Szóval a Jehováék mellett lakik a dilinyós Judit meg az anyja. 

Egyik sem egy 100as égő, olyan frekvencián beszélnek, hogy te még olyat nem hallottál. Mindig lehet tudni hogy mikor jön haza a dilinyós Judit, mert zeng az egész lépcsőház a kiabálásától.

- Anyaaaa megjötteeeeem! Nyiiisd már ki az ajtóóót! NEMHALLODD?? NYISD MÁÁR KII!

.. és nyomja, nyomja azt az átkozott csengőt, amit minden nap megfogadok hogy kikötök a picsába. 

A dilinyós Judit anyja meg ordít neki, hogy HALLOM!! MEGYEK MÁÁÁR!, de még fél óra szokott eltelni míg beengedi a lányát. Amúgy a dilinyós Judit 35 körül járhat, pont úgy néz ki mint az anyja, csak fiatalabb kiadásban. 

Szoktam is mondani muternak, hogyha itt akarnék maradni a nyakán, vágjon ki a francba, mert nem akarom úgy végezni mint a dilinyós Judit.

Volt is egy nap amikor becsengettek hozzánk, muterral nyeltünk is egy kurvanagyot, mert ezek addig nyomják a csengőt amíg az végleg tönkre nem megy, úgyhogy jobb kinyitni nekik az ajtót. (egyszer muter megpróbálta bejátszani hogy nem vagyunk itthon, de a dilinyós Judit anyja az csak nyomta.. és nyomta.. ÉS NYOMTA azt a kurva csengőt. Szóval muter az kivágta az ajtót, és jól megmondta nekik hogy el lehet takarodni a francba, akármit is akarnak, baszottul nemérdekli, és mégegyszer megnyomja a csengőt, feljelenti. Aztán bebaszta az ajtót mint a kurvaég, énmeg elbújtam a sarokba úgy megijedtem. Utána a dilinyós Juditékkal hónapokig elkerültük egymást.)

Szóval mivel muter tanult az esetből, hogy ezek kurvára ráfétiseltek a csengőre, inkább jobbnak látta kinyitni.

A dilinyós Judit közölte hogy engem keres, az anyja meg ott állt mellette és fogta a kezét. Muter nagy kikerekedett szemekkel jött oda hozzám hogy: Téged keresnek.

- Szia Judit vagyok.

- Szia Judit, ismerlek. Mondjad.

- Hát csak azért jöttünk, én és az anyukám, hogy adjál nekünk munkát.

- Mit adjak?

- Munkát. Mert nekünk nincsen. Neked van?

- Hát éppen van, de segíteni nemhiszem hogy tudok.

- Ó hát ha neked van az nagyon jóó, nézzed már anya van munkája!

- Én úgy irigyellek téged!

- Ó Judit hagyjál már, ne irigyeljél, nincs azon mit.

- Szerinted mit dolgozzak?

- Szerintem? (nézek az anyjára, az meg parancsolóan néz rám, hogy jól válaszoljak mert a hajamat azt kitépi)

- Hát nézd Judit, próbálj meg abban elhelyezkedni amihez értesz.

- Amihez értek?

- Hátöö igen.

- De ugye neked se volt mindig munkád?

- Ööö nem Judit, nemvolt mindig. De majd neked is lesz, csak kitartás kell hozzá.

- Én jó vagyok matekból, és értek a gyerekekhez. Az szerinted jó lesz?

- Igen Judit, kiindulásnak nagyon jó. (ránézek az anyjára, tetszik e válasz. Igen tetszik, mosolyog, elégedett.)

- Akkorhát sok sikert. Sziasztok, viszontváltáska. 

(Na szóval ilyen köröket szoktunk nyomni a dilinyós Juditékkal. Jelzem azóta töksok gyerek megfordul náluk, ha jól tudom magántanárkodik, matekozik kicsi gyerekekkel, és azóta is ordít és nyomja azt a szájbakúrt csengőt éjjel nappal.)

A mi szintünkön régebben itt lakott a Margó és a két gyereke. 

Régi emlékeim szerint a Margó is őrült volt, emlékszem amikor gyerekként kinéztem az ablakon, és ő meg ordított kifelé az övén, miszerint: ÉÉLJEN A SZERELEEM!

Muter meg behúzott az ablakból és mondta, hogy a néni nemnormális, kerüljem el. Én meg megkérdeztem mi az a szerelem, amit a néni így kiabál, muter meg mondta, hogy ne akarjam még azt tudni.

Valójában szimpatikus volt a nő, Isten tudja miért. Aztán egy este,arra kelt fel az egész ház, hogy a Margó baltával elkezdte szétverni a lakását, mert úgy döntött erre már nincsen többé szükség. Szóval kihívták a tűzoltókat, meg rendőrséget, meg mentőket, meg tényleg mindent amit kilehet, mert féltek, hogy a Margó valami gázcsövet hasít majd ketté a baltával, aztán baszhatjuk mindannyian. Kemény menet volt mire kioperálták Margót a házából. Utána nem láttuk többet, tuti diliházban végezte. A háza azóta is üresen áll. (mármint ami megmaradt belőle)

A Margóék exlakása mellett lakik a "Macskás nő". Nincsen neki neve, vagy talán csak sose kérdeztük meg. Van neki 100 macskája, mindegyik ki-be járkál reggeltől estig. Emiatt az ajtaja állandóan nyitva van, tudja nyomni az aktív híreket mindenkinek, bármikor. A macskák amúgy rendszerint a lépcsőházba szarnak, én meg bekopogok mindig hozzá, hogy: "Gond van, jönni kellene" És akkor ő már tudja, hogy kurvagyorsan elkell pucolnia a macskaszart, ha meg akarja tartani őket.

Amúgy hálás kis teremtés, mindig megkérdezi hogyvagyok, szóval szoktunk mi spanoskodni, csak macskája ne lenne. (Egyszer az egyik célt tévesztett és hozzánk rohant be, muter meg mondta, hogyha kedves az életem, fél percem van hogy kitakarítsam a macskát.) Abban a fél percben több kalóriát égettem, mint egy másfél órás Rubint Réka dvd alatt.

Itt lakik még valami nyomozó fazon is, sajnálatos módon van neki asszonya, úgyhogy mindent a szemnek semmit a kéznek alapon működünk. Tudod az a szexi egyenruhás, gumibotos, fegyveres fajta, 2 méteres jóképű macsó, akiről legszívesebben egy egész álló napig fantáziálnál, de nem teheted, mert van pasid,  tiltja a vallásod, az erkölcseid, stb. (amúgy fogalmam sincs, hogy fér meg a nyomozó fószer a földszinten lakó drogbáróval, meg ugye Józsival és Marikával.)

Józsi és Marika az elmúlt fél év nagy sztárjai lettek. Az első bantu-rézbőrű lakosok honfoglalásának lehettünk szemtanúi.

Befoglalták az egész házat, veszekednek nap mint nap, rendszerint azon, hogy éppen kinek az anyja a rohadt kurva, és ki lopott kitől. A konyhájuk továbbra is az én szobám fala mellett található, szóval pont mielőtt felmondták volna az idegeim a szolgálatot, végül inkább úgy döntöttem hogy elfogadom őket. Már csak azért imádkozok, hogy ne reggel 6kor legyen családi kurvaanyázás mert akkor rendszerint nekemis telibeszart napom lesz.

Mire sikerült a felismerés, hogy ezzel bizony együtt kell élni, megjelentek a második generációs Józsi és Marika ivadékok. Az emeletre költöztek a haverjaik, 2 dzsipó: -sötét mint az éjszaka cigánygyerekek - és az ö barátnőik, Mercédesz és Szamanta.

