Újévi fogadalmam évek óta nem volt, mivel statisztikailag 0 az esélye hogy betartanék bármit is. December közepétől viszont elkezdtem lélekben készülni arra, hogy muszáj néhány módosítást benyújtanom magamnak az életemre nézve, akár tetszik akár nem.

Szóval azzal a tudattal zabáltam végig a karácsonyt, hogy gyilkos Újév jön, és igenis össze kell szedjem magam.

Rengeteg apró fogadalmat tettem, és ha hiszitek ha nem, most január utolsó napján elmondhatom, hogy eddig mindent sikerült betartanom. Hozzátenném, hogy a fogadalmaim 1 évre szólnak, szóval semmilyen rövidtávú fogadalmat sem tettem. Szóval 2016. január 1.-ig kötelességem tartani magam az előírtakhoz. Ez első sorban azért jó, mert nem érzi az ember a nyomást, hogy húú már csak egy hónapom van hátra, illetve nem kell semmivel sietni. Ha meg is csuklik az ember itt-ott, látja hogy lehet még menteni a menthetőt hiszen van még idő bőven.

Megfogadtam, hogy mindenhová lépcsőn megyek fel, nem engedek a munkahelyi csalogató liftnek ahol napi ötször közlekedem, és ahol a kultúrális-szociális élet lényege zajlik.

Megfogadtam, hogy ebben az évben nem eszek liszteset és cukrosat. Szóval semmi kenyér, semmi péksüti, semmi tészta, semmi csoki, semmi chips, semmi zacskós leves, semmi dzsuva vagy gyorskaja.

Megfogadtam, hogy gyalog járok munkába. (20 perc oda, 20 perc vissza)

Minden nap Norbi menüt ebédelek, azok közül is csak fehérhús - saláta kombókat választok. (szóval nem dőlök be azért a Norbis tésztának, meg főzeléknek)

Csak kicsi adagokat eszem, bevezettem a tízórait és az uzsonnát is. (az utóbbi legtöbbször azért kimarad)

Vacsorára csak zöldséglevest, tonhal konzervet, vagy salátát eszem.

Az út igazából sokkal könnyebb mint ahogy azt a tapasztalataim eddig mutatták. Sokkal koncentráltabb vagyok, mielőtt ennék gondolkozom, és felírtam a munkahelyi naptáramba nagy betűkkel hogy: "Kussolsz, nem sírsz, csinálod!"

Amikor nagyon elkeseredem, megnézem vékony izmos nők képeit, és olyankor mindig jól elszégyellem magam. (segít, mégha gáz is)

Ha pedig tényleg nagyon elszomorodom, bemegyek országunk Norbi boltjába, és veszek nála egy túrórudit, vagy valami aprót amivel meglepem magam. Nagy önsajnálatok idejére engedélyeztem magamnak a Norbi féle péksütit vagy pudingot, de ilyen alkalom nagyon ritkán van.

Megfogadtam ha elérem az 5 kiló mínuszt akkor elkezdek sportolni is, de egyelőre ehhez még nincsen erőm.

A jelenlegi újévi fogadalmaimmal eddig 31 nap alatt 3,40 Kg fogytam. :)

(Valamilyen beteges fanatizmus kezdi felütni a fejét nálam, mivel minden napot azzal kezdek, hogy megmérem magam, szembesülök a tényekkel, és dekára pontosan feljegyzéseket készítek.)

Az örömben persze van boldogtalanság is bőven, endorfin szinte alig van a szervezetemben, a se színe se bűze ételek semmi boldogságot sem adnak.

Sajnos a 2015. évi projekt megkívánja a sok szenvedést, majd megpróbálom idővel a sok elveszett endorfint pótolni. Sok sport, sok szex, sok alkohol, sok barát, és jó lesz.

Addig meg szar.

A szilveszteremről csak annyit mondanék, hogy a buli akkor kezdődött amikor Klári barátnőm éjfél előtt 10 perccel odament minden vadidegenhez azzal a kérdéssel hogy: " Éjfélkor análszex?" és azzal végződött, hogy Alex 3 órán át teli torokból ordított Tankcsapdát meg minden egyéb szart. Mondtam hogy menjünk haza, erre ő:

"Ne hülyéskedj, legutóbb a gólyatáborban ordítottam ennyit, akkor bevérzett a hangszálam."

Na akkor álltunk fel és mentünk haza.

Tudod én már teljesen lenyugodtam, a dolgozó háziasszony szerep minden jele megtalálható rajtam.

Ritkán járok bulizni, örülök ha Lili barátnőmmel (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/03/ejjelek_es_nappalok_680) legurítok egy sört munka után, és ennyi. (ennek is már több hónapja)

Akkor láttam utoljára alkoholt, amikor Lili átjött hozzám hajat festeni - körmöt lakkozni, és Alex meg betoppant. (Szeretem megkímélni őt az ilyen kötelező női programoktól, nem fontos ám látni neki hogyan készül a nő, elég ha a kész terméket kapja.)

Szóval akkor laktunk már 3 hete az új lakásban, még minden dobozokban volt, de nagyon kellett már egy hajfestés mint egy lélegzetvétel.

Alex meg betoppant és úgy megörült hogy vendégünk van, hogy leszaladt egy üveg borért. Ezzel felavatva a konyhát elkezdett forralt bort főzni. Mondanom sem kell hogy 1 hétig szagoltuk a forralt bor szagát az újonnan kifestett házban. Na ez volt az egyedüli alkoholos élményem az elmúlt időkben. 

Aztán jött a híres céges karácsonyi vacsora ami mindent megváltoztatott. 

Minden évben van a cégnél (ahol dolgozom) ilyen évzáró parti, avagy nagy puccparádé. Minden valamire való multinál van ilyesmi, de nekem még nem volt ebben részem. (tekintve hogy csak fél éve dolgozom itt.) úrisssteenn már fél éveee?!

Már hetek óta csak a céges vacsiról beszélt mindenki, a nők lázban égtek. Olyat is hallottam, hogy van aki esküvői ruhaszalonból kölcsönöz estélyit, meg koktélruhát. (Na hát mondanom sem kell, hogy ez nem én vagyok, már általánosban is utáltam kiöltözni az ünnepségekre. mondjuk arra ki nem?!)

A karácsonyi vacsora folyt a csapból is, kicsit eltúlzottnak véltem, így felcsaptam anti-karácsonyi-vacsoristának. 

Persze csak addig a percig amíg ki nem derült, hogy az ilyen estéken szokták bejelenteni, hogy kapunk e némi bónuszt, 13. havi fizetést vagy ilyesmit.

