyod van-e?

- Nincsen asszonyom. Egyedül vagyok. (hirtelen annyira megsajnáltam, hogy majdnem elhittem. Tipikusan az a csávó volt, aki futtat vagy 3 lányt, kettőt szeret, van neki felesége, két gyereke a zaciban, ja és az Évikének is udvarol.. ja meg hogy nekem is akkormár.. Miértne?)

Szép is ez. Örültem Béla.

(volt kissebb beszélgetős előzmény, de gondoltam jobb megelőzni a dolgokat.. így...)

(Én)  - Ne haragudj, de nemhiszem hogy lehet köztünk bármi is.

- Tessék?

- Mondom nem tudom elképzelni, hogy mi VALAHA is egy pár lennék. Tényleg ne haragudj.

- Megalázol..

- Mivel?

- Ezzel..

- Nézd én csak elmondtam, hogy nem tudom elképzelni, hogy legyen köztünk bármi is.

- MEGALÁZOL.     ITT FEKSZEM A FÖLDÖN VÉRESEN..... ÉS TE RUGDOSOL!!

(???????????)

Szóval mentem táncra aznap. (merthogy táncolok.  Nem... nem rúdon) 

Általában vagy nagyon korán érkezem, vagy egyáltalán nem érkezem meg. Ez most az a nap volt, amikor sikerült eljutnom a táncteremig. (tapsvihar)

Átöltözés miegymás, még nincs senki a csapatomból, szóval nagy tengés-lengés az öltözőben. Akár át is értékelhettem volna az életem, de nem tettem. Helyette nézelődtem. Észrevettem az ilyen talált tárgyak dobozát, tele ilyen elhagyott holmikkal. Hú mondom dekirály, ingyen turkáló, szétnézek már benne. Kicsit gyanús volt mondjuk, hogy így kilógtak belőle a cuccok, meg fel volt téve egy fotelra amire pakolni szoktak öltözés közben a csajok, nadehát nemis ez a lényeg. (még)

Nézem, nézem, rögtön a tetején van egy bitangjó sál. Ilyen bolyhos, szinte alighasznált szürke gyönyörűség, boltba igen drága mulatság.

Megérintem.

Óóóó de puhaa...

Óóóóó de baromi jól néz ki....

Óóóó pont ilyet akartam venni...

Véééégülis talált tárgyak doboza, aki itthagy egy ilyen sálat meg is érdemli hogy elvigyem. 4 és félperc vacilálás, 9mp kiemelés a dobozból.

3 perc lelkiismeretfurdalás.

Izé, mi van ha még ittvan a gazdája valahol, és keresni fogja? Ha mégis keresik míg ittvagyok hová dugjam el?? Á nemjó sehogy.. TEDD VISSZA!!

Sál visszarak. Leül. Hezitál.

A sál megszólal: VEGYÉL FEL!

Oké, hát végülis úgyis unatkozom felveszem.

És akkor megnyílik felettem az ég.. A legszebb fénysugár rámragyog, abban a szent percben eggyé váltam a sállal.

Kell nekem és énis neki. Fuckyeah.

Na akkor most kell egy terv..

Járok körbe-körbe.

Fogom a sálat, átpakolom, kicsit eldugom, oda a motyóm közelébe. Ha valaki mégis keresné míg ittvagyok, majd nézek bambán, imitálom hogy az ééééégvilágon én sálat ezen a télen még nemláttam, és akkor majd hirtelen a semmiből rámutatok hogy: ERRE GONDOLSZ? (valaki.. biztos nem én, ide tehette)

Ha (ez a szerencsésebb opció) senki sem keresi, tánc után szépen belepakolom fénysebességgel a táskámba, és reppenek. Boldogság, világbéke. Zsenivagyok.

Nyílik az ajtó, megjön Ágota a táncos barinőm.

- Ágota, Ágota! Gyere már, zárd be azt a kurva ajtót! Nééézd mit találtam!! Sáááááál!

(Ágota mered rám)

- Nééézd kurvajól eldugtam!! Úgy hazaviszem, hogy még a gyártó is elfelejti hogy létezett!