Nem fogod elhinni, de tényleg mezítláb szaladgálnak át egymáshoz ha sztori van, vagy valakivel anyázni kell. A csipogós kutya meg rohan utánuk. Van hogy már a lépcsőházba elkezdik nyomni a sztorit, hogy:

"- Adjatok mán' azonnal egy szál cigit mer' kiég a belem!" 

Az ilyen felkiáltásokat muter nagyon szokta értékelni, rendre elmeséli hogy milyen kézigránátra és fegyverre tart igényt, hogy elkövethessen egy kisebb népirtást. 

Van nekünk egy 4 emeletes vityillónk, abban lakik sok érdekes ember. Mindaddig nem tűnt fel, amíg Marika és Józsi jelenlétükkel nem bolygatták meg szerény életünket. (De róluk majd később.)

Az elmúlt évek alatt sokféle ember megfordult már nálunk, de a mostani felállás a legütősebb.

A földszinten lakik a néger drogbáró. (igen, jól hallottad)

Ütős hapsi, fekete mint az éjszaka, álnevén csak: külföldi orvostanhallgató cserediák.

Jellegzetessége, hogy minden ablak el van barikádozva, heti egyszer jön ki a házból, de hozzá viszont annál többen jönnek. Taxik sora szokott megállni a ház előtt, kipattannak belőle fekete gettószülemények, és bevonulnak a drogbáróhoz. Rendszerint én engedem be őket a házba, mert drogbáró úr még a kaputelefont is baszik felvenni. A taxis meg ugye vár a ház előtt, ketyeg az óra, énmeg mindig kurvára megsajnálom őket. Drogbáró úrnál 10 percnél többet senki sem tölt el, csakúgy jönnek és mennek a niga' fazonok. 

Mondtam is muternak hogy tuti drogtanya üzemel a földszinten, ő meg mondta hogy kerüljem el őket messziről.(Arra még nem jöttünk rá, milyen módon repüljek fel a 2.-ra)

A néger fiúk nagyon kedvesek, rám sem mernek nézni, gondolom félnek hogy egy kihallgatás során beazonosítom őket. Amúgy ha akarnék se tudnék nem asszociálni valami erős pornófilmre ha megjelennek, szóval én örülök azért hogy ittvannak. (Ugyanakkor tartok azért tőle, hogy egy nap lerohan minket a TEK, vagy egy jobbikos náci kisegység felgyújtja az egész házat.)

Mellettük lakik a Kati néni, akivel keménybe összeszólalkoztunk a nyáron, mert szúrta a szemét hogy a biciklimet a lépcsőházban tartom. Aztmondta nem fér el tőle, ami persze nem volt igaz, mert potom 5 méter helye volt még a házból való kijutásra, szóval mondtam neki hogy: Katinéni ne nézzél már hülyének!

Katinéni meg kimosolygott, és mondta hogy takarítsam el sürgősen mert őt zavarja. Azóta Katinénivel elfordítjuk a fejünket ha látjuk egymást. 

Katinéni mellett lakik az öreg Józsibá. A Józsibá igazi partiarc, tudod az az iszogatós fajta, aki mindenhez ért, de végülis semmihez. Nincsen neki asszonya, szóval minden reggel elmegy dolgozni, és este mocsok részegbe jön haza. De ő teljesen szerethető ember, ha már hunyorog, meg bandzsít, ki kell kerülni és annyi.

Muter rendszerint befogja valami házimelóra. Ő szereli nálunk a csöveket, a gázt, az ablakot, a mosógépet, a bútorokat, a lefolyót, a budit, meg mindent. Mutertől cserébe kap süteményt meg uborkát, meg minden olyan holmit ami már nekünk nemkell. Józsibá melója amúgysem ér többet ettől, mondhatni nem egy életbiztosítás, a szerelés garanciája kb 2 hétig tart. Szóval elég gyakori vendég nálunk. Egyvalamire kell figyelni ha ittvan, hogy sose legyél kettesben vele. Hát ő is férfi, mozdul néha a lompos ha zárt térben van egy nővel, szóval muterral mindig ki kell logisztikázzuk, hogy mindketten itthon legyünk ha jön a Józsibá, mert mindig félünk hogy egy váratlan pillanatban ránk ugrik és megerőszakít. Józsibá mindentől eltekintve tényleg jóarc, mindig ő az első aki felköszönt szülinapokkor meg ünnepekkor, mert minden infót leskubiz rólunk a neten. 

A Józsibá melletti házat kivette egy fogorvos, áldja meg a Jóisten.

Csinált oda magánpraxist, fúr, farag, kőműveskedik az emberek szájában egésznap, bár még bemenni hozzá beteget én még nem láttam. Egész álló nap terjeng a fogorvosi kórház szag, és akárhányszor mászkálsz a házban, szembe csap a megbaszott lelkiismeret, hogy elkéne menni fogorvoshoz, csak nem most, hanem majd legközelebb.

Az első emeleten csak két lakásban laknak, a maradékban pedig szerintem tetemek ezrei lehetnek, mert ott évek óta lakót nem láttam. (Kivéve azt a vergődős csitrit aki feljött hozzánk kikérni magának, hogy hangosan nyomom a zenét. Én meg cserébe méghangosabban nyomtam pár hétig, mire feljött zokogva, hogy neki gyengék az idegei és el fog költözni ha így folytatom. Mondtam neki, okés nemgond, figyelek majd, de 1 hónap után mégiscsak elköltözött. Ő volt az utolsó túlélő aki alánk mert költözni.)

Az első emeleten laknak a Jehováék. Senki vallási nézeteit sem szeretném megsérteni, dehát így hívjuk őket, mert a Jehova, az akárhogy is hívjuk Jehova. Szóval ott laknak 4-en, ultrakedves emberek, szeretnek sokat beszélni, naponta 3 szor megbeszélni hogy milyen szar az idő. Minden Jehova barátjukat felküldik hozzánk, hogy jól megtérítsenek.

Én jókislány vagyok, szóval minden szírszar papírt elveszek tőlük, hogy meg ne bántsam őket. Ennek meg az a következménye, hogy heti egyszer tuti kopogtat valami új Jehova az ajtón. Gondolom mindig felküldik hozzánk az új hívőket, lehet rajtam gyakorolni, mert én úgyis végighallgatom 500adjára is, hogy hogyan juthatok a paradicsomba. Minden héten ugyanolyan kedves tekintettel bámulom a kislányos képeiket amin ölelgetnek gyerekek őzikéket meg oroszlánokat.

(Egyszer azért egy ilyen Jehova bácsival is összekaptam. Tapasztalataim szerint a Jehova bácsik agresszívabbak mint a nénik, velük vitatkozni nem szabad. Bólogassál.

Mondta nekem a bácsika, hogy ugyan mit tudok én a vallásról, gyarló ember vagyok énis, de ha szeretném felvilágosít szívesen arról, mi történik a világban, és elmondja mi a vallások lényege. Én meg mondtam neki hogy:

- Ne tessék haragudni, de vallásfilozófiát tanultam 3 évig az egyetemen, meg filozófus vagyok, szerintem tényleg nemkellene vitatkoznunk, mert elvileg papírom van róla, hogy nagy valószínüséggel igazam lehet.

Persze kurva mérges lett, és egészen az anyázásig elment. Szóval ti ne kövessétek el ezt a hibát.)