Többse kellett azonnal megjött a kedvem, és ugye elkezdtünk hajat festeni a Lilivel. (innentől meg már tudod a sztorit)

Szóval míg eljött a nagy nap én már leimádkoztam minden este az eget is a plusz pénzért, mégiscsak egy kis zöldfülű újjonc proligyerek vagyok, jó magyar vírtussal, szóval megjelentek a dollárjelek a szemem előtt és másra sem tudtam gondolni mint a céges karivacsira.

Felvettem a nyáron vásárolt baromi egyszerű és leértékelt fekete csipkés ruhámat, magamra aggattam némi giccset, aztán belőttem a hajam. (persze több hajlakk volt a számban mint a hajamon, de gondolom ez sem meglepő) 

Mikor megérkeztünk Lilivel a karivacsira szomorúan nyugtáztuk hogy itt bizony mindenki jobban nézni ki nálunk, de ugye minket a nagy cél vezérelt, szóval kezdésnek lenyomtunk egy pohár bort, és vártunk türelmesen a nagy bejelentésre.

Egy másfél órás évértékelő után, miután már azthittem mélyvénás trombózist kapok a sok üléstől, elkezdték felszolgálni az ételeket. 

Mindenfajta kis izébizé volt a tányéron, lazac meg furcsa kanálkányi krémek, aminek az ára szerintem vetekedett az aranyéval. Aztán ettem fasza hagymakrémlevest. Mire odatopogtam a svédasztalos pulthoz, már minden normális étel elfogyott. Szóval ettem virslisalátát krumplival és ígyis jó vót'. 

Aztán eljött a sorsdöntő pillanat és bejelentették, hogy kapunk 13. havi fizkót, 3%-os fizuemelést, és megmarad jövőre is a csodás cafatéria.

Több se kellett felpattantam a helyemről, és magamévá tettem két üveg bort. Kedves pultoslányoktól kértem bontót aztán megindultam a borokkal az asztalunk felé.

Furcsa szemmel nézett rám a főnököm, de játszi könnyedséggel dobtam neki oda hogy: "Ne nézzél, ha jó leszel kapsz te is!" és ezzel kezdetét vette a könyörtelen aljasodás.

Volt valami baromi jó együttes, már két szám után roptam a táncparketten, kezemben a pohárból kilötyögő borral. Jó volt látni, hogy a közeli munkatársaim is éppen arra a szintre igyekeznek eljutni mint én, szóval nem igazán zavart semmi. 

Aztán a táncos résztől kezdve már csak halovány emlékképeim vannak (ezeket is hosszú hetek munkája után sikerült elővadásznom az emlékezetemből.)

A kedvenc emlékeim:

- Vera barátnőmmel, akivel állandó fogyókúrázási lázban égünk, (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/03/ejjelek_es_nappalok_680) állunk kint az épület előtt, és közben hahotázva röhögünk a tényen, miszerint a 3% fizuemelés azt jelenti, hogy plusz két pizzát rendelhetünk minden hónapban.

- Legalább 8 munkatársammal iszok egy újabb pohár bort. 

- Őrülten integetek az egyik fejlesztőnek, és odaordítok hogy: "Ééééén tesztelem az új programooodaaat!"

- Őrjöngök a táncparketten Christina Aguilera - Candyman című számára (hallgassad meg, érezzed át: https://www.youtube.com/watch?v=-ScjucUV8v0) és közben teljes tüdőből ordítom hogy: "Tizenharmadikhaviii fizetééééssss, Fizueeeemelééééésss!"

 - Ülök egy széken és bámulom az egyik magasbeosztású vezető testét. 

- Taxit hívok. Útközben megdícsérem a taxist, hogy milyen szép a keze. 

- Megkérem a taxist hogy álljunk be a Mc' Drive-ba, mert éhes vagyok és hamburgert akarok enni.

- A taxissal a Mc' Drive-ban sorban állunk. (az óra ketyeg)

- Hazaérek, hajnali 3-kor hamburgert eszem, de rájövök hogy nem ízlik és otthagyom. 

- Reggel nézem a telefonom, de nem értem miért viselkedik furcsán a kijelző. Aztán rájövök 10 perc után hogy fordítva tartom a telefont.

- Rájövök, hogy csak én lehetek akkora idióta, hogy másnap dolgozom.

- Délben a munkában még mindig több az alkohol a testemben mint egy kocsmában

Jövőre is karivacsit!

(ha addig nem rúgnak ki)

Eljött a Karácsony, a már hónapok óta áhított relaxációs-wellness-hízókúrás-instant diabétesztől átitatott Karácsony.

Tényleg nagyon régóta vártam már, mert nekem a karácsony pihenést, csöndet és melegséget jelent. Bár sok helyen a karácsonyt hangos családi vacsorák, családlátogatások jellemzik, nálunk ez mindig csöndes beburkolózós, világtól elvonulós időszakot jelent.

Minden évben keresek egy bájos önként jelentkezőt aki segít, (általában Ricsi barátomat, bár 1-2 éve már ő is feladta a harcot) hogy karácsonyfát shoppingoljunk. Ebben az évben, mivel már hivatalosan is Pesten élek, átadtam a fa shoppingolós stafétabotot Muternak. 

Megkapta az útravalóul szolgáló paramétereket miszerint "legyen legalább olyan magas mint én, és legyen nagyon pufi. Nembaj ha aránytalan, csak legyen nagyon pufi." 

Elmondhatom sikerült betartania az előírtakat, és jó munkát végzett.

Eljöttek Mamiék, akiknek megint le kellett fektetni a szabályokat.

- Na figyeljetek! Mielőtt kinyitnánk az ajándékokat meg kell ígérnetek, hogy nem mondjátok el ebben az évben is hogy nem kellett volna, meg inkább itthagyjuk nektek, jajj ez de sok pénz volt, minek költitek ránk a pénzt című monológokat. Ha mégis így történne garantálom hogy kibaszom az ajándékokat a picsába.

(lehet kicsit erősnek tűnik, de annyi karácsonyi traumát éltünk már át Muterral emiatt, hogy muszáj kicsit bekeményíteni)

Amikor elmennek Mamiék, Muterral még kicsit összeülünk, dumálgatunk, sütizünk, aztán szép lassan mindenki elvonul a saját csöndjébe. 

Én rendszerint ipari olvasást és filmnézést gyakorlok meleg váltásban.

Ezt kb. 3-4 napig vagyok képes csinálni, aztán megunom és áthívom karácsonyozni a spanokat pár órára. Ilyenkor velük is filmet bámulunk, szétpopcornozzuk a szobát, és szétajándékozzuk egymást. Aztán megint 1 napos olvasós-filmnézést tartok. Ilyentájt már gyakran kombinálom a műveletet szemöldökszedéssel, sütievéssel, körömlakkozással, ipari fészbukozással. Irogatok olyanoknak is, akiknek általában nem írnék, de most van rá idő, énmeg kihasználom hogy újra kezdek szociálisan aktívvá válni.