(még mindig mered rám)

- Szerinted észreveszik hogy eltűnt? Ááá tutinem, nééézd milyen szééép. Szerinted nem lesz gáz?? Jóóó puhaaa.. hazaviszem!!! Ugye szerinted se tartozik ez a sál senkihez? Totál idióta amúgy is, aki a talált tárgyak dobozára teszi a cuccát!! Na mit gondolsz? Nem lesz gáz?

Ágota szóhoz jut: - Te figyelj, az nem a tánctanár sála?

- Ööö.. De.

Valami észveszejtő fénysebességgel visszaoperáltam a sálat a helyére. 

(olyan fél órát kacagtunk megállás nélkül a szitun, mintha nemis én lennék, ofkorsz)

És láss csodát. A tánctanár sála volt.

Na, szóval ez is egy elcseszett este mellékterméke, de ebben legalább bepótoltam az egészheti nevetésmentességet.

Vannak ilyen totál leharcolt pillanatok amikor az ember chat-re téved. (se egy jó film, se egy haver aki ráér,  csak   a - 20fok odakint, minden otthoni létező könyvet kiolvastál, már szétkattingattad a fészbukot) Felmész és akkor eléd tárul ez a csodálatos világ, ahol az ilyen totál leépült arcok próbálják túlélni az aznapi éjszakát. (Magunk között: éncsak Szarfalvának hívom.) 

Na.. de majd csinálok csetes sztorikból is bejegyzést, van bőven mit mesélni. (mondjuk vigyázni kell, mert ilyen sztorik hallatán az ember IQ-ja drasztikusan esni kezd)

Szóval rámír egy srác, kedves fiú, hívjuk mondjuk Olivérnek. Az első körben kijelenti hogy maximális figyelmet kér ha vele beszélek, szal vagy meredsz a monitorra, levegőt sem veszel és koncentrálsz, vagy húzol a francba. Na kiváló alkalom: így közlöm inkább húzok a francba.

Rázárom az ablakot.

De újra ír.

Megint rázárom.

Újra ír. Kikéri magának.

Letiltom.

Béke.

Le is fekszem, gondoltam ebből a csetből ennyi is bőven elég volt. Aztán a másnapi protokoll szerint megnézem a mailjeim, és mi fogad? Egy hosszabb levélke arról, hogy milyen elszállt ember vagyok, és mennyire magasról kommunikálok. Cöööhhh.  Mondom magamban: Ki a szar ez? (Hát a cukimókus Olivér)

Visszaírok neki: - Ne haragudj nekem van életem (pedig nincs) szóval ha nem gond, nem veled basznám el az időm. (valójában veled is elbaszhatom) Szóval légyszi nyugtasd meg az önérzeted és keress mást játszadozni.

Na valahogy így kezdődött a kapcsolatunk. Merthát neki erre a levelemre aztán válaszolni kellett, mégdurvábbat, még megmondósabbat, mégérzékenyebbet, nagyobb felbontásban. Szóval úgy döntöttem van valami ebben a srácban, ha már ennyi időt pazarol rám, szóval csevegjünk.

Csevegünk minden nap olyan 6 órát, ebből 5 és felet vitatkozással, veszekedéssel töltünk. (kb ebben ki is merülünk, de fasza energiavámpír dolog ez, eszembe sincs gondolni exre) Nade, lényeg!

Kiderül a srácról rapper, van neki producere meg minden. Hú mondom az nagyon király, írjál már rólam számot. Eltelik pár nap, láss csodát. Ír rólam számot.

A szám címe: (kapaszkodj!!!!!!!)

A CSAJ GECIDURVA..

Hát nemlehet szavakba önteni mit éreztem. A legszebb dal amit rólam írhattak. (amúgy tényleg mocskosul cuki volt a srác, egy rossz szavam sincs rá, szívdobogtató élmény volt, még így gecidurván is.. :D )

Elsztoriztam barátnőknek, merthát ezt elkell, hogy hééé írtak rólam dalt, csak amikor mondani kell a címét.. hát nemtudom hogy tálaljam. De megértőek, jófejek, főleg velem együtt örülnek. (mindenfajta cinizmus és szarkazmus nélkül) Főleg Meli.