A Jehováék mellett lakik a dilinyós Judit meg az anyja.. de azt nagy örömötökre egy következő sztoriban mesélem el. 

Folyt. Köv ;)

Az elmúlt napok eseményei nagyon elvittek magukkal, gyakran csak kapkodtam a fejem hogy mi a fasz van? mik történnek.

Még Hamburgban dekkoltam, amikor egy idős néni fejjel lefelé tartott német újságának főcímlapján megláttam hogy a Pápa lemondott. Na mondom, énis egyszer utazom el, tipikus hogy feje tetejére áll a világ. 

Úgy döntöttem nyomon követem ezt a Pápaválasztósdit, eddig úgyis mindig lemaradtam. Legutolsó Pápás élményem, amikor Debrecenbe látogatott János Pál, muterék meg kisgyerekként elrángattak, hogy az nagyon jó lesz nekem, nézzem csak meg, történelmi pillanat lesz. Nekem meg csak annyi maradt meg, hogy egy óriási átlátszó, üvegezett golyóálló traktoron végigsuhant az utcákon az az öreg bácsi, és mindenkinek integetett. Mondták muterék, hogy integessek neki, megáld minket, szerencsés kisgyerek leszek, ki ne hagyjam. Addigra persze már 4-5 órája álltunk a tűző napon, hogy lássuk ezt a traktorban ülő, csápoló pasast fehér köntösben. Rendkívül felvillanyozó volt gyerekként. Ma már tényleg szerencsésnek mondhatom magam hogy láttam. Hát igen, bizonyos dolgok csak felnőttként nyerik el az értelmüket, gyerekként meg minden érdemi le van szarva. Inkább homokoztam vagy bújócskáztam volna.

Na jött a konklávé, a nagy Pápaválasztás. Kifigyeltem hogy melyik ismerősömet érdekli leginkább a sztori, és az öreg Ricsi mellett döntöttem. Ricsi, az majdnem nagyobb eufóriában volt a Pápaválasztástól mint én. Tavaly volt Rómában, hozott nekem Rózsafűzért (amin még mindig János Pál arca volt. Gondolom elfelejtették Benedekesre cserélni, vagy még mindig nem sikerült kiárulni a János Pálos készletet.)

Szóval a Ricsi nagyban mutogatta, hogy nééézd itt is voltam, meg itt is, meg amottis, meg mindenhol. Na mondom jó lesz ez, majd tudósít.

Kerestünk egy online kamerát a neten. Azt sasoltuk állandóan. Elkezdődött a konklávé, néztük Ricsivel ahogy bevonulnak a bíborosok, meg énekelnek, meg duruzsolnak. Egyik másik be is aludt, voltak akik sugdolóztak, nem énekeltek, bámulták a mennyezetet, és a legtöbben várták hogy legyen már vége ennek a szarnak. El is szomorodtam, na mondom én egyikre se bíznám rá az egyházat. Úgy néztek ki mint a pirosruhás óvodások. Na fasza, szorítok azért az Erdő Péternek mégis csak vérünk/testvérünk/atyánk/egyházunk embere. 

Beállítottam melóban a kamerát, szóval néztem azt a kurva kis kéményt éjjel-nappal amikor tehettem. Gyakran megbeszéltük Ricsivel, hogy milyen kibaszottul érdekes az a kis kurva kémény, és nagyjából ezzel teltek a napok.

A legizgalmasabb résznek volt mondható, amikor a szent kéményre rászállt egy sirály, mi meg röhöghettünk rajta fél órát, hogy JÉÉÉ SIRÁÁÁLY.

Éppen dekkoltam itthon, amikor rápillantottam a kéményre, éééééés felszállt a fehér füst! Éreztem is hogy kemény történelmi pillanatnak vagyok része, szóval telefostam a fészbukot FELSZÁLLT A FEHÉR FÜST ordenáré sokkot kapott üzenetekkel. 

Ricsi persze sehol. Felhívtam, kiabáltam.

- Ricsiiii, Ricsiiiii!! Nézed??

- Nem vagyok otthon.

- FELSZÁÁÁLLT A FEHÉR FÜSTTT, NÉZZED MÁÁÁR!

- De mondom, hogy nem vagyok otthon, majd sietek és megnézem.

- DE NAGYON DURRRVA!! MÉGG MINDIG MEGY A FEHÉÉR FÜÜST! MEGVAN A PÁÁPA!!

Rászegeztem magam az online kamerára, benyomtam 620 csatornát a tv-ben, és izgultam kőkeményen.

Természetesen a pasid aki Hamburgban van, pont ilyenkor akar veled Skypozni, dumálgatni, párkapcsolatos életet élni. Én meg megmondtam, hogy ez most kurvára történelmi pillanat, és a része akarok lenni. Nézzed teis azonnal, majd utána beszélünk!

Szegény köpni nyelni sem tudott, ő is érezte, hogy ez nem az a pillanat amikor hatni tud rám, szóval inkább nézte velem ő is 620 csatornán a pápaválasztást. Persze ezt én még kommenteltem neki egy 2000 oldalas eposzban. Szóval kiokosítottam izibe. 

- De vágod, hogy ez tök durva?? Ő Isten első embere a földön!! Fel tudod ezt fogni??! 

- Hallodd! Van a könnyek terme, most biztos ott van az új Pápa! Ott siratja el az életét! Vágod az mit jelent? Az nagyon durva!

- Úristen meglebbent a függöny!!

- Látod azt a sok katonát lent?? LÁTOOD??

- Kurvaélet ez nem Erdő Péter! 

- Most maradj csöndben!! Most jön a szűz beszéd!! TUDOD MI AZ A SZŰZBESZÉD??

Na ezzel sokkoltam egész estén át a pasimat, meg minden ismerősömet akit csak értem. Szétinzultáltam mindenkit pápaválasztással. 

Miután véget ért a ceremónia, laza egy órába került mire megnyugodtam, feldolgoztam az információt, és sikeresen elfogadtam I. Ferenc személyét. El is toltam egy cigit. Kurvaélet erre rá kell gyújtani!  

Már hívni akart Alex Skypon, hogy mégiscsak éljünk már egy kis távkapcsolatos párkapcsolatot, amikor meghallottam az öreg ÁDER JÁNOS hangját a tv-ben. (mivel 10 évente 2 szer kapcsolom be a tv-t - az egyik amikor Pápát választanak, a másik meg amikor Áder János beszél, - így újabb eufóriába kerültem.)

Bekucorodtam a szobám kicsiny sarkába, és lélegzetvisszafojtva rámeredtem a tv-re. Mai napig érzem a kidudorodó ereket a nyakamon, emellé keményen begyöngyöztem homlokban.

Áder, jó kacifántos körmondatokban húzva-halasztva kinyögte a nagy faszaságot, hogy neki kötelessége aláírni az újabb alkotmánymódosítást. Én meg ordítottam mint a fába szorult féreg, hogy Jáááánooos nehogy megtedd!!! János NE! Az Isten áldjon meg János! Ha aláírod nem vagy ember!!! JÁNOS, A KURVAÉLETBASSZAMEG, MONDD HOGY NEM ÍROD ALÁ!

De János megtette. 

Elveszünk a picsába, én mondom. 

A hétvégén voltam Pesten, bele is futottunk egy jó kis Alkotmánymódosítás elleni tüntetésbe. Nagyon kis hangulatos volt, jobb volt mint nálunk az augusztus 20.ai virágkarnevál. Mondtam is Alexnek, ez nemes ügy, ha nem lennék politológus és nem kötne az esküm hogy normálisan viselkedek, énis beállnék tüntetni. Meg hát a pénz, az pénz. Kiláncolom én magam bárhová, de az 50.000 Ft bírság nekem kicsit sok, inkább elviszek a pénzből 5 hajléktalant vacsorázni a Hiltonba. 