Miután ebbe is kellően kiéltem magam, kicsit felpezsdítem - előkészítem a májam a szilveszterre, és elmegyek italozni a barátokkal. Ez is mindig fontos pontja a karácsonyi programfüzetnek, ugyanis ekkora már kellően kipihent vagyok ahhoz hogy emberek közé menjek.

Ebben az évben (meg az elmúlt háromban) csúcsra járattam az energiáimat, kb úgy nézek ki mint egy élőhalott.

Erre való tekintettel beiktatok egy fodrászt, és nagy erdei sétákat is.

Apropó az élőhalottról jut eszembe.

Pesten még továbbra is tart a felújítás, bár már eljutottunk odáig, hogy már csak egy szobát kell bebútoroznunk. Alex a karácsony előtti utolsó percig bútorokat szerelt össze, takarítottunk, és pakoltunk.

Gondolom nem kell elmondjam mennyire hányok már az egésztől.

Függönyeink és karnisaink még nincsenek szóval nálunk forgatják a ValóVilág 8-at, mert minden szájbavert szomszéd a mi életünket bámulja. A félkezű srác, és a totálkóma csaj története.

Az első pár hétben még zavart, hogy semmi sem választ el minket a külvilágtól, de miután tudatosult, hogy ez a helyzet még hónapokig eltarthat (mivel nincs fúrónk amivel a vasbetont a falban átfúrhatnánk) így erőteljesen leszarjuk már az egészet. Szóval ha meztelen nőt akarsz látni, csak ugorj át reggel fél 7-kor a szomszédba (ahonnan csodálatos panoráma nyílik az ablakunkra) és láthatod hogyan rohangálok mint a mérgezett egér szanaszét a lakásban. 

Amúgy a szomszédokat tekintve nagyon úgy fest a dolog, hogy blogírásra érdemleges szereplőket találtam, ugyanis a közvetlen szomszédunk egy nyugdíjas alkoholista néni, aki minden este elkezd énekelni mint az állat. Amikor a felújítás közepén jártunk, egyszer bekopogtunk hozzá, hogy figyelmeztessük déltől lesz egy kisebb kopácsolás, de hamar végzünk, szóval ne hívja a rendőröket, mi csak kedves új szomszédok vagyunk. Sajnos nem reagált a dologra túl jól, sőt közölte, hogy ő igazából már reggel 7 óta hallja a hangokat, szóval már most elkezdhetnénk halkabbak lenni. 

Felettünk egy dáma néni lakik. Tuti valami professzor aki egyetemen tanít. A néni előre köszön, értelmes mondatokat rak egymás után, kezet nyújtott, bemutatkozott, és kölcsön adta a pince kulcsot is. Totál le voltunk nyűgözve tőle. 

Lakik a házban még egy törött lábú kisfiú is, aki minden reggel lebiceg az ötödikről, és lecsókolomozik a lépcsőházban. Csípem nagyon, már vele is összehaverkodtam.

Illetve lakik még nálunk egy nagyon furcsa fószer. Idióta sapkákban jár, és van két gyereke. Asszonyt még nem láttam vele a három hét alatt, szóval a nő tuti lelépett valami dzsigolóval külföldre. 

Az oldalszomszédainkkal igazi szimbiózisban élünk, ugyanis ha a két 5 éves gyerek felébred, akkor sajnos mindenkinek fel kell kelni. A falak papírvékonyak, így pontosan nyomon tudjuk követni a napi ritmusukat, családi drámáikat, anyaaaaaaaaaa felkelteeeeeeeeeeeem című reggeli ébresztőiket, a reggeli és esti fogócskát a lakásban, ami hangilag úgy jön át hozzánk mintha technora táncolnának. 

Témaváltás.

A szilvesztert nagyon várom, ha minden igaz Mesi barátnőmmel töltöm. Mesi messziről híres az atomhárd házibulijairól. A 2 évvel ezelőttihez is édes emlék fűz.

Emberek hánytak le az erkélyről.

Imádtam. 

Ezúton pedig megragadom az alkalmat, és innen a meleg kuckómból mindenkinek alkoholban, diabéteszben, elcsendesülésben és ajándékokban gazdag Boldog Karácsonyt kívánok.

Szomorú de igaz, az első, illetve a sokadik csatát elvesztettük a lakásfelújítás frontján.

Minden a lassan száradó és kötő (a kettő nem ugyanaz) betonnal kezdődött. Aztán folytatódott Gyurival.

Ezt a nevet a szívünkbe és testünkbe kell égetni.

Gyuri egy burkoló és Alex találta. Mindenhonnan csak jót hallott róla, és mivel instant kellett egy burkoló, ezért épülő palotánkba csábítottuk.

Nem kellett volna.

A Gyuri már az első napon elmesélte hogy 30 évig alkoholista volt. Pár éve szokott le, és egészen 15 éves korától ivott. Az életébe az hozta a változást, hogy vett egy autót, aztán félt hogy részegen megbüntetik, vagy elgázol valakit, úgyhogy inkább leszokott. (és most tapsoljuk meg Gyurit.)

Gyuri nagyon precíz, mindent jól átgondol, ígyhát minden 3. csempe után rágyújt (a lakásunkban) és megiszik egy literes energiaitalt. Minden 4. csempénél elmesél egy viccet, és akkor is beszél amikor már senki sincs a szobában.

Gondoltuk művészlélek, meg "kinem szarja le" csak burkoljon le mindent gyorsan.

Mivel elvileg nem vagyok hülye, hamar leesett a tantusz, hogy Gyuri a bolondját járatja velünk.

Gyuri rendszerint reggel 8 helyett délután 1 kor érkezik, és éjfélig dolgozik. gecilassan Már-már olyan lassan, hogy amíg nézem megtanulok burkolni, és a beton is lassan megköt.

Mivel egymást követő 4 napon át késett 5 órát a megbeszélt időpontok helyett, felszívtam magam és gondoltam kezembe veszem az irányítást.

Alex nagyon jó arc, nem szeret konfrontálódni, nem szereti sürgetni a mestert. Mivel a beköltözésünkig 4 nap maradt, ezért egyértelművé vált, hogy a végelláthatatlan burkolás miatt elcsúszott minden.

Úgyhogy lementünk pitiző kutyába és szépen könyörögtünk egyet a főbérlőnek, hogy ne rakjon ki minket az albérletből mert 4 nap múlva nem lesz hová költöznünk. (tekintve hogy még egy ágyunk sincs)

Aztán fogtam magam és elmentem felügyelni Gyurit. (Igen. Mert Gyurit felügyelni kell, hogy dolgozzon.)