Szóval éppen már vagy 3 órája vitatkozok telefonba az Olivérrel a legapróbb semmiről (ja, hogy áttértünk telefonra, mert az olcsóbb mint a cset.. Na meg telóba osztani egymást az überkemény, kiélhetem az egészheti stresszt, és nyugodtan konfrontálódhatok a muteron kívül kívül mással is) Már éppen megnyugodtak a kedélyek, lecsillapodtunk, már egészen emberi beszélgetésbe kezdtünk, amikor is csippan a Skype-om. (a srác vérszemet kap, hogy nem MAXIMÁLISAN rá figyelek)

Kedves Melinda barátnőm hiányolt:

"- Ugye nem a repper-nepper fiúcskával veszekszel éppen?!"

- De. (jelzem a legapróbb leheletnyi finom gépeléssel próbálok jeltadni magamról, mert ha Olivér repper-nepper úr meghallja hogy levegőt vettem, egy láncfűrésszel levágja a kezem)

- "MINDENT TUDOK MITCSINÁLSSSZ!!! Figyeljéé!" (itt már éreztem hogy baj lesz ha Meli tovább folytatja...)

- "Mondjad neki írjon rólam is egy számot, mondjuk legyen a címe gecikurva!" (Meli én így szeretlek)

Szóval a gecikurvánál elszakadt nálam valami, és valami orbitális hangerővel beleröhögtem a telefonba. Tudod ez pont olyan, mint amikor a suliban órán csöndbe kéne lenni, te meg pukkadozol, és ha elkezdődik nemtudod abbahagyni. Na ez is olyan volt csak gázabb. Még elmagyarázni se próbáltam min nevetek (még legalább fél óráig..)

Szegény srácnak behorpadt a feje szerintem, mert azóta sem keresett.

Éppen pengeélen táncoltak az idegeim aznap, szintén az ex miatt, aki már talált új barinőt meseszép életéhez. (előtte 2 nappal pedig engem ölelt, és súgta szeretlek) Szóval a vérnyomásom egészen verte az egeket, de no para mert már egy hete várok egy szülinapi bulit, és akkor most jól beiszok. Csak éppen nem gondoltam volna, hogy épp az agyi kisülésem után pár órával kell jópofizgatnom meg szülinaposkodnom valahol, ahol szinte senkit sem ismerek. Mondom nincs az az Isten hogy én most itthon üljek és sirassam magam, meg ezt a fickót. Neki indulok lesz ami lesz. Kicsíptem magam mint a kurvaég, megmarkoltam az üveg boromat, és gó Kingához. Megpróbáltam a legfrankóbb mosolyomat magamra erőltetni, hiszen előtte szakadt be a világom, már megint. Sziasztok, puszi, puszi. Ofkorsz nem ismerek senkit, szép is ez. Szóval megmozgatom magamban az emberfeletti energiákat, átadom az ajándékot. (Amiről kiderült hogy már adtam neki ugyanilyet egy előző alkalomra.. Meg is jegyezte, jó lesz a másik mellé.. Így legszivesebben lefejeltem volna sajátmagam, hogy hé nem lehetne ezt diszkréten csinálni? Hogy legalább ne vegyem észre hogy ugyanezt adtam? Hogy ne érzékeljem hogy még bénább vagyok, mint amennyire hittem magamról?) No de, nemgond. Kérdi Kinga: Mit hoztam? Hát mondom egy bort. Körbenézek a konyhában.. Torták, sütik, saslik, saláták, igazi lakodalmas reggelig eszünk-iszunk jóság.

- Ezt mind te sütötted Kinga?

- Nem, a többiek is hoztak sokmindent

Na hát az kiváló, mert nekem mélységes önsajnálatomban még ez se jutott eszembe. Szóval már Kingánál - 2 pont. És még csak 5 és fél perce vagyok itt..