Szóval kibuktam azért estére mint a kurvaélet, szegény Alex meg végleg lemondott a szerelmes bújós párkapcsolatos/távkapcsolatos csevegésről. Dehát az ég áldja meg, mégis történnek dolgok körülöttünk, nem ülhetek úgy mintha mi sem történne. 

Sikerült is egy hét alatt megnyugodnom, mire bejelentették hogy havazni fog..

Végülis csak egy napszemüveget, és tavaszi topánkát vettem eddig, dobhattam is be a sarokba mindkettőt.

Bebújtam a kis lakásba, és vártam a havat. És tényleg, meg is jött. Az emberek meg baromira pánikba estek, és ott ragadtak az utakon. Egyre több hír jött, hogy igen katasztrófahelyzet van az országban, mert HAVAZIK.

Ráncoltam a homlokom, hogy lehet én vagyok a hülye, de már 1 hete arról beszél mindenki, hogy kurvanagy hó jön, NE INDULJANAK ÚTNAK. Ennek ellenére, azért fogni kellett a nagymamát, az 50 fős óvodai csoportot, a kis és nagycsaládokat 66 gyerekkel a hátsó ülésen, és bizony útnak kellett indulni. Aztán persze ment a sipákolás, hogy valaki mentsen meg minket, mert már 10 órája az autópályán fagyoskodunk. 

2 napja még a csapból/ a könyökömön/ a seggemen is a kibaszott hóhelyzet folyik. Pedig ugye megfogadtam a tanácsot nem mentem sehová, de ha tudom hogy itthon is havas agymosás fogad, esküszöm énis beszállok egy traktorba és ott ragadok a mező közepibe és relaxálok amíg el nem olvad.

Szóval úgy döntöttem hogy lázadok, és kimentem a hóesésbe. Egy ember sem volt az utcán, fosott mindenki hogy katasztrófa van bazdmeg. Én meg mondtam magamban, nem katasztrófa HANEM TÉL BAZDMEG. Ittvan ez a kurvaszép kurvanagy hó, nemhogy kihoznád a gyereket szánkózni meg hóembert építeni, merthát valszeg ez lesz az utolsó már a télen, ahelyett zümmögsz otthon, hogy milyen borzalmas helyzet van az országban. 

Amikor kislányka voltam, nyakig ért a hó, mégis eljutottam az iskolába. Nem olyan havak voltak mint mostanság, hogy havi egyszer esik a hó, akkor is leblokkol a balkán. 

Volt hogy áram sem volt hetekig, mégsem hívtuk katasztrófának. Egyszerűen gyújtottunk 2 gyertyát, és megvártuk míg elolvadt a hó. A 21. századi ember kicsit el van kapatva azt hiszem. 

Az elmúlt hetek eseményei után altatóval alszom, depresszióval kűzdök, és próbálok minél többet hóban lenni! Muter meg persze megint azthiszi, hogy megőrültem, Alex barátommal egyetemben. 

- Kislányom, minden rendben van?

- Á muter minden.. csak tudod.. A Pápa, a hó, meg az alkotmány..

Nagyban reppenek át a plázán, szaladok, rohanok. El ne késsek a melóból. 

A Pláza bejárata előtt beszélget két 40 körüli leépült csávó, az egyikkel 8 év körüli kisfifú. 

- Figyelj ide Béci, a kurvaisten basszameg! Nem érted amit beszélek?

- De értem én Gyuszikám, de most minden összejött, nyomorult az életem, már nem tudom mit csináljak!

- Nem tudsz mást csinálni, vagy drogos leszel vagy alkoholista, itt nincsen más választás!!

Az egész úgy kezdődött, hogy már megint rám jött a hoppáré: italozni kellene.

Mostanában ritkultak az ivós alkalmak, komoly dolgozó nő vagyok, nemlehet csakúgy őrjöngeni.

Hol vannak már a gyrosos Sanyis zabálások, kocsmakőre rókázások, hajnali duhajkodások? Morfondíroztam is a kérdésen 1 percig, aztán írtam a Ricsinek: szedjed össze magad, inni kellene! A Ricsi persze már nem veszi be az ilyesmit, heti 2szer ellövöm neki hogy bulizzunk a hétvégén, persze mire odaérünk lemondom 3szor. Szóval a Ricsi tolerancia küszöbe az megingott az utóbbi hónapokban, kemény meló elhitetni vele, hogy valóban megyünk is szórakozni.

- Ricsi menjünk már este valahovááá!

- Jóvan hagyjál.

- De most tényleg, menjünk már!

- Lemondod megint?

- Nem, dehogy!

- Tudom hogy lemondod szóval hagyjuk.

Na így kezdődött ezen az estén is. Este 8-kor elkezdtem haverokat verbuválni, mégpedig nem akárhová. Kiválasztottam városunk legszínvonaltalanabb, igénytelenebb helyét, miért is ne? (Hogy miért akarok én állandóan multikulti aberrált leépült szar helyekre járni, azt nemtudom.)

Valójában szeretem az üde színfoltokat, meg a blogsztorikat is, szóval miért ne menjünk olyan helyre amit nem ismerünk, és kihívásokkal kecsegtet?

Van itt nálunk az erdő mélyén, (gondolom nem véletlenül) egy objektum. Arról híres hogy csak dzsipók járnak oda. Én nagyon szeretem a dzsipókat, főleg ha zenélnek meg mulatnak, meg nem késelnek ketté, vagy fejelnek vissza anyámba. Szóval menjünk, hátha lesz mulatós is, azt meg úgyis szeretem. 

Elhívtam ugye a Ricsit aki amúgy egy Grumpy Cat, szóval szót érteni vele havi egyszer lehet, amikor éppen süt a nap. Elhívtam Rékát is, neki meg minden baja volt, fájt a torka meg fosik a dzsipóktól, na mondom ehhez már csak egy földönkívülit kell szerezzek, és nagyszerű bulinak nézhetünk elébe.

Na eszembe is jutott hogy elhívom a Marikát még. A Marika az nagyon különleges lány, már az első percben láttam, hogy ő se normális. Csoporttársam az egyetemen, 10 mondatnál többet sosem beszéltünk, de egyszer azért már sikerült inni együtt. Akkor láttam meg az ivós tehetségét nekije, mondom ő kell nekünk, beillesztjük, integráljuk, odaszeretjük a közösségünkbe. Mondta is márazonnal hogy jön a dzsipó buliba.

Összeguberált a Ricsi egy kis pálinkát, én még a szilveszteri gecidrága bor maradékát, és egy kis frankó behűtött vodkát.

(Amúgy ennek a vodkának is van sztorija, mert nálunk semmi sem megy egyszerűen. Nagymuter karácsonyra hozott egy üveg díszes vodkát, aztmondta kapta valami puccos szomszédtól. De ők nem isznak töményet, így rögtön rám és Muterre gondoltak, hogy biztos el fog az fogyni itt nálunk. Hát nagyon nem lőttek mellé.  Na jó, se Muter, se én nem iszunk töményet, Muter igazi antialkesz, énmeg csak ünnepnapokon vagy szutyok bulikban iszok bort, szóval inkább megőrzésre fogadtam el, mint fogyasztásra. Gondoltam is hogy jó menő leszek a haveroknál, hogy nyomatom az ingyen vodkát mer' nekem úgyse kell. Fel is kaptam egyszer buliba menet, Muter meg elkapott a fülemnél fogva, és mondta hogy azonnal tegyem lefelé. Hát én meg kicseleztem, kiöntöttem flakonba, a maradékot meg bekevertem vízzel. Szóval a díszes vodkás üvegben csak vodka ízű víz maradt, mondom nincs gond, jólesz Muternak, úgyse issza csak nézegeti.)