Szóval most képzeld el, hogy lassan 3 hete lakásfelújítasz és mégsem jutsz sehová. Megszűnik a hétvége, a pihenés, a HD pornó, a szex, a sorozat nézés, a barátnőzés, de még az alvás is. Reggel kaját csinálsz a csávódnak, gájázol a melóban 8 órát, aztán extra karikás szemekkel, és remegő végtagokkal elcsattogsz az új házba, ahol egy semmirekellő exalkoholista múlatja az IDŐD.

- Na heló Gyuri mi a pálya? Mégcsak itt tartasz? Tegnap is itt tartoztottál nem?

- Na heló Mádámm, mi a pálya?

- Gyuri kérdeztem valamit. Mit csináltál ma?

- Hát megcsináltam itt ezt a sarkot meg ezt. Rágyújtunk?

- Figyelj Gyuri, nekem nem sarkokat kell megcsinálni 8 óra alatt, hanem a fél lakást. 4 nap alatt meg négy fél lakást. Ezt így tudod követni?

- Figyeljmár mádámm megvan neked a metalicától az a wiszkis szám?

- Gyuri nem tudnál egy kicsit gyorsabban dolgozni?

- Kéne ide zene, így nem lehet dolgozni.

- Gyuri azt lehetne hogy amíg beszélgetünk addig dolgozol és nem engem nézel?

- Rakd már be azt a wiszkis számot

- Figyelj Gyuri én beteszem de dolgoznál legalább addíg amíg itt vagyok?

- Hát mádámm én egész nap dolgozok.

- Gyuri! Eleve délben keltél, ÉN dolgozok egész nap.

- Ú hallod van egy sztorim

- Gyuri, figyelj itt a wiszkis metalica szám, arra menni fog a munka?

- Menni hát.

- Gyuri, ide be kell költözzünk 3 nap múlva. Be tudnád ma fejezni a csempéket?

- Á nemhiszem

- Gyuri, be kell költözzünk 3 nap múlva. Érted amit mondok?

- Hallod nézmár meg lent áll- e még a kocsim, tegnap 8 autót törtek itt fel. Jó kis környékre költöztetek.

- Figyelj Gyuri én nem megyek innen el amíg ez kész nincs

És ezt csináljuk Gyurival 7. napja.

Szóval eljött a nagy nap, amikoris hosszú huzavona után végre megtaláltuk a megfelelő lakást, ami úgy tűnt minden igényünket kielégít, és a pénztárcánkat is kíméli.

Ígyhát nyélbe ütöttük a bizniszt, és vettünk egy lakást.

Tényleg szuper csodálatos, ősfás, patakos, csöndes, babakocsit tologatós, kutyát sétáltatós csoda.

Amikor végre megtörtént az adásvétel, vettünk egy üveg bort meg egy chipset és lekucorodtunk az üres lakás padlójára. Nagyon felemelő érzés volt, én mondom. Mindenkinek le kellene ülnie egy üres lakás padlójára egy üveg borral, azzal az érzéssel amivel mi ültünk le.

Természetesen minden csoda három napig tart. (Főleg nálam.)

Az albérletet felmondtuk, ígyhát lett 3 hetünk hogy rendbe vágjuk az új lakást, és elhagyjuk a mostanit.

Egyikőnk sem lakásfelújított még soha, szóval nagyjából mindennel kapcsolatban tippelgettünk. Az ilyen lakásfelújítás komoly párkapcsolati próbatétel, konkrétan az első 5 napban csak kurvaanyáztunk. A 6. napon rájöttünk hogyha így folytatjuk szakítunk, szóval abbahagytuk.

Az első komoly sokk ami ért minket, az az volt, hogy a betonnak érdemes 28 napig száradnia a padlón, de nekünk már csak másfél hetünk maradt a beköltözésig.

A lakást nagyon hamar szétkaptuk, úgy nézett ki (és néz még most is) mint egy homokozó.

Aztán rájöttünk, hogy a festékek amiket kinéztünk elfogytak. Ez igaz a kinézett csempékre, és a laminált padlóra is.

Bizonyos szinten sikerként könyveltem el, hogy mindenki ugyanazokat a szájbabaszott színeket, padlókat, csempéket viszi haza ami nekünk is tetszik, ugyanakkor abszolut meg kell tanulnod újratervezni fél óra alatt a praktikerben.

Közben Alexnek vizsgáznia kell a munkahelyén, nekem pedig beroppant a derekam.

Elmentem egy magánorvoshoz, "hé nézzed meg mi a fasz' van a derekammal kurvagyorsan, itt a pénz!" de csak pénzkidobás volt. Az orvos valami atomfurcsa lézerkarddal szétütvefúrózta a derekam (lökéshullám terápia) amitől csak szarabb lett. Én mondom szeressed a derekadat nagyon.

Szóval a napok azok úgy teltek, hogy Alex reggel tanult, én reggel orvoshoz mentem, nappal dolgoztam, Alex lakásfelújított. Este vendégül láttam Alex fél családját, akik este 10-re el is mentek, szóval kicsit hárd lett a tempó.

Az albérletünk átmeneti szállás lett, néha az após aludt nálunk, néha a testvére, attól függően, hogy éppen ki segített dolgozni a házon, vagy éppen kinek volt kedve nálunk lóbálni a lompost.

Mivel a derekam továbbra is szivatott, elmentem egy röntgenre, ami kimutatta, hogy van valami degeneratív izé a porckorongokkal. Szóval kértem is időpontot egy atomspeckó gerincklinikára. ...Ahol közölték, hogy februárra van időpont...

FEBRUÁR.

F.E.B.R.U.Á.R

Miután beletörődtem a feburárba (hátha addig sérvem lesz) megfájdult a kibaszott fülem. Természetesen mint már tudjuk nagy fülfájós vagyok, a nyomorom nem újdonság most sem. (http://namajdmost.blog.hu/2012/11/28/ful-orr-gege_362, http://namajdmost.blog.hu/2012/12/04/ful-orr-gege_854, http://namajdmost.blog.hu/2012/12/13/ful-orr-gege_446)

Itt kifogtam valami szadista, kiégett, arrogáns bácsit, amiről most nem mesélnék, mert akkora trauma volt.

Szóval miután a létező összes betegséget végigjártam egy felújítás közepén, próbáltam hasznossá tenni magam.

A hétvége azzal ment el, hogy másfél tonna homokot, sódert meg minden szart hordtunk fel a harmadikra, emellett etettem-itattam azokat akik besegítettek a felújításban.

Fontos infó, hogy Alex faterja betelepült az új lakásba, és a mi életünkbe.

Tudod ő az a fajta szülő aki mindenhogy segíteni szeretne, de végül csak topog jobbra-balra. Neked pedig bájos menyecskének kell lenned, szóval nem mondhatod neki hogy "Gyuribácsi hát menjél már arrébb az Isten szerelmére!!"