Oké, szétnézek, bemutatkozok. Kingán és a hugán kívül senkit sem ismerek. Sok idegen nőegyed. Mindenki 25+os. Na nembaj, mert akkor most tanulok sokat az érett nők életéről, ismerkedem, barátkozom úgyis rámfér. Magamhoz ragadom a borom, bemutatkozgatok. 10 perc alatt megtudom, hogy nagyátlagban mindenkinek van párja, munkája, van sok története az életéről. Mégszorosabban markolom azt a bort a kezemben.

- Neked van munkád?

- Nincs.

- Párod van?

- Nincs

Szóval ezt lejátszom 5 csajjal, addigra már a borom fele hiányzik, kínomban eszek is folyamatosan. Minden szomorú szingli nő jelképét magamon hordom: túl sokat eszem, túl sokat iszom, és magamhoz képest túlságosan is kicsíptem magam, amitől már totál bénán érzem magam, mert én ilyen ereszd el a hajam bulira gyúrtam. Aztán kiderül a turpiszság itt mindenki logopédus.. vagy pszichológus. Nagyon király, elkezdenek szakmázni. 

- Nekem az rrrrrr betűm a legjobb!!

- Áááá képzeljétek egész nap úgy ssssszissszegett az a gyerek... énis szisssszegtem utána egésznap.

Hát ehhez már tényleg nem tudok mit hozzá szólni, kezdem igazi kakukktojásnak érezni magam. Főleg miután kiderül már csak én élek otthon, édesanyukámmal. Igazi gecinagy lemaradást érzek minden szinten. Na ezt hogy lehetne helyrehozni? Sok sok sok borral. Elindul az activity, ennél a pontnál már jobban örültem ennek mint bárminek. Csak ne emlékeztessen az elcseszett életemre. Minden feladványra rekord gyorsasággal reagáltam, szinte mondhatni mindent megnyertem. Igazi játékromboló személyiség voltam. Nade.. ebben legalább voltak sikereim. Meg is jegyezték a többiek:

- Na itt valami nem stimmel, hogy te mindenre rávágod a megoldást!!

- Ó szegénykéim, ennyire látszik hogy otthon ültem egész héten? És ez a legizgalmasabb dolog amibe végre belevethetem magam? :)

Aztán üvegezésbe fogunk (nem, nem a csókolózós gyerekkorunk édes élményeit idéző üvegezésbe) olyansfajta üvegezésbe amit 25+os nők játszanak egymás között, csakhogy kitöltsék a szülinapi parti idejét, ismerkedés címszó alatt. Na ezis megvolt. Jól elszomorodtam megint, hogy tőlem csak olyanokat tudtak kérdezni hogy:

- Mióta nincs párod? - Mi volt a legdurvább sztori amit csináltál pasival? -Szexeltél már úgy valakivel hogy nem tudtad hogy hívják? -Megcsaltál már valakit?

Húú király, tehát a büdöscédaszigli jelmez újra rajtam. Segáz, nincsgond, ezis a jobbá válás útja - gondolom én.

Aztán elkezdem sürgetni a többieket, menjünk már valahová bulizni. (ha már kicsíptem magam mint a kurvaég, illetve kezdtem vészesen belesüppedni a székbe. Gondoltam egy kis picsarázással meg ugrálással a dizsibe majd elmúlik minden bajom, ihatok a sajátmagam egészségére.) 1 órás vacilálás után eldöntjük indulunk. Lemegyünk a retróba (igazi kis cigánydiszkóuuu, mi csak így hívjuk a Kata barátnőmmel. Merthát tényleg mindenki megfordul itt, de a zene jó, én meg úgyis csak ugrálni akarok mint egy fogyatékos, szóval kurvamindegy hova megyünk)

Megérkezünk, szétnézek. Nem hiszek a szememnek. Mélységesebb a szinvonal mint ezelőtt bármikor. Ilyen faluvégéről bejött, fogatlan asszonyok és férfiak (igazából annak sem nevezhető hímegyedek, valahol a tápláléklánc legalján) Táncolunk, körénk gyűlik egy-két hímtag, akiknek mind a megjelenése, mind a megnyilvánulása hagy maga után némi kívánnivalót. És a legjobb!! A zene geciszar! :D

Beindul az egyet jobbra - egyet balra effektus. Aztán megcsapja az orrom valami iszonyat bűz. Ez az igazi mosdatlan büdösember szag. Az idegeim újra kezdik felmondani a szolgálatot.. arrébb megyek pár métert hátha itt nemérzem..  De igen, itt éppen torkon szúr valami iszonyat dúrva izzattságszag.  Najó itt a vége. Feladom.