Szóval összegyűjtöttem a dzsipó buliba menet a lakás összes szeszesitalát, és megkínáltam vele az én nagyszerű barátaimat. A gond csak az volt, hogy Muter beszittyózta a vodka ízű vizet, alig maradt benne 2 korty. Az is víz. Meg se merem kérdezni hová lett, mert még észreveszi hogy benyúltam.

Szóval lecövekeltünk italozni az egyetem előtt, olyan szépek ott úgyis a fények, meg épp valami báli hálaadás volt, szóval szépen beillettünk a kint dohányzó báliruhások közé. Jött is a partyfotós, gondolta hogy jól mutatnánk pálinkával, italos üvegekkel kint csövesbe a báli vidámvasárnap képei között, de a többiek olyan félénkek józanok voltak, hogy nem akartak benne lenni a bolondságban. 

Mire odaértünk a szórakozóhely közelébe, a Marika az már keményen vízionált, talált is egy kiapadt tavat amibe belemászott, aztán eltűnt a sárban. Mi meg összefostuk magunkat, hogy hú bazdmeg a Marika az megőrült. Eltűnt a sötétben, csak pislogtunk magunk elé hogy "hú bazdmeg ne adjatok neki inni többet." Szóval a Marika az eltűnt, mi meg elindultunk a dzsipó buliba. Később aztán jött velünk szembe nyakig sárosan, és közölte hogy látomásai voltak, és az emberek aztmondták neki hogy vizenjáró. Na mondom Marika, öleljünk keblünkre, dejó hogy megvagy.

A hely természetesen ultraszar volt. Dzsipók, indiánok, bantuk, tömeggyilkosok, drogosok. Szeretjük az ilyesmit, csak nem hosszú ideig, szóval gyorsan bevágódtunk táncolni. Kicsi tánctér, közben fejen pörögnek az ultraraj sukár gyerekek. Próbálták leutánozni amit a klippekbe láttak, persze nem sok sikerrel. Egyik másik úgy rángatózott mintha az áram rázná, a többiek meg úgy mozogtak mintha műtét után lennének. 

Arról már beszélni sem szeretnék, hogy ultramenő lábszag terjengett az egész helyen. Mire nehezen megszokta az orrunk, valaki odafingott az orrunk alá, szóval keményen próbára tett minket a dzsipó night. Csak szabadon fiúk lányok, ti heti 3szor buliztok, nyugodtan engedjétek el magatokat! 

Ezután még a táncolós rúdra feldobta magát egy puncitárogatós platinaszőke cigánylány, amitől Ricsinek merevedése lett, nekem pedig gyomorbántalmaim. 

Már kezdtük feladni a harcot, - ebből bazdmeg nem lehet kihozni többet - de aztán Réka bevágta hogy kijött az aranyere. Szóval az i-re a pontot itt akartuk feltenni, de aztán a Marika hazafelé még felmászott valami kerítésre mert újra vízionált.

Nekem természetesen hazafelé megint szétbaszta a cipő a lábam, a többiek meg jól lehagytak, mert sietni kellett az aranyér miatt.

Ha azt hitted mindent tudtál a távkapcsolatokról tévedsz. 

A távkapcsolatok alapköve, hogy az együtt töltött kevés időt jól kihasználjátok. Általában ezért is működnek jobban mint a normális kapcsolatok, mert ha együtt vagytok beleadtok apait anyait. Na így van ez velünk is, kivéve ha nem.

Ha találkozunk, sétálunk, túrázunk, együttfőzünk, nagyonszeretünk, várostlátogatunk, hajókázunk, meg bármiakármi.

Csakhogy néha borul a terv, az időjárás közbeszól.

Szakadt az eső 3 napig, szóval kreatívnak kellett lenni. Miután kimerítettük a főzünk/eszünk/filmezünk/szexelünk témakört, ezt megismételtük még 3szor. 

A 3. reggelen már csak behorpadt fejjel bámultunk ki az ablakon, hogy "Hé már megint esik basszameg!"

Meditáltunk 1 órát biztos, bámulva mereven egymás elé, hogy csak csinálni kellene valamit.

Meg is született az ötlet, igyunk egy kis bort.

Nincs is jobb ötlet, mint délben bontani egy üveg bort.

Laza 1 óra alatt filozófusra ittam magam. (nemhiába az a diploma) Rögtön fényt kaptam és a legjobb ötletnek láttam felöltözni és sétálni az esőben.

- Most?

- Igen most.

- De esik!

- Hát éppen ezért.

(ne akard megérteni)

Szóval Alex előguberált egy óriási hodálynagy családi esernyőt, és nekiindultunk a városnak.

Útközben szintén jobb és jobb ötletek jutottak eszembe, mint példuál szedjünk kavicsot a Dunaparton szakadó esőben.

Jól össze is szedtem egy csomó sárosretkes kavicsot, kagylót, és eldobált szarokat. Alex hűen asszisztált hozzá. Minden retkes nyavaját beleszórtunk a zsebünkbe, hátha kellhet még később.

Aztán hazafelé éreztem, hogy több víz van a kabátomban belül, mint odakint, szóval átkapcsoltam idiótapicsa/vergődő részeg rinyapicsa üzemmódba.

- Tartsd már ide azt az esernyőt, hát csupa víz vagyok!

- Csak feletted van esernyő, nézd már meg hogy vizesebb vagyok mint te!

- Add már ide tartom én!

- Dehogy adom, majd én tartom!

- De már elázott a fél oldalam!!

- Nézd meg az én oldalam!

- Szarul tartod!

- Dehogy tartom, ne fogjad már!

- Add ide!

- Nem adom!

- Ne ráncigáld már, feletted van az egész!

- Hát nézdmár meg, hogy feletted van az egész!!

- Jólvan hozzad te!

- Nemkell, ittvan, nesze, vigyed csak ha olyan okos vagy!

- Vigye a halál, kell a francnak!

- De, tessék mondom ittvan vigyed!

- Már úgyis csupa víz vagyok, kurvamindegy.

- Nem mindegy, vigyed.

- Ez kurvanehéz

- Úgy csináld hogy el ne ázzak!

- Menjél már, hát eddig felettem nemvolt esernyő!

- Jó mindegy, ittvan nesze, hozzad, én kiállok alóla.

- Gyere már vissza alá!

- Dehogy megyek, már úgyis jól eláztattál!

- Mindjárt eldobom a francba ezt a szart, hát gyere már vissza!

- lesssszaaarrooom!!

Na így telnek nálunk az esős-ivós-távkapcsolatos hétvégék.

05:00 - Csöng az óra.

Már megint kelni kell.. Nyomd le azt a szart. Szundi.

05:10 - Csöng újra.

Na még 5 perc.

05:20 - Csöng újra. Mi az hogy csöng? Visít.

Kussolj már el, hogy baszódnál meg! Hol a faszomba kapcsollak ki?

05:30 - Csöng, ordít.  Szundi lenyom. 

Még utoljára, csak egyszer, kérlek. Kelek esküszöm, csak még egyet...

05:43 - Szem kinyit, óra nemcsöng.

Kurvajó.. Kinyomtam a telót. Nagyszerű.