Körülbelül a 8. napon rájöttünk, hogy talán nem ártana megóvni a meglévő értékeket, pl beépített konyhabútor stb. Ígyhát a felújítás közepén jöttünk rá, -  miután totál felismerhetetlenné vált a konyhabútor és az egyik szoba padlója, - hogy talán nem ártana letakarni.. Ezen a ponton azthiszem súlyos veszteséget szenvedtünk.

Szóval most itt tartunk.

Mondhatni sehol.

Ja de. Van időpontom februárra.

A rapszódia jelentése: Magas szárnyalású, csapongó menetű, szenvedélyes érzelmi tartalmú lírai költemény.

Nagyjából a rapszódikus jelző fejezi ki a legjobban, hogyan is éreztem magam az elmúlt hetekben. Alapvetően is van a rapszódikusságra egyfajta hajlamom, de az elmúlt hetekben annyi mindent történt, hogy néha csak kapkodtam a fejem, így felültem arra a bizonyos hullámvasútra. Igazi egyszer fent, egyszer lent állapot.

Azthiszem minden akkor kezdődött, amikor felszálltam egy Debrecenbe tartó vonatra, hogy megtaláljam anyuka szoknyája alatt hétvégi békémet. Barangoltam a fészbukon, amikor gondoltam megnézem újdonsült barátnőm Vera (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/03/ejjelek_es_nappalok_680) ismerőseit. Megláttam az Exet, Vera barátai között, - mondom nocsak nocsak, ugyan milyen kapcsolódási pont lehet közöttük - így felhívtam a vonaton vadiúj barátnőmet.

Nem kellett volna.

Az ember mindig érzi mikor nem kellene. Amikor a zsigereidben is érzed, hogy jobblett volna hülyén meghalni, és bámulni inkább bele a világba. De nem. Neked mindig tudnod kell, még a halálos ítéletet is.

Tátott szájjal hallgattam Verát, aki elmesélte, hogy 3 éves kapcsolatunk alatt, az Ex minden egyes nap csetelt vele. Megbeszélték a kis ügyes bajos dolgaikat, és találkoztak Pesten. Felvitte romantikázni a várba, és természetesen egy szót sem ejtett arról 3 év alatt, hogy Én és Ő együtt vagyunk. Ennél a résznél kurvanagyokat nyeltem.

Megvolt a maguk kis birodalma, ahol megosztották a legmélyebb dolgaikat. Vera megesküdött, hogy ugyan nem volt köztük semmi, de ez abszolut nem javított semmit a helyzeten. vagy egyszerűen csak hallotta hogy éppen idegösszeroppanást kapok és nem akart rontani a helyzeten.

Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor kiderül, hogy éveken át hazugságban éltél. Hogy az adott pasi, éveken át büntetett téged olyan dolgokért, amiket ő viszont megengedett magának.

(Egyszer olvastam egy érdekes tanulmányt arról, hogy a nők és a férfiak féltékenysége miben különbözik leginkább. A híres neves tudósok arra jutottak, hogy a férfiakat leginkább az zavarja, ha a nőt egy másik pasi lefekteti. megdugja, megkeféli, megizéli, megszeretkezi, szóval úgy ahogy van a magáévá teszi. Míg a nőket leginkább az zavarja és semmisíti meg, ha a férfi a mindennapjaiba beenged egy másik nőt. Ha elkezdi megosztani vele az életét, ha beengedi a házába, és leülteti a kanapéjára amit anno együtt vett a barátnőjével. Tehát a nők leginkább a közös felségterületet, a közös alapot, és a kapcsolat szigetét féltik a legjobban. Ezért van az is, hogyha egy pasi félrekúr, a nők viszonylag nagy százalékban képesek megbocsájtani, míg ha ezt egy nő teszi, a pasik úgy ahogy van kibasszák a nőt az utcára, és otthagyják megrohadni.)

Szóval ez valami ilyesmi érzés volt. Valaki a fennségterületemen járt éveken át úgy, hogy én nem is tudtam róla.

És mivel a hazug embert hamarabb utolérik.. ez a pillanat is eljött végül.

Vajon mennyi az esélye annak, hogy 300 km-el arrébb, pont ahhoz az asztalhoz ülök le dolgozni, ahol ez a lány is dolgozik? Mennyi az esélye, hogy végül barátnők leszünk és ez végül kiderül?

Akarsz még undit hallani?

Amikor ezek a csodálatos hátbadöfögetések történtek, a barátnőm csak egy 15 éves, 2.-os gimnazista volt, az Ex meg 28 éves..

Paff.

Szarjon sünt, hányjon vasat.

Felszarvaztak, és ennyi idő elteltével is fáj. Nem mondom, hogy nem hullattam egy két könnycseppet.

DE aztán jött a feloldozás, meg a nagy levegő. Meg a tudat, hogy végül mégsem én voltam a hunyó. Beigazolódott minden megérzésem, és végül a bűntudat, - amit annyi évig éreztem amiatt, hogy ezt én basztam el, - súlya elszállt a vállamról.

Megfogalmaztam egy komolyabb kis levelet az Exnek, rengeteg csúnya szó volt benne, ilyenek mint csicska, geci, nyomorék   de végül nem küldtem el.

Felülemelkedtem.

Valójában már nem érdekel annyira, hogy ezzel valami komolyabb igazságharcos háborút indítsak el. Ugyanakkor jó lenne neki elmondani, hogy az egyik legjobb pesti barátnőm az ex titkos kapcsolata. Hiszem, hogy még lesz alkalom az életben, amikor egy személyes összefutás alkalmával vidáman mesélhetek Vera barátnőmről. Szeretném látni ahogy lefagy az arcáról a mosoly, és ennyi pont elég is lesz.

Aztán teltek a napok és rámült az ősz. Nagyon vártam már hogy eljöjjön. Nekem a mostani nyár mást sem jelentett, csak hajtást, betanulást a melóba, elmúlást és újrakezdést. Szóval az ősz nekem a biztonság, a megnyugvás, a lakás bemelegítése, és takaró alá bebújás.

Úgy döntöttem, most hogy már kellően megszoktam itt, már a meló miatt sem stresszelek, elkezdek plussz örömforrásokat keresni. Merthogy mostmár van időm ilyesmire.

Szomorúan vettem tudomásul a tényt, hogy az elmúlt 2 évben híztam 15 kilót. igen jól olvasod.

Az, hogy végül hányattatott sorsú munkáim után, (http://namajdmost.blog.hu/2012/03/15/melo_1465) végre normális irodai munkát kaptam, annak az összes káros hatásával (már nem olyan jó a szemem, és ülök egész nap) rányomta a bélyeget csodálatos testemre.

Eltűnt az életemből a mozgás és a sport. Régen imádtam táncolni, még képes voltam versenyezni is. Szóval összekapartam magam, találtam itt pesten egy menő Hip-Hop tánctanárt, és lesz ami lesz beiratkoztam.