-Bocsi Kinga, de megyek haza nem érzem jól magam.

(csendben fogadalmat tettem, ide soha a büdös életbe nem jövök többet.)

Egész napos jókedv, estére bepunnyadás, aztán kis sírdogálás, hogy húú de hiányzik nekem a Tibi. Már este 7, áá én tutira nem megyek sehová életérzés. Pedighát.. péntek. Aztán felbukkan a szintén most jött ki a sírdogálásból barátnő: Mesi. 2 órányi nógatás után összeszedem magam. Hogy melyik buszmegállóban találkozunk, pontosan hánykor szintén 1 órát vesz igénybe. Segáz, nagynehezen beindul a gépezet. Még pont van hely a krimóban két srác mellett. Heló, sziasztok mizu. Amikor túlesünk a kezdeti feszengésen, bátorkodunk megkérdezni, hogy hááát ti mivel foglalkoztok? Erre az egyik: Traktoros vagyok. (akkor már érzem hogy nem ittam még eleget) - Hogy mondod? Traktoros? Hol vagy te Traktoros? Sertéstelepen...  Összenézünk Mesivel. Még mosolyogni se merek..  Tudom hogy annak orbitális röhögés lesz a vége. Nem, nem a sertéstelep miatt, hiszen a srácnak Velem ellenben legalább van rendes munkája. Csakhát tipikusan hova ülünk le?..

Beizzít egy rockbanda, zúzza a metált az emberek arcába. Na hát akkor így megbeszéljük Mesivel, hogy minden dalnál iszunk. El is fogy az üveg pezsgő fél órácska után. Ekkora már persze uralkodik a love, peace hangulat. Mesire csőstül jönnek a pasik, én meg megyek egy kört így feltérképezni a helyet. Nem rossz, nem rossz, látom hogy félszemmel van aki követi az utam, jó oké akkor már tudom nem nézek ki vészesen. Aztán odajön egy csávókám aztmondja: "Nekem már két menyasszonyom volt, azóta nem kezdeményeztem senkinél, na de most majd te!" Szépen leépítem: "Ne haragudj most ért véget egy komoly kapcsolatom, még nem állok készen ilyesmire." Pasi leállítva, általános protokoll belőve. Ezt még eljátszom vagy 3 kreténnel, meg ezekkel a tipikus szűzfiúkkal. Táncolás, piálkodás. Aztán kiszúrok valakit, aki éppen akkor szúr ki engem. Csudijó. Szemezgetés, elejtett szavak. Húú őő de.. húúú. De nagyon.. húúú.  Elkezdünk dumálni, negyedóra, félóra, óra. Aztán ő: "Kérdezhetek valamit?" (de király gondolom én, most elkéri a számom, megkérdezi van e pasim, szív dobog stb) Az idő lelassul, eltűnik mindenki körülöttünk.. És dobpergés. "- Dugunk?"  Arc lefagy, fancsali mosoly bevág, csalódottság a tetőfokán. Bazdmeg, az életemből elvettél egy órát világérzés. Otthagyom, hazamegy. Hát velem még ilyen sosem volt, itt tart a világ. Van mit bepótolnom szingliségből. Sok sok tánc, jé ott egy értelmes pasi, de az meg leszar. Jé itt egy kretén, azmeg nyomul. Szép az élet. Vagy ezek a dugósok jönnek, vagy ezek a nyomi szűzfiúk. Aztán megint összebarátkozom valakivel, aki már ütné a szintet de ő meg CSAK 2 fejjel alacsonyabb nálam. Hajnal 4 sikerül összekaparnom Mesit meg magamat hogy nekivágjunk a hazaútnak. Sok sok impulzus, első igazis szingliparti kipipálva.