05:45 - Mély bámulás előre az ágy szélén.

Nem akarok dolgozni menni. Nem, nem. Mi lenne ha visszabújnék és úgy csinálnék mintha nem kellene menni?

05:50 - Mailek nézegetése, tea, mély relaxációs állapot.

Nem írt senki, üres és hideg a szájber tér. Mindenki alszik. A faszér' alszotok ha én már fent vagyok?!

6:00 - Hajmosás, fogmosás, emberi állapot előkészítése.

De hideg a víz. Dekurvára nincs kedvem reggel 6-kor hajat mosni. Ki ez az ember a tükörben? Úristen, hogy nézek ki.. Szarból várat ma reggel is? Nem akarok menni...

6:15 - Hajszárítás, szempillaspirál.

Miért kell minden áldott alkalommal belenyomni a szempillaspirált a szemembe?  Ki a franc találta ki ezt a szart? Ég a szemem. Vörösre dörzsölöm hogy lejöjjön. Kezdhetem előről. Csodaszép vagyok. Úgy nézek ki mint Terry Black. 

6:25 - Bepakolás, felöltözés.

Nincs egy kibaszott ruhám se. Mit vegyek fel? Mindegy leszarom, jólesz, farmer spotcsuka. Csákó. De bénán nézek ki, öltözzek már át. Szekrény kipakol, harisnya felhúz. Szoknya. Már jobb. Hol a táskám? Mi ez a sok szar benne? Hát borítsd már ki! Heló muter! Ne pakolj már annyi kaját be! Mondom azt ne tedd be! Vedd már ki! Hol a fésűm? Hol a sálam? Add már ide! Nem érted hogy ne rakd be a 20. szendvicset? 

6:37 - Úton.

Friss levegő, varjak. Utálom a varjakat. Húzzatok már a francba. Vajon lekésem a villamost? Lekésem. Ácsorgás 10 percen át a megállóban. Hideg van. Utálom a hideget. MP3 benyom. Ez a zene se jó, az se. Ez is szar. Azis. Idegesít. Fázok. Éljen a harisnya. Folyik az orrom, zsepi. Mégegy zsepi. Hol van már a kurva villamos? Megjön. Leülök, melankólia. Nézem a többi leépült reggeli harcost a villamoson. Sorstársak. Ránézek az órára. Elkések. Leszarom. A szokásos reggeli kavics a cipőmben. Felbasz.

07:15 - Megérkezés.

Utolsó fazonigazítás a liftben. Szarabbul festek mint egy órája. Csengetés. Senki sem nyit ajtót. Miért nincs még mindig kulcsom? Nyisd már ki azt a kurva ajtót, még valakinek feltűnik hogy elkéstem. Ajtó kinyit, besomfordálok, asztal megkeres, gép beindít. Leöltözés. Iszok a szutyok csapból, feltankolok egész napra. Leülök.

8:00 - Munka

A telefon állandóan csöng. A reggeli mosolygás nehezen megy hozzá. Miért ordít velem ez a nő? Miért teszi rám a telefont? Ki vagy te bazdmeg, hogy rámtedd a telefont? Ja.. egy ügyfél. Jó. Nagyot nyelés. Nagy levegő.

09:00 - Munka imitálása

Telefon kihúz, kis relax. Megpihenek. 

10:00 - Ebéd.

Nincs is jobb mint délelőtt ebédelni. Minden élelmet elfogyasztok délelőtt. Hivatalos ebédszünet. Annyira bejövős, hogy már minden velem dolgozó rabszolga  ebédel, reggel 9 és 10 között. Esszük a husokat, szenyókat, krumplikat, rizseket. És persze bámuljuk egymás kajáját. Mert természetesen a másik kajája mindig finomabb.

11:00 - Szenvedés

Haza akarok menni. Mi a faszt keresek itt? Papírmunka. Alexnek reggeli levélírás, aki a világ másik végén ugyanazt csinálja mint én, csak 10szer annyi pénzért. Barátnőknek irogatás. 

12:00 - Szünet

Hé Feri! Gyere már le egy cigire! Feri mesél a hétvégéjéről. Megint berúgott. Irigylem a Ferit. Holvannak már a szép berúgós idők?! Hivatalos ég bámulás, dejó lenne máshol lenni. 

13:00 - Munka

Telefon felvesz. Lerak. Telefon felvesz. Lerak. Telefon felvesz. Lerak. Nem asszonyom nem tudok segíteni. Nem is akarok. Papírmunka. Telefon felvesz. Lerak. Igen Uram, ígérem visszahívom. Szólok a felettesemnek, meglátom mit tehetünk. Rendben, persze, keressen bátran. Telefon felvesz. Lerak.

14:00 - Merengés az élet értelméről

Itt kellene hagyjam ezt a szart. Nem bírom idegekkel. El kellene költözzek. Fogom a sátorfám, és felgyújtom az irodát. Hátra sem nézek, csak megyek. Hol van már az édes fiatalság? Hol vannak a barátaim? Mi a faszér' nem süt a nap? Hiányzik Alex. 

15:00 - Fészbuk, hiradók, alvás

Telefon felvesz lerak. Videó elindít. Leállít. Telefon felvesz lerak. Videó elindít. Megpróbálom megnézni a hiradót, de fél óra után felbasz, hogy megzavarnak 1 percenként a telefonok. Újra próbál, felvesz, lerak, elindít. Utálkozik. Fészbuk. Elalszom, elpilledek, bebódulok.

16:00 - Feri

Feri húzzunk lefelé. Szünet. Feri mesél, én nézem az eget, ábrándozok.  Mindjárt 6 óra, és húzhatok a picsába. Feri is húzna a picsába.

17:00 - Agónia

Mikor lesz már vége? Még egy óra.. Nem hiszem el.. Fészbuk. Telefon. Fészbuk. Telefon.

17:55 - A felismerés

Ma oktatás lesz 6-tól. Továbbképzés, okosodás. Még jó hogy 11 órája ülök itt. Este 8 előtt nem végzünk. Sírni akarás, hol van az életem, szájonkúrtkurvaélet.

18: 00 - Ricsi

Ricsi haverral találkozás meló előtt. Kis csevej, cigi, ölelés. De jó hogy ittvagy. Mennem kell vissza. Rohadjon meg az élet.

18:10 - Oktatás

Szem erőteljes nyitvatartása. Könnycsordulás, mindjárt elalszom. Nem bírom. Koncentráljak? 11 óra munka után? Normálisak ezek? Mellettem lévő ribanc verseng. Majd ő hamarabb megcsinálja a feladatot. Nyerni akar. Felszívom magam. Felébredek. Megcsinálom énis a szájbakúrt feladatot. Jól. Gyorsan. Nyerek. Nekem adnak új feladatot, megcsinálom azt is. Nyerek. Ribanc elbukik, az idő letelt. 

20:15 - Hazaút

Zúzás haza. Vigyünk haza kocsival? - Á hagyjad, kell a mozgás. Buszmegállóban szarrá fagyás. Harisnya. Didergés. Orrfolyás. Természetesen újra megbánom, hogy nem mentem ma sem kocsival. Gyalogút, ősellenségem a cipő újra felbasz.

20:50 - Megérkezés

Helló muter. Milyen napod volt? Ne is kérdezd. Eszel valamit? Levest. Kis leves, kis fészbuk, kis barátnők. Sírni tudnék olyan jó itthon. Mizu muter? Ásemmi.