Még elég nehéz 2 naponta rászánni magam meló után, hogy este 9-ig táncoljak, de bízom benne, hogy kitartok. :)

Ami mindenképpen újdonság még az elmúlt hetekben, hogy gasztro-hétvégéket kezdtünk tartani itthon. Minőségi kajákat csinálunk hétvégén, és rászánjuk az időt, hogy tanuljunk és ízletes finom ennivalót készítsünk.

Csináltam Melinda barátnőm javaslatára (http://selindam.blogspot.hu/) egy igazi olasz tavaszi rizottót gombával, a következő hétvégén pedig mennyei borsókrémlevest főztem baconnal. Abszolút sikerként könyvelem el.

Mostanában borzasztóan működik nálam az önmegvalósítás, meg a napok megfűszerezése. Ennek örömére komolyabban is elkezdtem fotózgatni, avagy miként látom én Budapestet. Nem nagy valami, de abszolút izgalmasabbá teszi a sétákat, és segít beleszeretni egy-egy pillanatba, annyira hogy azt meg akarjam örökíteni. Talán ez az Attraversiamo mellékterméke (http://namajdmost.blog.hu/2014/08/31/attraversiamo_838) avagy kezdem magam átengedni az itteni életnek.

Ha ez még nem lett volna elég, Alex és én a múlt héten lettünk 2 évesek. Elmentünk Csernus előadásra, kaptam rózsacsokrot, meg kajáltunk jókat. Van valami megnyugtatóan jó mostanában a kapcsolatunkban. Onnan tudom, hogy minden rendben van, hogy reggelente még mindig táncolunk indokolatlanul borzalmas zenékre, és azzal kezdődik mindig a nap hogy megöleljük egymást. Azthiszem én mindig olyan pasira vágytam, akivel az első dolgunk reggelente, hogy megöleljük egymást. Az érintés fontos. Nemkicsit.

Persze 2 év elteltével már semmi sem olyan mint az első héten. Gyakran vitatkozunk, meg nézeteltérünk, de gondolom ez így van rendben. A veszekedés élénkíti a szexet.

Most pedig láthatjátok csodálatos műalkotásaimat.

A gép forog az alkotó pihen.

Keljünk át.

Valami ilyesmit jelent az Attraversiamo.

Az ízek, imák, szerelmek című nagysikerű, melankóliában és elgondolkodásban úszó filmben hallottam először. Rendszerint előjön ez a kifejezés az életemben.

Viszont most sokkal inkább aktuálisabb mint bármikor máskor.

Azthiszem sikerült legyőznöm magamban a szar is ízetlen korszakot. Az elmúlt 3 hónap nagyon rögös volt, mind párkapcsolatban, mind a munka, a költözés, és városváltás tekintetében.

Aztán a múlt hétvégén azon kaptam magam, hogy béke van bennem. Hazautaztam egy pár napra augusztus 20.-a örömére. Kivettem 2 nap szabit, és csak magammal foglalkoztam. Mászkáltam Ricsi barátommal a Virágkarneváli forgatagban, jól leégtünk néztünk tüzijátékot, és elmentünk az egyik este inni is.

Napközben rengeteg filmet megnéztem. Természetesen atom lehangoló drámákat. (Imádom a drámákat, de ezeket csak akkor tudom nézni, ha lelkileg rendben van minden.) Mivel legalább 4 ilyen halálosbeteg-meghalós-szenvedős-szomorú-sírós filmet megnéztem, rájöttem hogy totál jól kezdek lenni. Van idegrendszerem ilyen filmeket végignézni, és elgondolkodni rajtuk. Nagyon jó volt, imádtam. Közben levest szürcsöltem, és popcornt ettem. Muter néha bejött hozzám, beszélgettünk, szóval tényleg nagyon meghitt volt.

Elmentem a könyvtárba is, ami minden debreceni hazautazásomkor rituálévá vált. A könyvek világa volt az, ahová itt pesten igazán el lehetett menekülni, szóval elkezdtem falni őket. Az utóbbi években nemnagyon volt időm csak úgy hobbiból olvasgatni. (most sincs, de szakítok rá időt, ha tetszik ha nem.)

Igazi kincsekre találtam itt az elmúlt hetekben. Elolvastam a Papírsárkányok című könyvet, ami az elmúlt 10 év legmagávalragadóbb könyve volt. Nagyon drámai, elgondolkodós, az első lapjától kezdve letehetetlen könyv. Sokat tanít az emberségről, mindenkinek nagyon ajánlom. Szerintem főleg férfiaknak szól, legalábbis minden férfinak el kellene olvasnia. Egy Afganisztánban élő testvérpárról szól. Nagyon tetszett, hogy nem volt kiszámítható a könyv, legalább kétszer sírtam is. Olvasás közben még soha életemben nem sírtam, szóval tényleg odavert. Az író iszonyat jól ír, szóval el kell olvasnom a többi könyvét is.

A másik könyv ami nagyon tetszett a Tedd meg magadért. Igazi nőknek szóló könyv. Pont annyira laza és könnyed, mint amilyenre szükségem volt. A történet azzal kezdődik, hogy felgyógyul a rákból a főszereplő, és a barátnőitől ajándékba kap egy elég vad utazást. Ő cserébe minden barátnőjének ad egy feladatot. Természetesen olyanokat, amiket nehezükre esik megvalósítani ilyen, vagy olyan okok miatt. Ez is nagy felismeréses könyv volt, szóval hajrá. :)

Most a Mielőtt megismertelek című csodát olvasom. Ez is letehetetlen. Szóval óriási mákkal sikerült könyveket választanom mostanában.

Nagyon jó volt felfedezni újra, hogy a könyvtár nem csak azért van, hogy szakirodalmat szerezz a vizsgáidhoz, hogy kötelező jeleggel fénymásolj belőlük, hogy rohanj és megszerezd a kulcsfontosságú irodalmakat a szakdogádhoz, hanem azért is, hogy kikapcsolódj, és megtaláld a szívedhez legközelebb álló olvasnivalókat.

Valahol itt a könyvtárban éreztem meg először, hogy megvan a maga szépsége a felnőtt létnek, a tanulásmentes időnek. Végre a saját szórakoztatásomért olvasok újra, és nem azért, hogy mérföldkövekként átrágjam magam a legfontosabb tanulmányokon.