21:15 - Alex

Skype? Ágybabújás. Dumcsi a kurvamessze élő barátoddal. Milyen napod volt? Geciszar. És neked? Nekemis. Boldog távkapcsolat. Álmos vagyok. Aludjunk. Szeretlek.

Szar érzéssel eltöltött órák száma: 12

Boldog órákkal eltöltött órák száma: 1

Felmondással kapcsolatos gondolatok óráinak száma: 5

Hétfővel kapcsolatos negatív gondolatok száma: 132546373483

Az érzés, hogy holnap is dolgozhatok megfizethetetlen.

Tudom, mindenki utálni fog. 

Kaptam egy levelet Alextől amiben az állt, hogy: Boldog Valentin Napot, és ott mosolygott mellette egy repülőjegy Hamburgba.

most mégegyszer..

lassan...

REPÜLŐJEGY HAMBURGBA!

Szóval örültem mint vakgyerek a szemüvegnek, rögtön angol királynőnek éreztem magam.

Na én aztán megfogtam az Isten faszát lábát.

Mondanom sem kell, hogy a Valentin nap lett a kedvenc ünnepem, a szerelem indexem felszökött a magasba, az endorfinok elöntötték az agyam, és a lelki szemeim előtt már láttam az esküvőnket.

Szóval rendkívül visszafogottan és szerényen elfogadtam a repjegyet. úúúristen úúúristeeen repjegyettt kaptaaam!! kurvanagyyyy áááááá!! Hogy a faszba ne mennék el???!

Vettem egy nagy levegőt (szerintem Németország is) és nekifutásból összecsomagoltam. 

(Persze előtte legüriztem a "gyárban" vagy laza 50 órát 3 nap alatt, hogy azért szó ne érje a ház elejét, mert én ugyan lazulgatni megyek HamburgCitybe.)

Elindultam hát hajnalok hajnalán egy kurvanagy bőrönddel Budapestre, ahol félperc alatt eláztam mint a szar.

A bőröndöm csak háromszor borult fel a csodálatos 200E jelzésű buszon a reptér felé, de segáz megyünk Hamburgba! (A haj még mindig tart.)

Előkaptam a reptér előtt a szép kis kinyomtatott repjegyem. Éppen bogarásztam melyik terminál felé kellene venni az útirányt, amikor..

- Édesaranyom, drágakedvesem! Lenne kedves megnézni az én jegyemet is, hová szól?

- Igen.

(minden egy ilyen ártatlan Igennel kezdődik.)

Előttem állt egy bigyibogyós, arannyal teleaggatott, fél lábával már a sírban járó néni, szorongatva a szétázott repjegyét. Mivel éppen beutazom a világot, boldog vagyok - életérzés tombolt nálam, gondoltam segítek neki.

A néni természetesen levakarhatatlanná vált, jött utánam mint egy kiskutya, én meg segítettem neki készségesen. 

- Hová tetszik menni?

- Ó drágám, én Rómába. Ott lakik a lányom. Havonta leugrok hozzá egy kicsit.

(khm...khm.. édes nyugdíjas évek)

- Felvinné a bőröndöm kedvesem?

- Azt a laza 2 emeletet?.. Hát hogy a picsába ne?

A néniről kiderült, hogy ő Klárika és a csomagja gecinehéz. Majdnem kaptam is egy jó kis gerinc sérvet - mondtam is - csak Hamburgig bírjam ki valahogy.

- Mit tetszik vinni ebbe a nehéz bőröndbe? 

- Ó drágám, ebbe nincsen se ruha, se semmi. Csak karalábét meg répát viszek az unokámnak. Ja meg jó kis kolbászt, meg füstölt szalonnát.

- Hogy tetszik mondani? (most tényleg egy komplett zöldségesbódét izmozok végig a reptéren?)

Szóval megtudtam, hogy Rómában, se karalábé, se répa, Magyarországról sunyizza be a néni havonta. Gondolom anyagilag rendkívül kifizetődő. (édes nyugdíj.)

A Klárika lerázhatatlannak bizonyult, sőt igényelte hogy mindent együtt csináljunk a reptéren. Pisiltünk együtt, neteztünk, kávéztunk, narancsleveztünk.

Ő shoppingolt én néztem.

Sminkelt, rúzsozott, én néztem.

Voltak percek, amikor elcsavargott mint egy rossz gyerek, én meg kicsit fellélegeztem.

Éppen egy ilyen lélegzős periódusba voltam, amikor rám mosolyog messziről valaki. Félperc múlva már integet.

Nem telt bele sok idő, odalép hozzám egy öltönyös Antonio Banderas.

Kérdezi beszélek-e inglisül. Mondtam beszélek. Kiderült, hogy olasz borász, szóval hamar kiépítettem a nemzetközi kapcsolatokat.

A wcben ki volt írva, hogy mosson gyakran kezet a H1N1 miatt, össze is fostam magam mint az állat, még a bőrt is lesúroltam a kezemről, úgyhogy szomorú búcsút vettem végül Klárikától és Antoniótól.

Felszálltam a repülőre, amiről kiderült, hogy egy kisgép szóval libegett/electrosokkolt/légörvényezett/szédített/imádkozásra késztetett.

A kezdeti félelmeimet viszont könnyen félre tettem miután kiderült, hogy első osztályon utazom, szóval volt habzsidőzsi, kólácska, narancslevecske, vizecske, borocska, szenyó, alma, meg joghurt, minden lófasz, amit a magyar gyerek mind megeszik ha ingyen van! (mondanom sem kell, hogy komoly gyomorbántalmakat garantál az első osztály kihasználása)

Szóval megérkeztem, volt nagy ölelkezés meg pusziosztás, így neki kezdtem Németország felfedezésének.  

Az első napon sikeresen megismerkedtem egy nagyszerű szomszéddal, aki éjjel-nappal Rammsteint hallgatott, de olyan hangerővel, hogy nem tudta az ember eldönteni, hogy melyik irányból jöhet az übernémet gyilkolás. Mondtam is magamban, erős ez kicsit az első napon, hogy zúg a német harcizene minden irányból, de ne panaszkodjunk majdcsak túlélem.

Angolul beszélő németekkel egyáltalán nem találkoztam (bár a számuk 3-ra rúgott az utolsó napra) így tökélyre fejlesztettem a nemzetközi Activityt. 

Kisebb fejtörést okozott azért, hogy hogyan is kellene elmutogatni hogy - Hol van a wc? Pisilnem kéne, de nincs hova - nagysikerű klasszikusokat. Megkérdeztem vagy 50 embert, hogy beszél-e inglisül, aztán végül mondták, hogy küldenek valakit aki tud. Na de király.

...Hát kikülték az áruház igazgatóját.

Így megkérdezhettem tőle hol a budi. Ő meg készségesen elmagyarázta. (Az élet apró örömei.. Nekem is, meg neki is.)

A németek nagyon kedvesek, meg tiszták, csak épp minden bevásárlóközpont előtt söröznek a lecsúszott 40év körüli punkok, akikkel szivélyesen cigarettáznak a biztonságiőrök.

Anarchista fiatal punkokkal van tele majdnem minden metróállomás, akik mocsokrészegen kéregetnek a csak inglisül beszélő magyar lányoktól is. 

Sok pont volt azért, ahol a biztonságérzetem kicsit megingott, például éjfél körül a tv-ben nagyerőkkel ment egy fasza nácis film, tömegbe gyilkolt zsidókkal. (ezt prezentálnom kell.)

Igen, azok aminek látszanak...

Szóval éjnek-évadján kiabáltam Alexnek, hogy NÉÉÉZDMÁRRR NÁÁCIIK MEG ZSIDÓÓK VANNAK A TV-BEN!! (hogy ez hogyan lehetséges Németországban, azt nemtudom, illetve biztos hogy alul iskolázottságom lehet az oka, de kellően kiverte a biztosítékot..)

Több se kellett a nácis kiabálás után, negyed órával csengettek az ajtón, mi meg úgy összeszartuk magunkat mint még soha. Elvisz a rendőrség, megaláznak, elgázosítanak, meghalunk.. Aztán végül olyan kitartóan kuporogtunk a sarokban, hogy aki csengetett elment. Innentől tehát próbáltam nem használni a tabu szavakat mint például: náci, zsidó.

A liftben amúgy lazán beugrott mindig Schindler listája. Én nem tudom miért.

Szerintem amúgy a németek elég furcsa népségek, találtam például kertbe kiláncolt embert.

Illetve magam sem értettem, de tombol a BAJUSZ őrület. Lehet venni egy csomó bajuszos dolgot.

Bajuszos bögrét.

.

.

.

.

.

Bajuszos szalvétát.

.

.

.

.

.

Mégtöbb bajuszos szalvétát.

.

.

.

.

.

Bajuszos ragasztószalagot.

Hogy jól összebajuszozzál mindent.

.

.

.

.

Bajuszos dobozkát.

.

.

.

.

.

Bajuszos kézmosót.

.

.

.

.

.

És végül MŰBAJUSZT.

.

.

.

.

.

Pár szót ejtenem kell a fegyverekről is. Bárki vehet fegyvert. Meg sokkolót, meg mindenféle életre káros-bármit. Tessék. Itt is lementem azért hídba. 

Mint egy szép cipőboltban. Nem szarakodnak. (Innentől kezdve mégjobban figyeltem a tabuszavakra.)

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Voltunk ám vigalmi negyedben is. Ott a csúnyabácsik a nénik bugyijába / nunijába dugják a pénzt. Ha párban megyünk be egy sztriptízbárba, akkor a belépés ingyenes. (Micsoda ajánlat?! Mondtam is Alexnek, ha eleget iszunk bemegyünk, de nemvolt annyi ital. - majd itthon pótoljuk.)

A szexshopok a vigalmi negyedben egymást érik, álló dákók és pucér nők mindenhol. Imádtam.

Ezen a vad német estén úgy döntöttünk iszunk már valahol egy rendeset. Alex választott helyet a berugásra. 

Fasza kis hely volt, ömlött a sramli, a Spice Girls, meg mindenfajta régi nótával kevert lószar.  Ahogy telt az idő, egyre csak tolongtak be a férfiak, örültem is mint majom a farkának,  jééé ittcsak férfiak vannak, én vagyok az egyedüli nő!  (lehet ám élvezni az ilyesmit ;) 

Aztán szép lassan leesett a tantusz, hogy ez bizony egy melegbár. 100 egymás fenekét fogdosós férfi egyhelyen. Én ezt is imádtam, de Alex összeszorította a popsiját, és elhagytuk az objektumot.

Most pedig jöjjön egy rövid összefoglaló amit Németországról tudnotok kell:

Drága. 

Mindenhol dohányoznak.

Sok a szexshop.

Sok a szex.

Sok a Rammstein.

Drága a sör.

Drága a kaja.

Szépek a parkok.

Fasza a kikötő.

Sok a punk.

Sok a nácis műsor a tv-ben.

Sok a fegyver.

Kevés az inglis.

Frankó metrók.

Activity fejlesztésére kiváló hely.

A világon bárhol városnézést vállalok. 

Feltettem Alexet egy repülőre, most egy hónapig keményen kapcsolattalanul vagyok.

Letettem magam a Zuglói megállóba hajnal 4-kor, és vártam az 5:14-es vonatot. 

Nemtudom ki vágja a Zuglói megállót, de atomdurva hely. Kószálnak a drogosok, alkoholisták, bűnözők kőkeményen.

Volt egy laza órácskám itt, mit kellene csinálni?..

Hát van a zuglói megállóban egy fasza kis talponálló/presszó/kocsma.

Na, hármat lehet találni bementem-e.

Olyan 20 percig biztos szemeztem vele, de mondom bátraké a világ, essünk neki, csak nem kéne megfagyni a mínusz 20 fokban odakint.

- Szia! Teád van?

- Aha. Van jó kis teám. 50Ft lesz.

- Mennyi?

- 50 Ft.

Volt egy kósza gondolatom, hogy a pultos is be lehet nyomva, merthát 50Ft-ért nem mindenhol iszol forró teát. Szóval nekifutásból kértem 3 decit.

(nem akartam tudni mi van benne)

Természetesen a talponálló tele volt alkoholistákkal. Mégegyszer mondom: hajnal 4-kor.

60 éves néni bejön:

- Gyurikám! Engedjél már be a wc-re!

A néni bemegy a wc-re, aztán jól kijön.

- Jajj Gyurikám, erős paprikát ettem.. úgy meghajtott.. De ne aggódjál, már minden rendben. Adjál egy kávét, egy fröccsöt meg egy hot-dogot. Ja meg egy blikket, nehogy hülye legyek már, had tudjam mi zajlik a világba.

Másik alkesz úr odajön:

- Te mit iszol?

- Teát.

- Tejjjááááát?? Hát ki a fene mondta neked hogy igyál tejjjjját??

(itt egy kicsit bekakkantottam)

Másik bácsi: 

- Te Gyuri! Adjál egy kisfröccsöt, had menjen mán egy kis vér a lábamba, valahogy jussak el a munkába.

Újabb 40 körüli néni:

- Gyuri! Na ezt nézd meg! Vettem 250 db tollat. Darabját 50 Ft-ért. Elpasszolom őket egy százasért, mekkora üzlet lesz?

- Tényleg jó ötlet.

- Na akkor adjál egy cseresznyét, igyunk rá.

Közben a teában lévő töménytelen cukormennyiségtől összeragadt a szám, és próbáltam nem gondolni a baktériumfertőre, és arra, hogy ebből a pohárból kik ihattak előttem.

Ezt a presszót nem ajánlanám senkinek. Blogírás céljából sem.

Tudjátok vannak ezek a szókirakós játékok. Manapság már telón megy ez, nem a Füles magazinban.

Szóval van ilyen alkalmazás a telefonon, az a neve Szókereső.

Összehúzgálod a betűket, és megpróbálsz értelmes szavakat kirakni.

Egészen ráfüggtem, el is kezdtem húzogatni a szavakat.

Egyáltalán nem lep meg, hogy alapvető szavakat nem ismer fel: pl. szék, asztal stb stb. 

Dehát mondom ennyi belefér..

Aztán egy nap rápróbáltam a megbasz szóra. És láss csodát. Felismeri, és teljesen kirakható szó.

Próbáltam is írni a fejlesztőknek, hogy:

"Annyira nagyon humorosak vagytok, de én kifogtam rajtatok. Az eldugott megbasz szavacskát én bizony megtaláltam."

Ezután már élesen figyelte a szemecském a trágár szavakat ÉÉÉS kapaszkodj, már egész gyűjteményem van, perverz szókirakós szavakból.

Lássuk az eddigi listát:

Megbasz.

Szop.

Nyal.

Aláz.

Dug.

Fogaz.

Szóval nálam új értelmet nyert a Szókereső játék. Sokkal izgalmasabb perverz szavakat keresni, mint baszakodni a mindenki által ismert, bár azokat el nem fogadó szavacskákkal.

Szókereső én így szeretlek.

Töltsed le, próbáljad ki.