Mostanában a munkában is enyhülni látszik a helyzet, már nem basznak fel a cuki munkatársak, és kezdek egyre inkább szót érteni velük. Ehhez hozzátartozik, hogy sokkal önállóbb lettem, kevésbé vagyok stresszes, és már egészen magabiztosan tudok csinálni nehéz munkafolyamatokat. Már többször meg is dícsértek, méghozzá pont olyan munkák kapcsán, ahol 50 fajta kamatot kell számolni, és elmondhatatlanul nagy összegekről van szó. Emiatt igazán büszke vagyok, mert alapjáraton ha számokat látok szédülök. :)

A másik nagy újdonság, hogy Alex és én mostanában jól vagyunk. Azthiszem megtaláltuk újra az egyensúlyunkat. Ehhez rengeteg indokolatlan vitán kellett átmennünk, ajtócsapkodós elköltözős szarokon át. Aztán valahogy rájöttünk, hogy egyik vita sem ér annyit, hogy fél óránál többet szánjunk rá. Emellett a helyzetünkön sokat segített, hogy elkezdtünk újra gőzerővel házakat nézni.

Munka után megnéztünk 4-5 házat egyhuzamban minden második nap. Lejártuk a lábunkat, mosolyogtunk kényszerűen ingatlanosokkal és eladókkal, amíg végül, úgy tűnik megtaláltuk az igazit.

Az, hogy munka után nem önsajnálatban és magányban fetrengtem, hanem helyette közös programként, mégis csak közös célként házakat néztünk rogyásig, nagyon jót tett nekünk.

2 napja már annyira hiányzott ez a fajta kimerítő mászkálás, hogy hazagyalogoltam Istentudja honnan. Természetesen eltévedtem, és idegeneket kellett leszólítgatnom, hogy pontosan hol vagyok, és hogyan is jutok haza. Ezt is imádtam, volt benne felfedezés meg Élet.

Egy pár napja szintén felülmúltam önmagam, ugyanis Alex testvérének - Daninak - segítségre volt szüksége. Egy hete műtötték a térdét, mert kosarazás közben a térde szétloccsant a betonon. Ezen apropóból a műtét után véralvadásgátló szurit kellett kapnia 10 napig, de a barátnője elutazott mikor máskor? így a mi segítségünket kérte. Bár eléggé tartok az ilyen injekciós dolgoktól, bevállaltam hogy megcsinálom. Még soha nem adtam szurit senkinek, főleg nem valaki HASFALÁBA, és főleg nem akkor, ha az illető a sógorom.

Látnotok kellett volna az arcát amikor elmondtam, hogy még sosem csináltam ilyesmit.

Ő is nagyon félt, és énis. De megcsináltuk. Miután beadtam kivert a víz, és szarul lettem, de igazán büszke voltam magamra.

A másnapi szuribeadás már könnyebben ment, gondoltam is hogy beállítok egy perverz nővérke jelmezben, de mégsem lett volna helyénvaló pont a pasim testvérét megviccelni ilyesmivel. vagy pont őt kellett volna?!

Az utolsó hírem pedig, hogy hosszú várakozás után megvettem az első luxuscikket a fizetésemből. Vettem egy csodálatosanszép telefont, egy Samsung Galaxy S3-at. Már nagyon régóta vágytam rá, mivel sajnos nincsen pesten számítógépem. Néha Alex laptopját tudom használni, de nagyrészt a kapcsolataimat az ősrégi telefonomon élem. Már jó ideje nagyon idegesítő volt egy kis képernyős telóról emaileket olvasni, és az ismerőseimmel beszélgetni. Szóval beadtam a derekam. Nagyon jó volt érezni, hogy nem függök senkitől, csakis az én belátásomon múlik, áldozok-e erre a fizetésemből. Nekem a telefonvásárlás nem csak telefonvásárlást jelentett, hanem azt is, hogy egy kicsit megízleljem az új életem adta örömöket.

El is döntöttem, hogy csinálni fogok vele soksok képet. Mindenfélét. Lássátok az elsőt az erkélyünkről. (Természetesen még van hová fejlődni)

Azthiszem az elmúlt hetekben kicsit kinyílt az adóvevőm a jóra, és mintha a szürke fellegek távolodnának a fejem felől.

Ja és mégvalami.. Voltunk esküvőn. Van valami újfajta divat, miszerint nemcsak a menyasszony csokrát dobják el a csajoknak, de mostmár a pasiknak is eldobják a menyasszony harisnyakötőjét. Én atombéna módon nem kaptam el, de Alex megmentette a becsületünket és elkapta a harisnyakötőt.. Szóóval ő lesz az új vőlegény. ;)

Apropó. tényleg az utolsó.

Voltam templomban. Volt egy olyan érzésem, hogyha új városba költözöm, valahogy le kell jelentkezzek az adott helyen Isten előtt. butaság, baromság, Isten mindenhol ottvan, stb.

Végigpityeregtem az utolsó sorban a misét, hazafelé menet pedig adtam egy hajléktalannak pénzt. Jóvolt. 

Attraversiamo.

https://www.youtube.com/watch?v=wJdgkyOzWOs

Nagynehezen sikerült valamennyire megszokni a Pesti életet. Olyan gyorsan húznak el a napok, szinte észre sem veszem hogy eltelt 1 hét, aztán mégegy, aztán mégegy. Kicsit örülök is neki, mert ez azt jelenti, hogy már régebb óta dolgozom itt, hogy túléltem már sok hetet, stb.

Kicsit még mindig ilyen túlélő üzemmódra vagyok kapcsolva, de már valamennyire ez is oldódni látszik.

Valamelyik nap óriási vihar volt itt nálunk. Alex és én mezítláb kiszaladtunk az utcára, és csak áztunk és áztunk a nyári zápor alatt. Mennyei volt. Aztán bebújtunk az ágyba és négercsókot eszegetve néztük bentről a vihart. Pazar volt, én mondom. Az egyik legjobb közös pillanatink egyike az elmúlt másfél hónap alatt.

Mostanában ha hazajövök Alex még nincs itthon, így felhangosítom maxra a zenét, jól nyitvahagyom az ablakokat hogy minden szomszéd hallhassa, és táncolok meg éneklek mint egy állat. De tényleg mint egy állat. Sokat segít levezetni a stresszt, meg kicsit feloldódni mire Alex hazaér a melóból.

A nagy kedvencem mostanában ez: https://www.youtube.com/watch?v=maxtQ9Gptrg

Hihetetlen mutatványokat vagyok képes táncolni rá. Nemis tánc ez, inkább valamifajta ősi paranormál transz. Imádom.

Amúgy nagyon hiányzik a tánc is, régen nyomtam ezerrel a Hip-Hop-ot, mostanra meg teljesen legatyásodtam. Sajnos itt pesten bőség zavara van, minden tánciskola kampányol, hogy hozzá menjél gecisok pénzért táncolni. Természetesen csak szeptembertől, addig meg hízlald a segged.

A pesti életemen sokat könnyít amúgy, hogy azthiszem igazi barátra leltem itt fent.

Lilinek hívják, és ugyanott dolgozik ahol én. Jóarc csaj, ilyen kicsit Depeche Mode-os, gótos, fekete-fehérben járó, nem teljesen százas lány. Mostanában vele tudom megvalósítani azt, ami Debrecenből a legjobban hiányzik. Random módon találkozunk meló után, sörözünk és csak dumálgatunk a semmiről. Sokszor szavalunk csakúgy verseket egymásnak, zenéket mutogatunk, és hajlandó velem kiülni az erkélyre este borozni.

Egyik este például azon kaptam megunkat, hogy ugrabugrálunk az erkélyen, a velünk szemben lakó néni pedig keresi a szemével hogy éppen kit jelentsen fel.

Szóval Lilivel igazi tinilányos barátság kezd kialakulni, amire igazán nagy szükségem van.

Aztán ittvan még Vera, aki igazi pufók-cukiság. Nagyon jó humora van, állati jófej csaj, és titokban mindig segít a melóban. Szóval magamat is megleptem ezekkel a hirtelen barátkozásokkal, pedig bizonyos szinten nehezen megközelíthető, és antiszoc tudok lenni.

Valószínű feltűnt hogy a lakásvásárlásról mostanában nem sokat írok. A tulaj aki eladná nekünk a vityillót, húzza halasztja az adásvételt, és mindenfajta mondvacsinált indokokkal mindig kér 1 2 3 4 5 hét haladékot, amitől természetesen eléggé bepöccentünk. Abszolút az az érzésünk, hogy a fasszopó geci bácsi nem is akarja eladni a házát.

5 hónap idegtépő meló volt megtalálni ezt a házat, erre a gyíkarc bácsi csak ül a seggén. Mintha nem kellene neki pénz. KI A FRANCNAK NEM KELL A MAI VILÁGBAN PÉNZ? Szóval nem értjük.

Alex bekeményített, és ultimátumot adott a mocskos szarházinak bácsinak, hogy vagy jövőhét péntekig megejtjük a kulcsátadást-fizetést, vagy köszönjük nem kérjük a házat.

A válasz az volt, hogy szeptemberben kiköltözik. Amire Alex meg aztmondta, hogy köszönjük nem kérjük így. Szóval lesz mivel foglalkozni ezután is..

Amúgy a legutóbbi Campus fesztiválozós alkalommal összefutottam egy volt barátommal. Nem a szívfacsarósan, már sokat hallottunk róla expasival, akinek már családja van meg gyereke, meg basszameg a kurvaanyját tróger, hanem ez egy másik. (najó énsem voltam szűzmária, szóval egy két exbarátos sztori még feljöhet..)

Szóval találkoztam ezzel a pasival, akivel anno elég nagy vehemenciával (vele is) szedtük szét egymást.

(Őt kifejezetten irritálta, hogy én egyetemre járok, meg tanulni akarok, és elképzelése volt, hogy én lenézem őt mert ő a nyomdában dolgozik évek óta. Őszintén szólva abszolut leszartam ezt a nyomda dolgot, egybekötve a ki a tanultabb kérdéssel, de ő állandóan akkora problémát csinált belőle, hogy rájöttem komoly gondjai vannak önmaga elfogadásával. Ígyhát a rengeteg veszekedés, meg vita vége az lett, hogy azt mondta, jobb lenne ha szakítanánk mert úgy érzi, egy következő veszekedéskor már nem fogja tudni visszafogni magát, és meg fog ütni. Na többse kellett szakítottam is gyorsan. Persze ettől ő überdurci lett és jóhamar a szemem láttára összejött egy mezei birkával, aki olyan egyszerű volt mint egy szög, és éppen a 8 osztályt kezdte.)

Szóóval találkoztunk a fesztiválon sok év távlatából újra. Mivel be voltam nyomva, nagyon kedves-vicces-dögös voltam vele, egész jót dumálgattunk.

A hiúságomnak pedig borzasztóan jót tett, hogy a napokban elkezdett írkászni nekem a neten.

Exbarátnő pacsi, rábasztál haver!

Lassan már rituálévá válik minden évben kimenni egy napra a Campus fesztiválra. Mivel mindig ilyenkor van a névnapom, kedves Ricsi baráromtól egy fesztivál napijegyet kapok ajándékba.

Ilyenkor aztán újra örjöngő gyerek leszek, seggriszáló büdöspicsa, kiabáló-eufóriában úszó izé.

Mindig örülök a régnemlátott ismerősöknek, jó mindenkihez legalább egy-két jó szót szólni. A hangos zenétől amúgyis hiperaktív ugrabugáló tinédzserré változom, és hát megint pont erre volt szükségem.

Nekifutásból a bejáratnál egy csodálatos művészeti alkotásra lettem figyelmes, mint a neoavantgarde kultúra kincsére. 

Gyorsan lenyomtunk olyan 2 liter fröccsöt, mer' mér' ne, és érzékenyre énekeltem magam egy Kowalsky meg a vega koncerten. Itt éreztem hogy gyorsan stílust kell váltani, mert azon kaptam magam, hogy érzelgős szerelmes meg szeretetes sms-eket küldök a barátaimnak és Alexnek. 

Ezután bevetődtem (szó szerint bevetődtem) Belga koncertre. 

A belgát nem ismerem, kivéve a rendhagyó igés számukat, úgyhogy üsse kő, beálltam vonaglani a tömegbe.

Mit ad Isten, elnyomták a BAZDMEG című számukat, aminek mondanom sem kell, változatos zenei szövegét gyorsan a magamévá tudtam tenni.  El is énekeltem telitorokból a munkatársaimnak. És jobb lett. Én mondom jobb lett.

Hallgasd meg teis, jobb lesz nekedis. Biztos van kinek elénekelni.

https://www.youtube.com/watch?v=oObnbYk03Sg

Ezután annyira belejöttem az önérvényesítésbe, hogy bementem valami lebújsátorba és ráztam a picsám 16 éves kikent macák és félmeztelenül táncoló digók közé dübörgő hárdkór teknóra denszelni. Menő volt.

Ezt csak egy ordenáré verekedés zavarta meg, meg az, hogy kezdődő rosszullétemet egy pizzával kellett orvosolni.

Merthogy annak is hagyománya van, hogy bort viszünk Ricsi barátommal a fesztiválra, és mint a bor értékét megemelve beadjuk a csomagmegőrzőbe, hogy később aljas módon a bejáratnál megihassuk. http://namajdmost.blog.hu/2012/07/31/en_igy_fesztivalozok

Ez most sem volt másképp, eltekintve attól, hogy az öregedés jeleit mutatva, eléggé hazavert az alkohol, ígyhát viszonylag rövidre zárva a bulit hazatértünk.

Amúgy találtam 90 Ft-ot a földön, de úgy örültem neki mintha 90.000 lett volna. 

Jövőre is újra találkozunk!